A Niceai Egyetemes Zsinat (325) hitvallása

Keletkezés helye, ideje, szerzője és a hitvallási helyzet:

A 325-ben Niceában tartott Egyetemes Zsinaton résztvevő 318 püspök közül 316 elfogadta ezt a hitvallást. A Római Birodalom nyugati feléből csak 5 püspök vett részt a zsinaton. Az igaz tanítást markánsan Alexandrosz, alexandriai patriarcha és diakónusa Athanasziosz, valamint Hosius, kordobai püspök, és Hermogenész kappadókiai presbiter képviselte. Áriusz, alexandriai presbiter vitaindító tétele így hangzott: „Isten nem mindig volt Atya”; Krisztusról, mint Igéről pedig azt mondta: „volt, amikor még nem létezett”. Nagy Konstantin egyeduralomra jutása után a birodalom bevett, azaz engedélyezett, szabadon gyakorolható vallásává vált keresztyénség egységét veszélyeztette az Áriusz körüli vita. Tanítása nyomán egyre többen kérdőjelezték meg Krisztus istenségét, őt csak egy egyszerű embernek tartva, akit hűségéért az Atya Fiává fogadott. A Niceába összehívott egyetemes zsinat feladata volt, hogy a Fiú istenségéről állást foglaljon, s az Atyához való viszonyát tisztázza 

Fordítás: Baán István. In: Szókratész Egyháztörténete, Szent István Társulat, Bp. 1984. In: Ókeresztény Írók 9. Sorozatszerkesztő: Vanyó László. A hitvallás záradékában szereplő kaqolikhv szó fordításánál a kötetben katolikus helyett egyetemes szerepel.

A 325. évi Niceai Zsinat hitvallásának szövege:[1]

Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.

És egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten Fiában, Aki az Atyától született egyszülött, Aki az Atya lényegéből való, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtmény, egylényegű az Atyával, Aki által minden lett a mennyen és a földön. Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt, és megtestesült és emberré lett. Szenvedett és feltámadt harmadnap, felment a mennyekbe, eljön ítélni élőket és holtakat.

És a Szentlélekben.

Akik pedig azt mondják, hogy ’volt idő, amikor még nem volt’ Isten Fia, és ’mielőtt született, nem volt’ és hogy ’a nem létezőkből lett’, vagy azt mondják, hogy ’más hüposztásziszból’ vagy úsziából van’, vagy ’teremtetett’, vagy ’változó’, vagy ’átalakuló’, azokat átokkal sújtja a szent egyetemes és apostoli egyház.

 

[1] A szöveg eredeti görög szövegét lásd a PG. 67. és H. Denzinger: Enchiridion Symbolorum. Definitionum et declarationum de rebus fidei et morum. 31. kiadás. Verlag Herder Barcinone-Friburgi-Romae 1960. 29-30. p.