Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos.

Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.

Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.

Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel, sem szentírási helyekkel, hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán).

De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak vagyunk…

Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem igényelték ezt…

Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre?

Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?

Luther Márton: 95 tétel (1517): 15-19; 29; 82-83.

Az igaz Szentírás semmit sem tud az ez élet után való tisztító tűzről.

Az elhunytak felett való ítéletet egyedül az Isten ismeri.

És mennél kevésbé engedte meg nekünk az Isten, hogy arról tudjunk, annál kevésbé kell nekünk keresni azt, hogy arról tudjunk.

Nem helytelenítem, ha az ember a halottakkal törődik és Istenhez fohászkodik, hogy azok iránt kegyelmet tanúsítson. Ámde arra nézve időt megállapítani (pl. egy halálos bűnre hét esztendőt) és haszonért hazudni – nem emberi, hanem ördögi dolog.

Zwingli Ulrik: 67 tétel: LVII-LX. Tétel (1523)

Mindeddig semmiféle tisztítótüzet nem találtak az Írásban. Ezért minden halottakért végzett szolgálat, mint holmi vigíliák, halott misék, misealapítványok, az elhunyt lelkéért a hetedik és a harmincadik napon bemutatott istentiszteletek, évfordulók, lámpák és gyertyák és hasonlók hiábavalóak.

Haller Berthold – Kolb Ferenc:

A 10 berni tézis: 7. Tézis. (1528)

A római tanítás a tisztítótűzről, a bűnbocsánatról, az istentiszteletről, az ereklyék imádatáról, a szentekhez való könyörgésről téves kitalálások, a Szentírásban semmi alapja nincs, hanem Isten szava ellen való.

Az Anglikán Egyház 39 Cikkelye (1562): 22. A tisztítótűzről

(A tisztítóhely.) Az pedig, amit egyesek a tisztítótűzről tanítanak, ellentmond a keresztyén hitnek: „hiszem bűneinknek bocsánatát és az örök életet”, a Krisztus által való teljes megtisztulásnak és Krisztus Urunk e szavainak: Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre (Jn 5,24). Továbbá: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta, ti is tiszták vagytok (Jn 13,10).

(A szellemek megjelenése.) Amit pedig a szellemekről vagy a holtak lelkéről mondanak, hogy néha megjelennek az élőknek és tőlük olyan szolgálatokat kérnek, melyek által megszabadulhatnának, az ilyen kísérteteket az ördög incselkedései, mesterkedései és ámításai közé soroljuk; mint ahogy az ördög a világosság angyalának tudja magát álcázni, úgy törekszik az igaz hitet vagy felforgatni, vagy kétségessé tenni. Az Úr az Ótestamentumban megtiltotta, hogy az igazságot a holtaktól tudakoljuk, és hogy bármilyen kapcsolatot tartsunk fenn a szellemekkel (5Mózes 18,11). A kárhozatban gyötrődő gazdag, ahogy az evangélium elbeszéli, nem kap engedélyt az övéihez való visszatérésre, mert amint az Isten szava kijelenti: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad (Lk 16,29 skk).

II. Helvét Hitvallás (1566): XXVI. fejezet:

A hívők eltemetése és a holtak körül való gondoskodás,

 a purgatórium és a szellemek megjelenése.