Keletkezés helye, ideje, szerzője és a hitvallási helyzet:

1545-ben Erdődre hívta a reformáció tanítását hirdető prédikátorokat Drágfi Gáspár, Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék főispánja. Ez volt a Magyarországon tartott első protestáns zsinat. Feladata az volt, hogy tisztázza a közös tanítás tartalmát és megszervezze a reformáció gyülekezeteinek életét. Kopácsi István, egykori és lelendő sárospataki lelkész és tanár, a zsinat idején mint erdődi lelkész elnökölt. Jelen volt még többek közt Batizi András, tokaji lelkész; Thordai Demeter, óvári lelkész; és Dévai Miklós. Az összegyűlt lelkipásztorok és a megfogalmazott tanítás bizonysága szerint ez az Erdődi Közzsinat a kálvini irányt követők gyűlése volt.

Fordítás: Az Erdődi Közzsinat hitvallása (1545) – Forrása: A XVI. Században tartott magyar református zsinatok végzései. Összeszedte, a latin szövegűeket magyarra fordította és tájékoztató jegyzetekkel kísérte Kiss Áron porcsalmai lelkész és szatmári esperes. Magyarországi Protestáns Egylet Bp. 1881. In: Protestáns Theológiai Könyvtár. Szerkeszti: Kovács Albert. XV. Kötet. 9-16. p.

Szöveg:

Az 1545. évi erdődi első zsinat hitvallása

          A nagy és jó Isten akarta az emberi gyülekezetek létrejöttét, hogy minden összejövetelükön Őt, az Ő egyszülött Fiával és Szentlelkével dicsőítsék; ezért most amikor mi is Isten kegyelméből összegyűltünk, óhajtjuk, hogy amennyire tőlünk telik, előmozdítsuk a világ előtt az Ő dicsőségét.  

1. Cikk: A Szentháromságról

   Ezért valljuk mindenek előtt az egy Istent a Háromságban és a háromságot az Egységben, az igazhitű atyák nézete szerint, és kárhoztatjuk mindazokat, akik mást hisznek, kiváltképpen azokat, akik azt mondják, hogy mi az egy Istenből három Istent költünk, és az ilyeneket meggátolni kívánjuk, hogy a Szentháromság dicsősége oltalmaztassék és maradjon meg.

    

2. Cikk: Isten Fiáról, az egyetlen közbenjáróról

   Valljuk továbbá, hogy az Úr Jézus igaz Isten és ember, örökkévaló áldozó pap és a mi egyetlen közbenjárónk az Atyaisten és miközöttünk bűnös emberek között, és hogy neki kettős természete van. Kárhoztatjuk tehát azokat, akik a testből kiköltözött szenteket teszik közbenjárókká és a közbenjáró Krisztus dicsőségét a szentekre ruházzák át.

    

3. Cikk: A bűnös ember Isten előtti megigazulásáról

   Valljuk, hogy a megigazulás és bűnök bocsánata, mely a Szentlélek ajándékával és az örökéletbe fogadással van egybekötve, ingyen adatik az Isten kegyelmét hittel fogadó embernek a Krisztus érdeméért. Kárhoztatjuk a megigazítást vitató embereket, akik a cselekedeteknek, böjtöknek, zarándoklásoknak és vallási társulatoknak tulajdonítják a megigazulást.

    

4. Cikk: Mi és milyen legyen a megigazító hit

   A hitet mi Isten ajándékának ismerjük és amikor azt mondjuk, hogy az ember hite által igazul meg, a hiten nem csak történelmi ismeretet értünk, hanem azt a bizalmat is, mellyel az Isten irgalmát elfogadjuk és az Isten Fiában megnyugszunk. Kárhoztatjuk azokat, akik azt mondják, hogy a hitet emberi erővel meg lehet szerezni és azon csupán a történelem ismeretét értik.

    

5. Cikk: A jó cselekedeteket hány és milyen okokból kell művelni (Három okból)

   Bár nem a jó cselekedeteknek tulajdonítjuk a megigazulást, mely egyedül hitből van, mindazáltal azokat szükségesnek és az újjászületettekben megkívántnak valljuk, mert a jó fa jó gyümölcsöt terem. Megkívántatnak pedig a jó cselekedetek három oknál fogva: 1. Isten parancsolata és dicsőségéért; 2. felebarátunk épüléséért; 3. hogy a mi hitünket jó cselekedeteinkkel megbizonyítsuk, gyakoroljuk és hivatásunkat jól betöltsük. Kárhoztatjuk azokat, akik a megigazulást a jó cselekedeteknek tulajdonítják és azokat a tettetőket, akik sem életüket megjobbítani, sem hitüket jócselekedeteikkel bizonyítani nem akarják és mégis magukat címüknél fogva a keresztyénség tanárainak vallják.

    

6. Cikk: Két szentség, a keresztség és úrvacsora és azoknak kiszolgáltatása s eredményei

   A két szentségnek, tudniillik a keresztségnek és úrvacsorának kiszolgáltatásában követjük a Krisztus és az ősegyház rendeletét, s valljuk, hogy a keresztség eltöröl minden bűnt és közli az Isten kegyelmét, s hogy az úrvacsorában valósággal adatik a Krisztus teste és vére. Akarjuk pedig, hogy a Krisztus rendelete minden egyházban anyanyelven, illő tisztelettel, egy szertartással és ugyanazon alakban hajtassék végre és szolgáltassék ki. Kárhoztatjuk azokat, akik lekicsinylik az eredendő bűnt, és azokat, akik azt állítják, hogy nem kell megkeresztelni a kisdedeket. Kárhoztatjuk továbbá minden megsértőjét a Krisztus rendeletének, s megszentségtelenítőjét az úrvacsorának, és akik az egyik elemet megvonják a világiaktól, és az úrvacsora törvényes élvezését a mise iszonyú árúba bocsátásává s utálatosságává változtatják. Valamint kárhoztatjuk mindazon káromlókat is, akik Krisztusnak ez intézményét, mely a mi egyházainkban fennáll, az ördög miséjének nevezik. Azért e gyűlés ezt a káromlást megszüntetni és az ily káromlókat megbüntettetni parancsolja.

    

7. Cikk: A meghalt szentekről, akiket jótetteik követésével, hivatásuk és szeretetük becsülésével, nem pedig segítségül hívással kell tisztelni

   A testből kiköltözött szenteket tiszteljük azok követésének tisztelésével, de szívünk bizalmát bennük nem helyezzük, sem azok segítségéért nem könyörgünk. Követjük pedig azoknak hitüket, hivatás és szeretetbeli jótetteiket. Továbbá dicsőítjük az Istent a szentekben, s hálát adunk neki, hogy a hit és kegyelem útját előttünk felmutatta. Dicsérjük magukat a szenteket is, hogy az Isten ajándékaival az egyház épülésére híven éltek és jó cselekedeteikkel előttünk fénylettek. Kárhoztatjuk azokat, kik a Krisztus iránt tartozott bizalommal a szentekhez fordulnak és azokat hívják segítségül.

    

8. Cikk: A keresztyén szabadság fokozatai

   A keresztyén szabadságnak négy fokát valljuk: 1. Hogy a Krisztus által megszabadultunk az Isten haragjától, a törvény kárhoztatásától, a bűntől és az örök haláltól. 2. Hogy e világ veszedelmeiben kapjuk a Szentlelket és megtartatunk minden nyomorúságban, nehogy a veszedelem nagyságától legyőzve elhagyjuk az evangéliumot. 3. Hogy ami a megigazulást illeti: meg vagyunk szabadítva a törvény cselekedeteitől; ami pedig az engedelmességet illeti: nem vagyunk felmentve az erkölcsiektől. 4. Hogy mi minden emberi hagyományoktól, szertartásoktól és a püspökök rendeleteitől, melyeket a lelkek lenyűgözésére, mint szükséges isteni szolgálatokat követelnek, szabadok vagyunk. Egyébiránt a jórend kedvéért kegyesen megtarthatók azon szertartások, amelyek valóban közvetlenül megkívántatnak? – minők a szükséges istentiszteletek, - amelyekről mi azt tartjuk, hogy azok keresztyén szabadsággal megtartandók.

    

9. Cikk: A hármas gyónásról vagy bűnvallásról, s miért kell a fülbegyónást az egyházban fenntartani? Három okból: 1. A tudomány, 2. A vigasz, 3. A felmentés végett

   Mi háromféle bűnvallást állítunk: 1. istenit, 2. atyafiságost és 3. fülbevallást. Egyébiránt az Isten és atyafiak előttit mondjuk isteni jogúnak, a fülbevallást pedig nem. Bárha pedig nem kívánjuk is a fülbegyónásnál a bűnök elsorolását, részint a lehetetlenség, részint a lelkiismeret nyűgözése miatt, mindazonáltal megtartandónak tartjuk azt az egyházban hármas hasznáért: 1. a tudomány, 2. a vigasz és 3. a felmentésért, s anélkül senkit sem bocsátunk az úrvacsorához.

    

10. Cikk: Az egyház fejéről, aki a Krisztus nem pedig a püspökök sorrendi utódsága

    A mi elleneink azzal rágalmaznak minket, hogy nekünk nincs fejünk, fejedelmünk s rendünk. Pedig mi a Krisztust valljuk az igaz egyház fejének, s hisszük, hogy annak mindnyájan tagjai vagyunk. – Fejedelmeinket pedig és a polgári törvényhatóságot tiszteljük, és azoknak hivatalait az Isten igéje szerint mindazokban, amelyek Istent és az ő dicsőségét nem sértik, engedelmességgel szeretjük. – Rend nélkül nem vagyunk, mert köztünk illő rendbe a pásztoroknak, egyházszolgáknak és hallgatóknak, Pál ama mondása szerint: „Ő rendelt némelyeket apostolokul, némelyeket pásztorokul és némelyeket tanítókul, hogy a tudomány minden szele által ide-stova ne hányattatnának”. Noha pedig az egyházi (dicsénekekben) himnuszokban és beszédekben nem mindenütt ugyanazon rendet tartjuk, mindazáltal a tudományban, felmentésben és a sákramentumok kiszolgáltatásában egy és ugyanazon szertartást követünk, s még az ünnepek megülésében is e tartományban nem sokat különbözünk. Azért ellenfeleink bennünket ok nélkül kárhoztatnak.  

     

11. Cikk: Miért távoztunk el a püspökök sorrendi utódságától? Isten parancsából

    A mi ellenfeleink azzal rágalmaznak minket, hogy mi a püspökök sorrendi utódságát (ordinária successio) odahagytuk. Mi ezt nem az Isten parancsa nélkül tettük. Mert valahányszor az evangélium fénye a sorrendi utódságnál kioltatik, szükséges, hogy mást keressünk, amint mondva van: „Ha valaki más evangéliumot tanít, átkozott legyen.” Azért Istent hívjuk bizonyságul, hogy mi a püspököket örömmel akarnánk hallgatni és nekik engedelmeskedni, csak ne térnének el az evangéliumtól; de mikor mind a tiszta tudományt megvesztegették, mind a sákramentumok tanát és törvényszerű kiszolgáltatását megszentségtelenítették, inkább kell engedelmeskednünk az Istennek, mint az embereknek. Azért is kárhoztatjuk mindazokat, akik az egyházat a püspökök sorrendi utódságához kötik, mintha ők az evangélium többi szolgáinál isteni jog szerint előbb valók volnának és mintha az egyház emberi intézmény volna. Kárhoztatjuk azokat is, akik azt mondják, hogy azoknál, akiknek sorrendi jogutódsággal kormányzó püspökeik nincsenek, sem felavatás, sem lelkészség, sem semmi egyházszervezet nem volna, mert az egyház nincs bizonyos helyhez, vagy személyek utódságához kötve, amint Krisztus világosan mondja: „Íme itt vagy amott vagyon a Krisztus, ne higgyétek!” És midőn Lukácsnál mondja, hogy : „Az Isten országa nem jő el úgy, hogy azt megtudnátok”, - hanem az Isten országa csak az Isten igéjéhez van köttetve.  

     

12. Cikk: Egyetértés az Ágostai Hitvallással

    A többi hitágazatokban egyetértünk az igaz egyházzal, amint az nyilván látható azon hitvallásban, amely Ágostában, V. Károly mindig felséges győzhetetlen császárnak 1530. évben beadatott.