Keletkezés helye, ideje, szerzője és a hitvallási helyzet:

A Niceai Hitvallásban megfogalmazott szentháromságtani tétel elszánt védelmezőjéről, Athanasziosz, alexandriai patriarcháról elnevezett hitvallás – melynek  nem ő a szerzője. Műfaját tekintve hitvallás magyarázat; elődjének tekinthető szalamiszi Epiphaniosz Ancoratus-ában közölt hosszabb hitvallás (a rövidebb változat a Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat hitvallásával áll közeli rokonságban). Az eredeti szöveg latinul íródott, s nem görögül – sokszor kezdőszaváról úgy is emlegetik, hogy Quicunque – Hitvallás. Keletkezési helye a 8. századi Frank Birodalom, ahol már ismerték a Krisztus kettős természetéről szóló efézusi és khalkédóni tantételeket is – s nem a 4. századi keresztyén kelet, ahol ezek még vitás kérdések voltak. Ennek a hitvallásnak fontos szerepe volt abban, hogy az ariánus germán népegyházakban (burgundok, vizigótok, svébek és longobárdok) tudatosítsa a Niceai és a Konstantinápolyi Egyetemes Zsinatok hitvallásainak igazságát.  

Fordítás: Latin nyelvből fordította: Dr. Szabadi Béla, Szenci Csene Péter és D. Erdős József fordításának felhasználásával. In: A Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai. A Heidelbergi Káté. A második helvét hitvallás. IV. változatlan kiadás. MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya Bp. 1989. Függelékében: 200-202. p.

Pszeudo-Athanasziosz „Quicumque” Hitvallása

          Aki üdvözülni akar, mindenekelőtt szükséges, hogy megtartsa az egyetemes hitet; melyet, ha valaki épen és sértetlenül meg nem tart, kétségkívül örökre elvész. Az egyetemes hit pedig az, hogy tiszteljük az egy Istent a Háromságban és a Háromságot az egy Istenben; sem a személyeket össze nem elegyítve, sem a lényeget szét nem választva. Mert más az Atya személye, más a Fiúé; és más a Szentléleké, de az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az Istensége; egyenlő a dicsősége, egyaránt örök az uralma. Amilyen az Atya, olyan a Fiú, és olyan a Szentlélek. Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, és teremtetlen a Szentlélek. Végtelen az Atya, végtelen a Fiú, és végtelen a Szentlélek. Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, és örökkévaló a Szentlélek. Mégsem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló. Ahogy nem három teremtetlen, s nem három végtelen, hanem egy teremtetlen, és egy végetlen. Ugyanígy mindenható az Atya, mindenható a Fiú, és mindenható a Szentlélek; mégsem három mindenható, hanem egy mindenható. Éppen így Isten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek. Mégsem három isten, hanem csak egyetlen az Isten. Úgyszintén Úr az Atya, Úr a Fiú, és Úr a Szentlélek; mégsem három úr, hanem egy az Úr. Mert, ahogy kötelez minket a keresztyén igazság egyenként mindegyik személyt Istennek és Úrnak vallani. Ugyanúgy megtiltja nekünk az egyetemes hit, hogy három Istenről vagy három Úrról beszéljünk. Az Atya senkitől nem lett, sem nem teremtetett, sem nem született. A Fiú egyedül az Atyától való, nem lett, sem nem teremtetett, hanem született. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól való, nem lett, sem nem teremtetett, sem nem született, hanem származik. Tehát (csak) egyetlen Atya és nem három az Atya; egy Fiú, és nem három a Fiú, egy Szentlélek, nem pedig három a Szentlélek. És ebben a Háromságban semmi nem első vagy második, semmi sem nagyobb vagy kisebb. Hanem mind a három személy egyként örökkévaló és egyként egyenlő. Úgy, hogy mindenben, ahogy már fentebb kimondatott, tisztelni kell mind az egységet a Háromságban, mind a Háromságot az egységben. Aki tehát üdvözülni akar, így gondolkodjék a Szentháromságról.

          De szükséges az örök üdvösséghez, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülését is hűségesen higgyük. Az, az igaz hit, ha hisszük és valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten Fia, Isten és ember. Isten, aki az Atya lényegéből örök idők előtt született; és ember, aki anyja lényegéből az időben született. Tökéletes Isten, tökéletes ember, aki értelmes lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istenségében, kisebb az Atyánál emberi voltában. Ugyan Isten és ember, mégsem két, hanem egy Krisztus. Egy, de nem istenségének testté válása által, hanem emberi voltának az Istenbe való felvétele által. Teljességgel egy, nem a lényegek összekeveredése által, hanem személyi valóságának egysége szerint. Mert ahogyan az értelmes lélek és a test egy ember, úgy az Isten és az ember egy Krisztus. Aki szenvedett a mi üdvösségünkért, alászállt a poklokra. Harmadnap feltámadt a halottak közül. Fölment a mennyekbe ül a (mindenható) Atya (Isten) jobbján. Onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Akinek eljövetelekor minden ember feltámad saját testével; és számot adnak majd cselekedeteikről. És akik jót cselekedtek, az örök életre mennek; akik pedig gonoszat, azok örök kárhozatra. Ez az egyetemes hit, melyet ha valaki hűségesen és állhatatosan nem hisz, nem üdvözülhet.