A Khalkédóni Egyetemes Zsinat (451) hitvallása
Keletkezés helye, ideje, szerzője és a hitvallási helyzet:
A 451-ben Khalkédónban tartott Egyetemes Zsinaton összegyűlt 454 püspök maradandó módon fogalmazta ugyan meg a Krisztusban lévő két természet egy személyt alkotó egyesülését, az óegyházi krisztológiai vitákat nem tudta lezárni. Nesztoriosz Krisztus két természetét teljesen szétválasztó, és Eutükhész Krisztust egyetlen isteni természetben valló nézeteivel szemben alexandriai Kürillosz művei, Proklosz patriarchának az örményekhez és a szírekhez küldött levele és Leó pápa Flaviánosz patriarchához írt dogmatikai levele alapján fejtették ki az igaz hit meghatározását.
Fordítás: Görögből fordította Sándor Balázs. In: Sándor Balázs: Testté dermedt lelkek. Tanulmányok az egyház életfolyamatainak megszilárdulásáról. Cegléd, 2009. 138-139. p.
A Khalkédóni Egyetemes Zsinat (451) hitvallása:[1]
A szent atyákat követve tehát mindannyian egybehangzóan tanítjuk, hogy egy és ugyanazon Fiúnak valljuk a mi Urunk Jézus Krisztust, Őt, aki tökéletes istenségében, és ugyanő tökéletes ember voltában; Őt, aki valóságos Isten és valóságos ember, értelmes lélekből és testből való; istensége szerint az Atyával egylényegű, embersége szerint, ugyanő egylényegű velünk, mindenben hasonló hozzánk kivéve a bűnt. Istensége szerint az Atyától született az idők előtt, ugyanő embersége szerint értünk és a mi üdvösségünkért az istenszülő szűz Máriától született a végső napokban. Egy és ugyanazon Krisztust, az egyszülött Fiút, Urat, aki két természetben összekeverhetetlenül, változhatatlanul, megoszthatatlanul és szétválaszthatatlanul vált megismerhetővé, az egyesülés által nem szüntetve meg a természetek különbözőségét, sokkal inkább megtartva mindkét természet azt, ami a saját tulajdonsága, egy megjelenési módba és egy személyi valóságba sűrűsödve össze, nem két személyre osztva vagy szétválasztva, hanem egy és ugyanazon egyszülött Fiút, Isten Igét valljuk, az Úr Jézus Krisztust, amint hajdan szólottak felőle a próféták, és amiképpen maga Jézus Krisztus tanította nekünk, és az atyák hitvallása hagyományozta.
[1] A görög szöveget Denzinger: Enchiridion Symbolorum. 148. (70-71. p.) alapján idézem, a magyar fordítás elkészítésénél figyelembe vettem: Grillmeier: Jesus der Christus im Glauben der Kirche. I. 754-755. p. Meyendorff: Krisztus az ortodox teológiában. 48. p; A Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai. 199- 200. p.; Vanyó: Bevezetés. 436. p. Friedhelm Winkelmann: Die östlichen Kirchen in der Epoche der christologischen Auseinandersetzungen. 47-48. p. fordításait.
