Hogy (Jézus Krisztus) örök üdvössége és Feje legyen minden hívőnek, akik az Ő teste, amely azonban holt és semmire sem képes nélküle.

Zwingli Ulrik: 67 tétel (1523): VII. Tétel

A szent keresztyén egyház, melynek egyetlen feje Krisztus, az Isten igéjéből született, amelyben meg is marad, és nem hallgat idegen hangra.

Haller Berthold – Kolb Ferenc:

A 10 berni tézis (1528): 1. Tézis

…egy keresztyén Anyaszentegyházat, szenteknek közösségét…

A Hiszekegy a keresztyén anyaszentegyházat Communio Sanctorum, a Szentek közössége (Gemeinschaft der Heiligen) névvel jelöli meg; amely két kifejezés: az egyház és a szentek közössége tulajdonképpen egy és ugyanaz. E kifejezés azonban egyrészt eredetileg nem is volt benne a hitvallásban, másrészt meg németre is helytelenül és értelmetlenül Gemeinschaft der Heiligen szavakkal fordították. Ha világosabban akarjuk kifejezni, akkor jó németséggel egész másképp kell ezt mondanunk, mert az Ecclesia szó németül tulajdonképpen Versammlung (magyarul gyűlést, egyesülést jelent). Mi azonban már megszoktuk a Kirche, azaz a szentegyház szót, amelyen azonban az egyszerűbb emberek – szintén helytelenül – nem az ott összegyűltek seregét értik, hanem magát a felszentelt házat vagy épületet, holott nem önmagáért nevezzük azt a házat szentegyháznak, hanem csupán azért, mert a hívők csoportja gyülekezőhelyül használja fel; mert akik összegyűlünk, mi magunk építjük és szerezzük magunknak ezt a külön helyiséget erre a célra és adunk nevet is a háznak az ott összegyülekezők után.

Ez a szó tehát: szentegyház: (Kirche), tulajdonképpen nem jelent semmi mást, mint közönséges összegyülekezést, s eredetére nézve nem is német, hanem görög szó (éppúgy, mint az Ecclesia) mert a görögök hívják ezt a saját nyelvükön kyria-nak, amit latinul is curia-nak mondanak. Jó németséggel, a mi anyanyelvünkön tehát christliche Gemeine vagy Sammlung (keresztyén egyesülés vagy gyülekezés), vagy még helyesebben és világosabban: eine heilige Christenheit, szent keresztyénség volna.

Éppígy ez a szó: Communio, amely az Ecclesia (Kirche) szóra következik, valójában nem jelentene közösséget (Gemeinschaft), hanem községet, egyesülést (Gemeine). Lényegében tehát nem más ez, mint valami széljegyzet vagy magyarázat, mellyel valaki a keresztyén egyház jelentését akarta körülírni. Ehelyett azután a mieink, akik sem latinul, sem németül nem tudtak, rendesen Gemeinschaft der Heiligen-t (szentek közösségét) fordítottak, holott a német nyelvben helytelen és értelmetlen ez a kifejezés. Helyes németséggel tehát Eine Gemeine der Heiligen-t (a szentek egységét, egyesülését) kell helyette mondanunk, vagyis olyan egyesülést, amely csupa szentekből áll; vagy még világosabban Eine Heilige Gemeine-t (szent egyesületet). Azért mondom ezt, hogy ezt a kifejezést: szentek közössége – mindenki jól értse, mert ez már annyira belegyökeresedett a köztudatba, hogy nehéz onnan kitörölni, s majdnem eretneket látnak abban, aki ezen egy szót is mer változtatni.

Ennek a kitételnek tehát ez az értelme: hiszek abban, hogy van itt a földön egy szent csoport vagy közösség, amely csupa szentekből áll, amelyet egy fő, a Krisztus alatt a Szentlélek hívott egybe egy hitben, egy érzésben és egy értelemben, amely az adományokban különböző, de egységes a szeretetben, szakadás és elkülönítés nélkül. Ennek én is az egyik része és tagja vagyok, birtokosa és részese minden javainak. S ehhez a Szentlélek vezetett el és tett engem annak az egy testnek tagjává azáltal, hogy Isten igéjét hallgattam és most is hallgatom, ami a kezdete a bejutásnak. Mert, mielőtt tagjaivá lettünk ennek a közösségnek, az ördög hatalmában voltunk, mint akik sem Istenről, sem Krisztusról nem tudtunk semmit. Így ennél a szent közösségnél, vagyis a keresztyénségnél marad a Szentlélek mind az ítélet napjáig. S ezzel az ott maradással von be minket az egyházba s használja fel azt arra, hogy általa hirdettesse és gyümölcsöztesse az Igét. Ezáltal viszi végbe a megszentelést és sokasítja is meg azt, hogy napról napra nagyobbodjék és erősödjék az egyház a hitben és annak gyümölcseiben, melyeket a Szentlélek munkál.

…

Íme, ez mind a Szentlélek tiszte és munkája, hogy ti. a megszentelést elkezdje s napról-napra előbbre vigye a földön e kettő: a keresztyén egyház és a bűnök bocsánata által. Ha pedig elporladunk, akkor egy pillanat alatt teljesen befejezi rajtunk ezt a munkát és az utolsó két cikkben foglaltak által megtart bennünket a szentségben.

Luther Márton: Nagy Káté (1529)

L. Menjünk tovább!

Gy. Következik a negyedik rész, melyben azt valljuk, hogy hiszünk egy közönséges anyaszentegyházban.

L. Mi az egyház?

Gy. Azon hívők testülete és társasága, akiket Isten az örök életre eleve elrendelt.

L. Ezt a cikket is hinnünk kell-e?

Gy. Bizonyára, mert különben Krisztus halálát haszontalanná s mindazt semmivé tesszük, amiről eddig beszéltünk. Mert ez az eddig tárgyalt hitigazságoknak következménye.

L. Ugyebár úgy érted, hogy mindeddig az üdvösség eredetéről beszéltünk, annak alapját mutattuk meg, amikor azt mondtuk, hogy minket Isten Krisztus érdeméért és közbenjárására, szerelmébe fogadott, s hogy e kegyelmet bennünk Szentlelke erejével megerősíti. Az egyház által pedig e dolgok következménye nyilvánvalóbb lesz, hogy hitünk valóságon épülve annál szilárdabb legyen.

Gy. Úgy van.

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A hit

Állhatatosan hisszük, hogy Isten minden időben meg­őrizte, tanította, gyarapította, dicsőségre juttatta, felékesítette és a halálból az életre vezette az ő egyházát, Ádámtól kezdve Jézus Krisztus testben való eljöveteléig. Kihívta ugyanis Ábrahámot az ő atyáinak földjéről, oktatta, magvát megsokasította. Ábrahám utódait csodálatosan megőrizte, majd még csodálatosabb módon megszabadította a fáraó rabságából és zsarnokságától; törvényeket, rendeleteket és szertartásokat adott nekik; Kánaán földjének birtokosaivá tette őket; a bírák és Saul után nekik adta királyul Dávidot, akinek megígérte, hogy ágyékának gyümölcséből származik majd az, aki örökké ül az ő királyi székében. Időről időre prófétákat küldött, hogy visszatérítsek e népet Isten igaz útjára, amelyről gyak­ran a bálványimádás útjára tért. És noha az igazságnak nyakas megvetéséért az ellenség kezébe kényszerült adni őket (amint azt Mózes szája által előre meg­mondta), olyannyira, hogy a szent várost lerombol­ták, a templomot felégették, és az egész föld pusztán maradt hetven éven át: az ő irgalmából visszahozta őket Jeruzsálembe, ahol újjáépült a város és a templom, ahol a Sátán minden kísértése és támadása ellenére megmaradtak, amíg a megígért Messiás eljött.

Skót Hitvallás (1560)

5. cikkely: Az egyház folytonossága, növekedése és megőrzése

- Mit hiszel az egyetemes keresztyén anyaszentegyházról?

- Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig  az egész emberi nemzetségből   Szentlelke és igéje által  az igaz hit egyességében  magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok  és örökké az is maradok.

Heidelbergi Káté (1563): 54. Kérdés – felelet

(Mindig volt és mindig lesz anyaszentegyház.) Minthogy Isten eleitől fogva azt akarta, hogy üdvözüljenek az emberek és jussanak el az igazság ismeretére, szükség, hogy mindig, a múltban, a jelenben és a jövőben egész a világ végezetéig legyen anyaszentegyház, (Micsoda az egyház?) azaz a híveknek a világból elhívott vagy egybegyűjtött serege, minden szentek egyessége, azoké tudniillik, akik az igaz Istent az Ige és a Szent Lélek által a Megváltó Krisztusban igazán megismerik és helyesen tisztelik, és a Krisztus által ingyen felajánlott minden áldásban hit által részesülnek.

II. Helvét Hitvallás (1566): XVII. fejezet:

Az Isten közönséges és szent egyháza

és annak egyetlen feje