Keletkezés helye, ideje, szerzője és a hitvallási helyzet:

A 431-ben Efézusban tartott Egyetemes Zsinat a Krisztusban lévő isteni és emberi természet mibenlétét vizsgálta. Nesztoriosz, konstantinápolyi patriarcha ugyanis Mariától megtagadta az „istenszülő” jelzőt, s csak „Krisztus-szülőnek” volt hajlandó nevezni Jézus anyját. Az Efézusi Zsinaton a két patriarcha követői külön tanácskoztak és kölcsönösen kiátkozták egymást. Mivel a nyugati szír püspökök és a Római Birodalom nyugati felét képviselő római legátusok Kürillosz mellé álltak ezért a császár Nesztorioszt száműzte. Az egyiptomi és a nyugati szír klérus 433-ban elfogadott egy egységformulát a Krisztus kettős természetéről – később ezt tekintették az Efézusi Egyetemes Zsinat hitvallásának.  

Fordítás: Görögből fordította Sándor Balázs. In: Sándor Balázs: Testté dermedt lelkek. Tanulmányok az egyház életfolyamatainak megszilárdulásáról. Cegléd, 2009. 129. p.

A 433-as „Egység-formula” szövege:[1]

Valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Istennek egyszülött Fia, tökéletes Isten és tökéletes ember, értelmes lélekből és testből.

Istenségére nézve öröktől fogva az Atyától, emberi létére nézve pedig az utolsó időkben érettünk és üdvösségünkért szűz Máriától született.

Istenségére nézve egylényegű az Atyával és emberi létére nézve egylényegű velünk; mivel a két természet egyesült; ezért az egy Krisztust, egy Fiút, egy Urat valljuk.

A keveredéstől mentes egyesülés értelmében valljuk a szent szüzet istenszülőnek, mert a tőle való foganás által testesült meg és lett emberré az Isten-Ige, egyesítve önmagával az ő belőle (azaz Máriából) fölvett templomot.

Tudjuk, hogy az Úrról való evangéliumi és apostoli szólásokat a teológusok részint egyesítik, mint az egy személyről szólókat; részint különválasztják, mint a két természetről valókat; és az Istenhez méltóakat Krisztus istenségére, a jelentékteleneket pedig az Ő emberi voltára vonatkoztatják.