A Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat (381) hitvallása
Keletkezés helye, ideje, szerzője és a hitvallási helyzet:
A 381-ben Konstantinápolyban tartott Egyetemes Zsinat lezárta az óegyház szentháromságtani vitáit. Ezzel a I. Theodosius császár kezébe egy hitelesített mércét adtak, hogy mi számít igaz tanításnak – és így a keresztyénségnek mely irányzata lett a Birodalom hivatalos vallása. Az arianizmus számos irányzata által felvetett kérdéseket a Niceai Hitvalláshoz ragaszkodó Athanásziosznak, és a kappadókiai atyáknak (cézáreai Baszileiosz, nazianszoszi Gergely, nüsszai Gergely) a fogalmak tisztázásával sikerült megválaszolni. A makedóniánusokkal szemben kifejtésre került a Szentlélek istensége is. Így a Konstantinápolyi Zsinat kiegészítésekkel megerősítette a Niceai Hitvallást.
Fordítás: Görögből fordította Sándor Balázs. In: Sándor Balázs: Testté dermedt lelkek. Tanulmányok az egyház életfolyamatainak megszilárdulásáról. Cegléd, 2009. 113. p.
A Niceai Hitvallás 381. évi Konstantinápolyi Zsinaton pontosított szövege:[1]
Hiszünk (az) egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.
És (az) egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idők előtt. Világosság a világosságból, igaz Isten az igaz Istenből, született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, aki által minden lett. Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyből és megtestesült a Szentlélektől és szűz Máriából, és emberré lett. Megfeszíttetett érettünk Poncius Pilátus alatt, és szenvedett, és eltemettetett, és harmadnapra feltámadt az írások szerint, felment a mennybe és ül az Atya jobbján, ismét eljön dicsőséggel ítélni élőket és holtakat, az Ő országának nem lesz vége.
És a Szentlélekben, a megelevenítő Úrban, aki az Atyától kijött, aki az Atyával és a Fiúval együtt imádandó és együttdicsőítendő, aki szólt a próféták által. Egy, szent, egyetemes és apostoli egyházban. Vallunk egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várjuk a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.
[1] Az eredeti görög szöveget közli H. Denzinger: Enchiridion Symbolorum. Definitionum et declarationum de rebus fidei et morum. 31. kiadás. Verlag Herder Barcinone-Friburgi-Romae 1960. 29-30. p. illetve 41-42. p. szolgált. A magyar fordításnál figyelembe vettem Vanyó László megjegyzéseit a Vanyó: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe. 336-347. p. és A Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai. IV. változatlan kiadás Függelékében szereplő fordításokat MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya Bp. 1989. 195-198. p. valamint J. N. D. Kelly: Altchristliche Glaubensbekentnisse. Geschichte und Theologie. Übersetzt von Klaus Dockhorn unter Mitarbeit von Adolf Martin Ritter. Vandenhoeck & Ruprecht in Göttingen 1972. 295-296. p.
