A halál
8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.
9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet.
10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban.
11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak…
13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás.
14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt.
Luther Márton: 95 tétel (1517): 8-11; 13-14.
L. De úgy látszik, e győzelemből semmi haszon sem hárul ránk, ha mi is meghalunk.
Gy. Ez nem jelent semmit, mert a hívők halála most nem egyéb, mint átmenetel egy jobb életre.
L. Ebből az következik, hogy többé nem kell a haláltól úgy rettegnünk, mint valami borzasztó dologtól, de rendületlen lélekkel követnünk kell vezérünket, a Krisztust, mert amint Ő nem veszett el a halálban, minket sem enged elveszni.
Gy. Ezt kell cselekednünk.
Kálvin János:
A Genfi Egyház Kátéja (1545)
A hit
Az elhunyt választottak békében vannak, és megnyugodtak az ő faradságaiktól. Nem alusznak, sem feledésbe nem merültek, amint azt némely képzelgők állítják, hanem megszabadultak minden félelemtől, kíntól és kísértéstől, amelyeknek mi és Isten minden választottja alá vagyunk vetve ebben az életben, amiért is a küzdő egyház a nevünk. A meghalt elvetettek és hitetlenek viszont kimondhatatlan gyötrelemben, kínban és szenvedésben vannak. Egyik sincs tehát oly álomba merülve, hogy ne érezne vagy örömet vagy kínt. Ezt látjuk a Jézus Krisztus Lukacs 16-ban leirt példázatából, a latorhoz intézett szavaiból, és az oltár alatt levő lelkek szavaiból: „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?”
Skót Hitvallás (1560) 17. cikkely A lelkek halhatatlansága
- Ha Krisztus meghalt érettünk, miért kell nekünk is meghalni?
- A mi halálunk nem bűnűnkért való elégtétel, hanem csak meghalás a bűnnek és átmenetel az örök életre.
Heidelbergi Káté (1563): 42. Kérdés – felelet
- Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?
- Először: feltámadásával legyőzte a halált, hogy minket részesíthessen abban az igazságban (megigazulásban), amelyet nekünk halálával szerzett; másodszor: az Ő ereje most minket is új életre támaszt fel; harmadszor: Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak bizonyos záloga számunkra.
Heidelbergi Káté (1563): 45. Kérdés – felelet
(A halál.) A halálon azért nemcsak a testi halált értjük, amelyet bűneinkért egyszer mindnyájunknak el kell szenvednünk, hanem azokat az örökkétartó büntetéseket is, melyek bűneinkért és romlottságunkért kijárnak nekünk. Mert Pál apostol ezt mondja: Holtak valánk a mi vétkeink és bűneink miatt és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is; de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal (Ef. 2:1 skk). Továbbá: Miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek… (Róm. 5:12).
II. Helvét Hitvallás (1566
VIII. fejezet: Az ember elbukása,
a bűn és a bűn oka
- Milyen előnyökben részesülnek Krisztustól a hívők halálukkor?
- A hívők lelke halálukkor tökéletessé válik a szentségben és azonnal belép a mennyei dicsőségbe, testük pedig, még mindig Krisztussal egyesülve nyugszik a sírban a feltámadásig. (Zsid 12,23; Fil 1,23; 1Thesz 4,14; Ézs 57,2; Jób 19,26)
Westminsteri Kiskáté (1646) 37. Kérdés – felelet
- Minden ember meghal?
- Mivel a bűn zsoldjaként a halál fenyeget, ezért elrendeltetett, hogy minden ember egyszer meghaljon, mert mindenki vétkezett.
Westminsteri Nagykáté (1648) 84. Kérdés – Felelet
- Ha a bűn zsoldja a halál, miért nem menekülnek meg az igazak a haláltól, tekintettel arra, hogy minden bűnük megbocsáttatott Krisztusban?
- Az igazak meg fognak szabadulni magától a haláltól az utolsó napon, és még a halálban is megszabadulnak annak fullánkjától és átkától. így tehát, bár meghalnak, ezt Isten az ő szeretetéből teszi, hogy tökéletesen megszabadítsa őket a bűnből és nyomorúságból, és hogy felkészítse őket a Krisztussal való további közösségre, amelybe akkor lépnek be.
Westminsteri Nagykáté (1648) 85. Kérdés – Felelet
- Mi az a dicsőségben való közösség Krisztussal, amelyben a láthatatlan egyház tagjai részesülnek közvetlen a halál után?
- A dicsőségben való közösség Krisztussal, amelyben a láthatatlan egyház tagjai részesülnek közvetlen a halál után, abban áll, hogy Isten tökéletesen szentté teszi lelküket, és befogadja őket a mennyei magasságokba, ahol világosságban és dicsőségben szemlélhetik az ő orcáját, testük teljes megváltását várva, amely a halálban továbbra is Krisztussal egyesülve nyugszik a sírban, mint fekvőhelyén, amíg az utolsó napon ismét egyesül lelkével. A gonoszok lelke azonban halálukkor a pokolra vettetik, ahol gyötrelemben és teljes sötétségben marad, testük pedig a sírban, mint börtönben tartatik, a feltámadásáig és ítéletéig ama nagy napon.
Westminsteri Nagykáté (1648) 86. Kérdés – Felelet