2.

A Lélek munkája

Mert mikor Neki (Krisztusnak) engedelmeskedünk, megtanuljuk tisztán és világosan az Isten akaratát, aki az Ő Szentlelke által magához vonz és átváltoztat.

Zwingli Ulrik: 67 tétel (1523): XIII. Tétel

 

Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az egyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz!

Luther Márton: Kis Káté (1529)

 

Ez az, aki minket megszentelt és most is megszentel. Ahogy az Atyát Teremtőnek, a Fiút Megváltónak nevezzük, éppúgy kell a Szentlelket is munkája után szentnek vagy Megszentelőnek neveznünk. De hogyan történik ez a megszentelés? Felelet: amint a Fiú az uralmat, amellyel bennünket megszerez, születésével, halálával s feltámadásával nyeri el, épp így végzi a megszentelést a Szentlélek is a következők által: a szenteknek közössége – vagyis a keresztyén egyház – a bűnök bocsánata, a testnek feltámadása és az örök élet által. Vagyis hogy mindenek előtt az Ő szent közösségébe vezet el bennünket, és az anyaszentegyház ölébe helyez, amely által hirdetteti nekünk az igét s visz Krisztushoz.

Mert nem tudnánk soha, se te, sem én megismerni Krisztust, sem hinni benne, sem Urunkká tenni, ha a Szentlélek fel nem ajánlaná nekünk és szívünkbe nem adná mindezt az evangélium hirdetése által. A mű kész és befejezett, mert Krisztus szenvedése, halála és feltámadása stb. által megszerezte és elnyerte számunkra ezt a kincset. De ha a mű titokban maradna, hogy senki sem tudna róla, akkor kárba veszne az egész. Hogy azonban ne maradjon ez a kincs eltemetve, hanem felhasználhassuk és élvezhessük, azért küldötte és hirdettette Isten az Igét, s adta a Szentlelket benne, hogy a Szentlélek tárja elénk és tegye sajátunkká ezt a kincset. Így tehát nem más a megszentelés, mint az elvezetés az Úr Krisztushoz, hogy általa vegyünk oly javakat, amelyeket magunk erejéből soha nem bírtunk volna megszerezni.

Értsd meg tehát a hitcikk értelmét világosan! Hogy ha megkérdezik: mit értesz te e szavakon: "Hiszek a Szentlélekben"? – azt felelhesd rá: hiszem, hogy a Szentlélek engem, mint azt már a neve is mutatja, szentté tesz. – De mi által, milyen módon, milyen eszközökkel cselekszi ezt? Felelet: a keresztyén anyaszentegyház, a bűnök bocsánata, a testnek feltámadása és az örök élet által. Mert a világban mindenek előtt van egy sajátos közösség, amely – mint az édesanya – szül és hordoz minden egyes keresztyént Isten igéje által, melyet a Szentlélek nyilatkoztat ki és hirdet, aki a szíveket is megvilágosítja és lángra gyújtja, hogy azt megragadják, elfogadják, hozzá ragaszkodjanak és benne megmaradjanak.

Mert ha a Szentlélek nem hirdetteti valahol az Igét és fel nem ébreszti a szíveket, hogy megragadják, ott minden elveszett. Mint ahogy a pápaság alatt is történt, ahol a hitet eldugták a pad alá, a Krisztust senki nem ismerte Urának, sem a Szentlelket olyannak, aki megszentel. Vagyis senki nem hitte, hogy Krisztus olyan Urunk nekünk, aki saját cselekedeteink és érdemünk nélkül szerzett nekünk ilyen kincseket és tett kedvessé bennünket az Atya előtt. Hol volt hát a hiba? Ott, hogy nem volt jelen a Szentlélek, aki ezt kinyilatkoztatta és hirdettette volna, hanem csak emberek és gonosz lelkek voltak, akik azt tanították, hogy a saját cselekedeteink által üdvözülünk és nyerjük el Istennek a kegyelmét. Éppen azért ez nem is keresztyén egyház. Mert ahol nem hirdetik Krisztust, ott nincs a Szentlélek, aki megalkotja, hívja, egybegyűjti a keresztyén egyházat, akinek munkái nélkül senki nem képes eljutni az Úr Krisztushoz. A hitágazat lényegéről legyen elég ennyi. Mivel azonban az egyszerűbb emberek számára nem oly világosak az egyes benne előforduló részletek, azért röviden ezeket is át fogjuk tekinteni.

…

Íme, ez mind a Szentlélek tiszte és munkája, hogy ti. a megszentelést elkezdje s napról-napra előbbre vigye a földön e kettő: a keresztyén egyház és a bűnök bocsánata által. Ha pedig elporladunk, akkor egy pillanat alatt teljesen befejezi rajtunk ezt a munkát és az utolsó két cikkben foglaltak által megtart bennünket a szentségben.

Luther Márton: Nagy Káté (1529)

 

L. Térjünk át a harmadik részre.

Gy. Hiszek a Szentlélekben.

L. Miért szükséges nekünk, a Szentlélekben való hit?

Gy. Azért, mert ezáltal tudjuk meg, hogy amint Isten megváltott és megtartott Fia által, úgy a Szentlélek által tesz minket e megváltás és üdv részeseivé.

L. Hogyan?

Gy. Ha Krisztus vére megtisztít is, mégis szükséges, hogy a Szentlélek meghintsen azzal megtisztulásunkra.

L. Magyarázd meg világosabban!

Gy. Azt gondolom, hogy a Szentlélek, míg szívünkben székel, Krisztus hatalmát érezteti velünk. Mert a Szentlélek megvilágosítása által történik, hogy értelmünkkel Krisztus jótéteményeit megfoghatjuk, a Szentlélek vési be azokat szívünkbe, s egyedül a Szentlélek ad nekik bennünk helyet. Újjászül, új teremtményekké tesz. Tehát mindazon ajándékokat, melyek Krisztus által részünkké lesznek, a Szentlélek ereje által vesszük.

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A hit

 

Valljuk, hogy a megigazulás és bűnök bocsánata, mely a Szentlélek ajándékával és az örökéletbe fogadással van egybekötve, ingyen adatik az Isten kegyelmét hittel fogadó embernek a Krisztus érdeméért. Kárhoztatjuk a megigazítást vitató embereket, akik a cselekedeteknek, böjtöknek, zarándoklásoknak és vallási társulatoknak tulajdonítják a megigazulást.

Az 1545. évi erdődi első zsinat hitvallása

III. Cikk: A bűnös ember Isten előtti megigazulásáról

 

Hisszük, hogy a Szentlélek titkos kegyelme világosit meg a hitben, ily módon az nem más, mint Isten ingyenvaló és sajátos ajándéka, melyet azoknak oszt, akik számára jónak látja, úgyhogy a hívőknek nincs mivel dicsekedniük, sőt kettős kötelezettség van raj­tuk, mivel ők választattak másokkal szemben. Ugyan­akkor a hit sem úgy adatik egy csapásra a választottaknak, hogy az vezetné el őket a jó útra, illetve a végsőkig való kitartásra; minthogy Isten az, aki elkezdi a jó munkát, szintén ő viszi véghez is azt.

Róm 9,16. 18. 24-25; 1Kor 1,8-9; 4,7; Ef 1,17-18; 2,8; Fil 1,6; 2,13; 1Thessz 1,5; 2Pt 1,3-4.

La Rochelle-i Hitvallás (Confessio Gallicana 1559) (21.)

 

Ez a mi hitünk és bizonyosságunk nem testtől és vértől, azaz nem bennünk levő természetes erőkből származik, hanem a Szentlélektől. Valljuk, hogy ő egyenlő Isten az Atyával és a Fiúval, és ő maga megszentel bennünket és elvezet minket minden igazságra. Nélküle még mindig Isten ellenségei volnánk és nem ismertük volna meg az ő Fiát, Jézus Krisztust. Mert mi természetünknél fogva annyira halottak és vakok vagyunk, úgy megromlottunk, hogy még az ösztökét sem érezzük, a tündöklő világosságot sem látjuk, Is­ten nyilvánvaló akaratát sem fogadjuk el, hacsak a mi Urunk Jézusnak Lelke meg nem eleveníti azt, ami halott, el nem veszi elménk sötétségét, és szent aka­rata iránti engedelmességre nem hajtja konok szívünket. Amiképpen valljuk, hogy az Atya Isten meg­teremtett minket, akik azelőtt nem voltunk, az ő Fia megváltott minket, amikor még ellenségei vol­tunk, éppúgy valljuk, hogy a Szentlélek megszen­tel és újjászül minket, tekintet nélkül bármely – újjászületésünket megelőző vagy azt követő – érdemünk­re. Világosabban szólva e dologról: amiképpen készségesen elhárítunk magunktól minden tisztességet és dicsőséget teremtésünk és megváltásunk dolgában, azonképpen teszünk újjászületésünk és megszentelődésünk tekintetében is. Hiszen mi magunktól még jót gondolni sem vagyunk képesek; de aki elkezdte bennünk a jót, ő egyedül véghez is viszi azt, az ő általunk meg nem érdemelt kegyelme dicséretére és magasztalására.

Skót Hitvallás (1560) 12. cikkely: A Szentlélekbe vetett hit

 

Valljuk, hogy a jó cselekedetek oka nem a mi szabad akaratunk, hanem a mi Urunk Jézus Lelke, aki igaz hit által a szívünkben lakik, és előhozza azokat a csele­kedeteket, amelyeket Isten készített elő, hogy azok­ban járjunk. Ezért határozottan kijelentjük: káromlás azt mondani, hogy Krisztus olyanoknak szívében lakik, akikben nincsen a megszentelődés Lelke. Így tehát nem félünk kijelenteni, hogy azoknak, akik gyil­kosok, elnyomók, kegyetlen üldözők, házasságtörők, paráznák, tisztátalanok, bálványimádók, részegesek, tolvajok és más ilyen jogtiprók, sem igaz hitük nincs, sem részük az Úr Jézus Lelkében, amíg csökönyösen kitartanak gonoszságukban. Amint ugyanis az Úr Jézus Lelke, akit Isten választott gyermekei igaz hit által kapnak, birtokba veszi valakinek a szívét, azt az em­bert maris újjászüli és megújítja. Úgyhogy gyűlölni kezdi azt, amit addig szeretett, és szeretni kezdi azt, amit addig gyűlölt. Attól kezdve elindul Isten gyerme­keiben egy folytonos harc a test és a Lélek között, amelynek során a test és a természeti ember a maga romlottsága szerint csak azt keresi, ami neki örömet és gyönyörűséget okoz, gyűlölködik, ha rosszul megy sora, megkönnyebbül, ha jó dolga van, és minden percben kész Isten fensége ellen lázadni. De Isten Lelke, aki együtt tanúskodik a mi lelkünkkel, hogy Isten fiai vagyunk, segít ellenállni az ördögnek, megvetni a tisztátalan örömöket, segít Istenhez fohászkodni, hogy megszabadítson minket a romlandóság rabságából, és végül a bűn feletti győzelemre segít bennünket, hogy az ne uralkodjék halandó tes­tünkben. A testi emberek azonban, akikben nincs meg az Isten Lelke, ezt a harcot nem ismerik; ők a bűnt követik es annak engedelmeskednek, mohón és megbánás nélkül, ahogy az ördög és saját bűnös kívánságaik ösztökélik őket. Az Isten fiai viszont, amint az előbb mondtuk, küzdenek a bűn ellen, sírnak és sóhajtoznak, ha észreveszik, hogy a gonosz kísérti őket; ha pedig elesnek, felkelnek újra, komoly és őszinte megbánással. Mindezt pedig nem a maguk erejéből teszik, hanem az Úr Jézus erejével, aki nélkül semmit sem cselekedhetnek.

Skót Hitvallás (1560) 13. cikkely: A jó cselekedetek oka

 

- Mit hiszel az egyetemes keresztyén anyaszentegyházról?

- Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig  az egész emberi nemzetségből   Szentlelke és igéje által  az igaz hit egyességében  magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok  és örökké az is maradok.

Heidelbergi Káté (1563): 54. Kérdés – felelet

 

- Mivel tehát egyedül a hit tesz Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé, honnan származik ez a hit?

- A Szentlélektől, aki azt az evangélium hirdetése által szívünkben felgerjeszti és a sákramentumokkal való élés által megerősíti.

Heidelbergi Káté (1563): 65. Kérdés – felelet

V. Az igaz, élő megigazító hit és az Isten megszentelő Lelke a választottakban sem végképpen, sem teljes mértékben meg nem semmisülhet, ki nem hunyhat és el nem tűnhet.

Lambeth Tételek – 1595

 

Amire tehát sem a természetes világosság, sem a törvény nem képes, azt véghezviszi Isten a Szentlélek üdvözítő munkájával, az Ige prédikálása, avagy a békéltetés szolgálata révén, amely nem más, mint a Messiást hirdető evangélium, mert Isten úgy találta jónak, hogy ezzel az eszközzel viselje gondját minden hívő embernek az ószövetségi és újszövetségi időben egyaránt.

Dordrechti Kánonok (1618-1619):

3-4. Fejezet. VI. Cikkely. Az ember megromlott állapotáról, és arról, hogy miként van lehetősége Isten felé fordulni

 

Miután a Zsinat kifejtette az igaz hitvallást az ember megromlott állapotáról, és arról, hogy miként van lehetősége Isten felé fordulni, elutasítja azoknak a tévelygéseit,

Akik azt tanítják, hogy „A kegyelem, amelynek révén Isten felé fordulunk, nem más, mint könnyed figyelmeztetés, avagy [– ahogy mások értelmezik –] az ember megtérésre való ösztönzésének legnemesebb módja, s leginkább az az intés van összhangban az emberi természettel, amely javaslatok formáját ölti; semmi nem zárja ki továbbá, hogy az emberi lelkek akár egyszerű erkölcsi kegyelem folytán váljanak szellemivé; sőt biztosak lehetünk benne, hogy Isten csakis az erkölcsre hivatkozva eszközli ki az akarat beleegyezését, s éppen ebben áll az isteni tevékenység hathatóssága, amely által felülmúlja a Sátán munkáját: Isten ugyanis örök javakat nyújt számunkra, a Sátán viszont csupán időlegeseket.” Ez ugyanis teljességgel pelagianus gondolkodásmód, s ellentétes az egész Írással, amely a Szentlélek más, messze hathatósabb és istenibb ösztönzési módját is ismeri az említetten kívül azokat illetően, amelyek szerepet játszanak az ember megtérésében: Ez 36,26: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” stb.

Dordrechti Kánonok (1618-1619):

3-4. Fejezet. VII. Anatéma.

 

- Hogyan részesülünk a megváltásban, melyet Krisztus szerzett meg nekünk?

- Úgy részesülünk a megváltásban, melyet Krisztus szerzett meg nekünk, hogy Szentlelke hatékonyan alkalmazza azt ránk. (Jn 1,12; Tit 3,5-6)

Westminsteri Kiskáté (1646) 29. Kérdés – felelet

 

- Hogyan alkalmazza ránk a Lélek a megváltást, melyet Krisztus szerzett meg?

- A megváltást, melyet Krisztus szerzett meg, a Lélek úgy alkalmazza ránk, hogy hitet munkál bennünk és eredményes elhívásunkban egyesít bennünket Krisztussal. (Ef 2,8; 3,17; 1 Kor 1,9)

Westminsteri Kiskáté (1646) 30. Kérdés – felelet

 

- Mi az eredményes elhívás?

- Az eredményes elhívás Isten Lelkének a munkája, mely által meggyőz bennünket bűnünkről és nyomorúságunkról, megvilágosítja értelmünket Krisztus ismeretében és megújítja akaratunkat, meggyőz és képessé tesz arra, hogy Jézus Krisztushoz jöjjünk, akit az evangélium szabadon felkínál. (2Tim 1,9; ApCsel 2,37; 26,18; Ez 36,26; Jn 6,44-45)

Westminsteri Kiskáté (1646) 31. Kérdés – felelet

 

- Milyen előnyökben részesülnek ebben az életben azok, akiket Isten eredményesen elhív?

- Azok, akiket Isten eredményesen elhív, a megigazulásban, örökbefogadásban és a megszentelődésben részesülnek, és mindazon javakban, amelyek ezeket kísérik vagy ezekből erednek ebben az életben. (Róm 8,30; Ef 1,5; 1 Kor 1,30)

Westminsteri Kiskáté (1646) 32. Kérdés – felelet

 

1. Mindazokat, és csak azokat, akiket Isten eleve elrendelt az életre, neki úgy volt kedves, hogy az őáltala kijelölt és elfogadható időpontban eredményesen elhívja Igéje és Lelke által a bűn és a halál állapotából - melyben természet szerint vannak - a Jézus Krisztus által való kegyelemre és üdvösségre. Isten az elhívásban lelkileg és üdvösséges módon megvilágítja elméjüket, hogy megérthessék az ő dolgait. Elveszi tőlük a kőszívet, és hússzívet ad nekik, megújítja akaratukat, mindenható hatalma által a jó felé fordítja őket, és eredményes módon Jézus Krisztushoz vezeti őket. Teszi ezt olyan módon, hogy ők Isten kegyelme által akarják őt, és szabadon jönnek Hozzá.

2. Ez az eredményes elhívás kizárólag Isten szabad és különleges kegyelméből származik, és nem azért, mert Isten előre látott valamit az emberben, ugyanis az ember teljes mértékben passzív mindaddig, amíg a Szentlélektől megelevenítve és megújítva, általa képessé nem lesz az elhívásra válaszolni, és az ebben felajánlott és adott kegyelmet elfogadni.

3. A csecsemő korukban meghalt, kiválasztott kisdedek, Krisztusban a Lélek által újjászületnek és üdvözülnek, hisz a Lélek ott, akkor és úgy végzi munkáját, ahogy neki kedves. Ugyanez a helyzet azokkal a választottakkal is, akiket lehetetlen az Ige hirdetése által külső módon elhívni.

4. A ki nem választott személyek is elhívhatók az Ige hirdetése által, és a Lélek általános munkáját is megtapasztalják, mégsem jönnek ténylegesen Krisztushoz, és ezért nem üdvözülhetnek. Természetesen azok sem üdvözülhetnek, akik nem is vallják magukat keresztyéneknek. Még akkor sem, ha figyelmesen rendezik életüket a természet világossága és valamely általuk gyakorolt vallás törvényei szerint. Azt feltételezni és gondolni, hogy ők másféleképpen üdvözülhetnek, nagyon veszélyes és elvetendő.

Westminsteri Hitvallás (1647): 10. Fejezet: Az eredményes elhívásról

 

1. A képmutató és újjá nem született emberek hamis reménységgel és testi elbizakodottsággal saját magukat hiábavaló módon félrevezetik, mikor úgy gondolják, hogy ők Isten kegyelmében és az üdvösség állapotában vannak. Ez a reménységük semmivé lesz. Mégis azok, akik igazán hisznek az Úr Jézusban, őszintén szeretik Őt és igyekeznek jó lelkiismerettel járni előtte, bizonyságot nyerhetnek ez életben, hogy a kegyelem állapotában vannak, és örvendezhetnek Isten dicsőségének reménységében. Ez a reménység soha nem fogja őket megszégyeníteni.

2. Ez a bizonyosság nem csak egy sejtett vagy feltételezett meggyőződés, amely gyarló reménységen alapul, hanem a hit tévedhetetlen bizonyossága, amely az üdvösség ígéretének isteni igazságára van alapozva. Azoknak a kegyelmi ajándékoknak a belső bizonyítéka, amelyekre nézve ezek az ígéretek adattak. A fiúvá fogadás Lelkének bizonyságtétele, aki a mi lelkünkkel együtt bizonyosságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk; Ő a mi üdvösségünk záloga, aki által elpecsételtettünk a megváltás napjára.

3. Ez a tévedhetetlen bizonyosság nem tartozik a hit lényegéhez, mert az igazi hívő is sokáig várhat, és sok nehézségbe ütközhet, amíg részese lesz; mégis eljuthat erre a bizonyosságra rendkívüli kijelentés nélkül, a megszokott eszközök helyes használata által úgy, hogy a Lélek megismerteti vele mindazt, amit Isten ingyen adott neki.  Ezért kötelessége mindenkinek, hogy teljes buzgósággal azon legyen, hogy elhívása és kiválasztása felől megbizonyosodjon, hogy ez által a szíve megteljen a Szentlélek által való békességgel és örömmel, Isten iránti szeretettel és hálaadással, erővel és jókedvvel az engedelmesség feladataiban; melyek ennek a bizonyosságnak gyümölcsei. Így tehát ez távolról sem tesz hajlamossá senkit a szabadosságra.

4. Az igazi hívőknek az üdvbizonyossága különféleképpen megrendülhet, meggyengülhet és ideig-óráig meg is szűnhet. Megtörténhet ez azért, mert megőrzésében hanyagságot tanúsítottak, vagy valamilyen sajátos bűn elkövetése folytán, ami megsebezte a lelkiismeretet és megszomorította a Szentlelket. Történhet továbbá azért, mert valamilyen hirtelen jövő, erőteljes kísértés miatt, vagy Isten visszavonta támogatásának világosságát és megengedte azt is, hogy még azok is, akik őt félik, sötétségben fény nélkül járjanak. Még sincsenek véglegesen megfosztva Isten magvától, a hitben való élettől, mely szereti Krisztust és a testvéreket, a szív őszinteségétől a kötelességtudat lelkiismeretétől, amelyekből a Lélek munkája által ez a bizonyosság a maga idejében újra feléledhet, és ez idő alatt a teljes kétségbeeséssel szemben támogatást nyerhetnek.

Westminsteri Hitvallás (1647): 18. Fejezet:

A kegyelem és az üdvösség bizonyosságáról

 

- Hogyan részesülünk azokban a javakban, amelyeket Krisztus szerzett meg?

- Azokban a javakban, melyeket Krisztus szerzett meg a számunkra, alkalmazásuk által részesülünk, amely különösen a Szentlélek Isten munkája.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 58. Kérdés – Felelet

 

- Kik részesülnek a megváltásban Krisztus által?

- A megváltás bizonyosan alkalmaztatik és hatékonyan közöltetik mindazokkal, akiknek azt Krisztus megszerezte. Őket a Szentlélek kellő időben képessé tesz arra, hogy higgyenek Krisztusban az evangélium szerint.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 59. Kérdés – Felelet

 

- Mi az eredményes elhívás?

- Az eredményes elhívás Isten mindenható erejének és kegyelmének munkája, amely által Isten – a választottak iránti szabad és különleges szeretetéből, és semmi bennük lévő miatt, amely erre indítaná őt –, az általa elfogadható időpontban, Jézus Krisztushoz hívja és vonja őket, Igéje és Lelke által. Értelmüket üdvözítő módon megvilágosítja, akaratukat pedig megújítja és hatalmasan determinálja, hogy – noha önmagukban halottak a bűnben –, késszé és képesekké váljanak arra, hogy hívására szabadon válaszoljanak, és az ebben felajánlott és közölt kegyelmet elfogadják és megragadják.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 67. Kérdés – Felelet

 

- Csak a választottak részesülnek az eredményes elhívásban?

- Minden választott eredményes elhívásban részesül, de csak egyedül ők, bár az Ige szolgálata által mások is lehetnek külsőleg elhívottak, és ez gyakran így is van, és a Lélek általános munkáját is megtapasztalhatják. Mégis őket, akik szándékosan semmibe veszik és lenézik a nekik felajánlott kegyelmet, Isten igazságosan a hitetlenségükben hagyja, és soha nem jönnek igazán Jézus Krisztushoz.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 68. Kérdés – Felelet