mennynek és földnek Teremtőjében

Apostoli Hitvallás

 

minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében… és egy Úr Jézus Krisztusban… aki által lettek mindenek, amik a mennyben, és amik a földön vannak.

A Niceai Egyetemes Zsinat (325) hitvallása

 

mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében… És (az) egy Úr Jézus Krisztusban… aki által minden lett

A Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat (381) hitvallása

 

Az első hitágazat: a teremtésről: „Hiszek az Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek TEREMTŐJÉBEN.” Mit jelent ez? - Felelet: Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt. Ő adta testemet, lelkemet, szememet, fülemet és minden tagomat, értelmemet és minden érzékemet, és ezeket most is fenntartja. Ezért ad nekem ruhát és lábbelit, ételt és italt, házat és gazdaságot, feleséget és gyermeket, szántóföldet, barmot és mindenféle jót. Testemet s életemet naponként mindennel bőven ellátja, táplálja. Megoltalmaz minden veszedelem ellen. Megvéd és megőriz minden gonosztól. És mindezt csupán atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából cselekszi, és én arra sem érdemes, sem méltó nem vagyok. Mindezért én neki hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozom. Ez így igaz!

Luther Márton: Kis Káté (1529)

 

Az első hitágazat: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.” Röviden azt fejezik ki és tárják szemünk elé ezek a szavak, hogy az Istennek mint Atyának mi a lényege, akarata, munkája és műve. Mert ha a Tízparancsolat azt követeli, hogy ne legyen több Istenünk, mint csak egy, azt kérdezhetné valaki: Kicsoda tehát ez az Isten? Mit munkál? Hogyan lehet dicsőíteni, lerajzolni vagy leírni, hogy ráismerhessünk? Nos, éppen erre tanít meg ez is, meg a következő két hitágazat. Úgyhogy eszerint a Hiszekegy nem más, mint a keresztyén ember felelete és hitvallása az első parancsolatra. Mert még ha egy kis gyermeket kérdeznénk is meg: kedvesem, micsoda Istenben hiszel, mit tudsz róla? – még az is felelhetne így: az én Istenem először is Atya, aki teremtette a mennyet és a földet; ezen az egyen kívül nem ismerek el Istennek senki mást, mert nincs is senki más, aki eget és födet tudna teremteni.

A tanultak számára pedig, és akik jártasabbak, bőven fejtegethetjük, s annyi ízre bonthatjuk mind a három hitágazatot, ahány szó csak van bennük. De a kis iskolás gyerekek számára, érjük be most azzal, ha megmutattuk a legszükségesebbet, ti. hogy – amint említettük – a hitcikk a teremtésre vonatkozik, s benne e szavakra támaszkodunk: "mennynek és földnek teremtője".

De most mit jelent ez, vagy mit gondolsz, mi az értelme ezeknek a szavaknak: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában stb.”? Felelet: azt gondolom és azt hiszem, hogy az Isten teremtménye vagyok, azaz hogy Ő adta nekem és tartja is fenn szüntelenül testemet, lelkemet és életemet, kisebb-nagyobb tagjaimat, minden érzékemet, eszemet, értelmemet és így tovább, ételt, italt, ruházatot, táplálékot, feleséget és gyermeket, cselédet, házamat, udvaromat stb. Mindehhez életem javának és szükségleteinek szolgálatára rendelte minden teremtményét, az égen a napot, a holdat és a csillagokat, a nappalt és az éjszakát, levegőt, tüzet, vizet, a földet is mindazzal, amit hordoz és megterem, a madarakat, halakat s egyéb állatokat, a gabonát és mindenféle növényeket; úgyszintén amilyen testi és időleges javak még csak megnevezhetők: jó kormányzatot, békességet, biztonságot. Úgyhogy megtanuljuk e hitágazatból: nincs senki köztünk, aki önnönmagának köszönhetné vagy önmagától csak meg tudná is tartani az életét vagy bármit, amit eddig felsoroltunk avagy még ezen felül tudnánk elszámlálni, legyen bár az mégoly elenyésző csekélység is, mert mindez benne rejlik a „teremtő” szóban.

Nem csak azt valljuk azonban, még mindezek felett, hogy mindent, amit magunkénak mondunk, vagy szemünkkel látunk, Istennek, az Atyának köszönhetünk, hanem, hogy napról-napra meg is oltalmaz, és meg is őriz minden bajtól és szerencsétlenségtől, mindennemű veszélyt, balesetet eltávolít tőlünk, és mindezt merő szeretetből és jóságból teszi minden érdemünk nélkül, mint hű szívű atya, aki gondoskodik rólunk, hogy semmi bántalom se érjen. De ha tovább akarunk erről beszélni, akkor ezzel már érintettük a hitágazat másik két szavát is, amelyekben ezt mondjuk: „mindenható Atya”.

Mindebből önként adódik és következik, hogy mivel mindazt, amit magunkénak mondhatunk, sőt mindent, ami a mennyben és földön csak létezik, Isten adja, tartja és őrzi is meg nekünk napról-napra, mindezekért mi is természetszerűleg tartozunk Néki szünet nélküli szeretettel, hálaadással és köszönettel, röviden: azzal, hogy egyedül Őneki szolgáljunk mindezzel, amint Ő a Tízparancsolatban követeli is tőlünk, s meg is hagyta ezt nekünk.

Ha mindenre ki akarnánk terjeszkedni, sokat kellene beszélnünk arról is, hogy mily kevesen vannak, akik szívük szerint hisznek e hitcikkben. Mert elmegyünk mellette mindannyian, halljuk és mondogatjuk is, de mégsem látjuk és fontoljuk meg, hogy e szavak valódi értelme mi is lenne számunkra. Mert ha a szívünkből hinnénk ezt, akkor aszerint is cselekednénk, és nem járnánk-kelnénk olyan önhitten, nem hencegnénk, és nem is kérkednénk, mint hogyha mi volnánk az élet, a gazdagság, a hatalom, a tisztesség, stb. forrása. S minket kellene félni és szolgálni – ahogyan ez a boldogtalan, Istentől eltántorodott világ cselekszik, amelyik vakságától megverten csupán saját nagyravágyásának, fösvénységének, élvezetvágyának és könnyebb életének kielégítésére pazarolja Istennek minden javát és adományát, s az Isten felé még a képét se fordítja, hogy legalább köszönetet mondana Neki, vagy elismerné Urának és Teremtőjének.

Hogyha hinnénk Benne, akkor ennek a hitcikknek mindnyájunkat alázatosságra kellene indítania és megrémítenie. Hiszen szemünkkel, fülünkkel, kezünkkel, testünkkel és lelkünkkel, pénzünkkel és javainkkal és mindennel, amink csak van, naponként vétkezünk; hát még azok, akik még Isten igéje ellen is harcolnak. A keresztyéneknek azonban megvan az az előnyük, hogy legalább tudják, hogy mindezért Istennek tartoznak szolgálattal és engedelmességgel.

Gyakoroljuk magunkat azért e hitágazatban naponként, zárjuk azt szívünkbe, és emlékeztessen reá minden, amit csak elér a tekintetünk, ami jóban csak részünk van, s az is, ha nyomorúságból vagy veszedelemből menekülünk meg, hiszen Isten azért adja és cselekszi velünk mindezt, hogy atyai szívét és irántunk való túláradó nagy szeretetét érezzük és lássuk meg benne. Ettől felmelegednék és fellángolna a szív, hogy hálás legyen és a javakat mind Isten dicsőítésére és magasztalására használja fel. Röviden tehát ez az értelme ennek a hitágazatnak, amennyire az egyszerű hívőnek szüksége van ahhoz, hogy megtanulja e kettőt: mit adott és mit ád nékünk az Isten, és mi mivel tartozunk Őneki mindezekért. Nagy és kitűnő ismeret ez, de még nagyobb kincs. Hiszen azt ismerjük meg belőle, hogy az Atya, minden teremtményével együtt önmagát is nekünk adta, és gondoskodik rólunk ez életben bőségesen még akkor is, ha nem tekintjük is azokat a kimondhatatlan értékű örök javakat, melyekkel Fia és Szentlelke által áraszt el bennünket, amint azt a következőkben hallani fogjuk.

Luther Márton: Nagy Káté (1529)

 

… Azt is hisszük, hogy mindent Isten teremtett (1Móz 1,1kk) az Ő örökkévaló Igéje által (Jn 1,3); azaz az Ő egyszülött Fia által (1Krón 29,11-12)…

Bázeli Hitvallás (1534): 1. Istenről

 

Istenről valljuk, … minden dolgot Igéje által, azaz az Ő Fia által a semmiből teremtett…

I. Helvét Hitvallás (1536): 6. Az Istenről

 

L. Miért mondod, hogy ég és föld teremtője?

Gy. Mivel munkáiban mutatta meg magát nekünk, s azokban is kell Őt keresnünk. Mert lényegét a mi értelmünk be nem fogadhatja. Tehát a világ mintegy tükör, melyben Őt láthatjuk meg annyira, amennyire megismernünk haszonnal jár.

L. A föld és ég alatt nem érted-e a rajtuk kívül lévő teremtményeket is?

Gy. De igen. Azonban e két névben össze van foglalva minden, mert minden létező vagy égi, vagy földi.

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A hit

 

Hisszük, hogy a háromszemélyű Isten erejével, bölcsességével és fölfoghatatlan jóságával együttmunkálkodva teremtett mindeneket, nemcsak az eget, a földet és minden benne levőket, hanem a láthatatlan lelkeket is, melyek közül némelyek elbuktak és kárhozatba süllyedtek, mások viszont megmaradtak az engedelmességben. Az előbbiek gonoszságtól ron­tottan minden jó ellenségei, következésképp az egész egyház ellenségei is. Az utóbbiak - mivel Isten ke­gyelme megőrizte őket - az ő neve dicsőítésének és a választottak üdvösségének szolgái.

1Móz l, l; 3,1; Zsolt 34,8; 91,11; 103,20-21; Jn 1,3; 8,44; Kol 1,16; Zsid 1,2. 7-14; 2Pt 2,4; Júd 6.

La Rochelle-i Hitvallás (Confessio Gallicana 1559) (7.)

 

Hisszük és valljuk, hogy ez a mi Istenünk a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, azaz Ádámot, a mi ősatyánkat. Felruházta őt bölcsességgel, hatalommal, igazsággal, szabad akarattal és az ő igaz ismeretével, úgyhogy az ember egész természetében nem volt semmi tökéletlenség. Ebből a tisztességből és tökéletességből férfi és asszony egyaránt kiesett: az asszonyt a kígyó csalta meg, a férfi pedig az asszony szavára hallgatott, úgyhogy mindketten Is­ten szuverén fensége ellen esküdtek össze, aki pedig világosan halállal fenyegette őket, ha a tiltott fáról esz­nek.

Skót Hitvallás (1560) 2. cikkely: Az ember teremtése

 

Hisszük, hogy az Atya a semmiből teremtette az eget, a földet és minden teremtményt, amikor jónak látta, az Ige, azaz Fia által, és közülük mindeniknek tulaj­don lényeget, alakot és képmást adott, valamint kü­lönféle feladatokat adott nekik, hogy Teremtőjüket szolgálják; azokat örök gondviselése és véghetetlen ereje által fenntartja és kormányozza, hogy a teremtmények az embert, az ember pedig Istenét szolgálja. Teremtette továbbá az angyalokat, őket pedig jóknak, hogy követei legyenek és választottjait szolgálják; ezek közül némelyek ama kiváló állapotból, melyben Isten őket teremtette, az örök pusztulásba süllyedtek; a többiek isteni kegyelemből változatlanul kitartot­tak és megmaradtak kezdeti állapotukban. Az ördögök és a gonosz lelkek pedig annyira megromlottak, hogy Istennek és minden jónak ellenségei, és mint valami gonosztevők feszült figyelemmel leselkednek az Anyaszentegyházra és annak minden tagjára, hogy csalárdságukkal mindent szétromboljanak és elpusztítsanak. Ezért tulajdon gonoszságuk miatt örök kárhozatra ítéltetnek, mindennap várván rettenetes kínoztatásukat. Elutasítjuk tehát a szadduceusok téve­dését, akik tagadják a lelkek és az angyalok létezését; hasonlóképpen a manicheusokét is, akik azt állítják, hogy az ördögök saját maguktól származnak, és önnön természetük, nem pedig romlottságuk miatt go­noszok.

Belga Hitvallás (1561) 12. cikkely: A mindenség teremtése és az angyalok

 

Hisszük, hogy Isten a föld porából teremtette az em­bert, saját képére és hasonlatosságára alkotta és formálta őt jónak, igaznak és szentnek, aki saját akaratából képes az isteni akarat szerint cselekedni min­denben…

Belga Hitvallás (1561) 14. cikkely: Az ember teremtése, elbukása és romlottsága

 

 

- Hát Isten az embert ilyen gonosszá és romlottá teremtette?

- Nem, sőt inkább Isten az embert jóvá és a maga hasonlatosságára, azaz valóságos igazságban és szentségben teremtette, avégre, hogy teremtő Istenét igazán megismerje, szívből szeresse és vele örökké tartó boldogságban élvén Őt dicsérje és magasztalja.

Heidelbergi Káté (1563): 6. Kérdés – felelet

 

- Mit hiszesz, amikor ezt mondod: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”?

- Hiszem azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet minden bennük levő dolgokkal egyetemben semmiből teremtette  és örök tanácsa és gondviselése által  most is fenntartja és igazgatja, az Ő Fiáért, Jézus Krisztusért nekem Istenem és Atyám,   akiben én annyira bízom, hogy semmit sem kételkedem afelől, hogy minden testi és lelki szükségemet be fogja tölteni, sőt mindazt a rosszat is, amit e siralomvölgyben rámbocsát, javamra fogja fordítani, mert ezt megcselekedheti, mint mindenható Isten, és meg is akarja cselekedni, mint  hűséges Atya.

Heidelbergi Káté (1563): 26. Kérdés – felelet

 

(Az Isten teremtett mindent.) Ez a jó és mindenható Isten teremtett mindent, a látható és láthatatlan dolgokat egyaránt az Ő örökkévaló Igéje által, és azokat meg is tartja az Ő örökkévaló Lelke által, mint ahogy Dávid is bizonyságot tesz erről, mondván: Az Úr szavára lettek az egek és szájának leheletére minden seregök (Zsolt. 33:6). Mindaz, amit teremtett az Isten, ahogy az Írás mondja, igen jó volt és az ember hasznára és használatára teremtetett. Azt mondjuk pedig, hogy mindez egy Ősoktól eredt. …

(A manicheusok és a marcioniták.) Elítéljük tehát a manicheusokat és a marcionitákat, akik istentelenül azt találták ki, hogy a jónak és rossznak két, önállóan létező valósága és természete van, szintúgy két ősok és két egymással szembenálló Isten, egy jó meg egy gonosz. …

(Az angyalokról és az ördögről.) Valamennyi teremtmény közül kiválnak az angyalok és az emberek. Az angyalokról kijelenti a Szentírás: Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá (Zsolt 104,4). Továbbá: Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget? (Zsid 1,14). – Maga pedig az Úr Jézus ezt állítja az ördögről: Az emberölő volt kezdettől fogva – úgymond – és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja (Jn 8,44). Valljuk tehát, hogy némely angyal megmaradt ugyan az engedelmességben és az Isten és az emberek hűséges szolgálatára van kiküldve; mások azonban önhibájukból elbuktak és romlásba zuhantak és minden jónak és a híveknek ellenségeivé lettek stb. …

(Az emberről.) Az emberről pedig azt mondja a Szentírás, hogy kezdetben jónak teremtetett Isten képére és hasonlatosságára, hogy Isten helyezteté őt az Éden kertjébe és mindent lábai alá vetett (1Móz 2). – Ezt magasztalja Dávid oly fenségesen a 8. zsoltárban. – Adott neki ezenfelül házastársat és megáldá őket. – Valljuk pedig, hogy az ember egy személyben két különböző valóságból áll, még pedig halhatatlan lélekből, mely a testtől megválva sem nem szunnyad el, sem nem pusztul el; és halandó testből, amely azonban az utolsó ítéletkor halottaiból fel fog támadni, hogy azután az egész ember vagy életben, vagy halálban maradjon meg örökké. …

(Szekták.) Elítélünk mindenkit, aki kigúnyolja, vagy körmönfont érvelésekkel kétségbe vonja a lélek halhatatlanságát, vagy azt állítja, hogy a lélek elszunnyad vagy része Istennek. Egyszóval elítéljük mindazoknak mindenféle vélekedését, akik másképpen gondolkoznak a teremtéstől, az angyalokról, az ördögökről és az emberről, mint ahogy azt Krisztus apostoli egyháza a Szentírásból előnkbe adja.

II. Helvét Hitvallás (1566)

VII. fejezet: A mindenség teremtése,

 az angyalok, az ördög és az ember

 

Az idők kezdetén, amikor még egy teremtmény sem létezett, Isten megteremtett minket, egyedül az Ő szavával, hat nap alatt. Azután, az Ő gondviselésével azokat fenntartatja, igazgatja és irányítja az Ő akaratának megfelelően.

A főbb teremtmények az angyalok és az emberek.

Az angyalok közül némelyek megmaradtak abban a szentségben, amelyben teremttettek, és Isten kegyelme mindörökre meg is tartja őket abban. Mások attól elestek, és a sötétség láncaiban fenntartatnak az ítélet nagynapjára.

Kezdetben az ember Isten képére teremtetett (Ami különösképpen elméjének bölcsességében és szabad akaratának valóságos szentségében állott), és szívébe a törvény szövetsége volt beoltva. Ily módon Isten örök életet ígért neki, azzal a feltétellel, hogy parancsolatainak teljesen és tökéletesen engedelmeskedik a teremtésekor kapott erő mértéke szerint, viszont halállal fenyegette meg, ha nem cselekedné azt.

Ír Hitvallás (1615) Minden dolgok teremtése és kormányzása (18-21)

 

- Mi a teremtés munkája?

- A teremtés munkája az, hogy Isten a semmiből hat nap alatt, hatalmának szavával, igen jónak alkotta a világmindenséget. (1Móz 1,1; Zsid 11,3; 1Móz 1,31)

Westminsteri Kiskáté (1646) 9. Kérdés – felelet

 

- Hogyan teremtette Isten az embert?

- Isten az embert férfivá és nővé teremtette, a saját képmására, megáldotta ismerettel, igazságossággal és szentséggel, és uralmat adott neki a teremtmények fölött. (1Móz 1,27; Kol 3,10; Ef 4,24; 1Móz 1,28)

Westminsteri Kiskáté (1646) 10. Kérdés – felelet

 

1. Tetszett az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek örökkévaló hatalma, bölcsessége és jósága kinyilvánítására, hogy kezdetben megteremtse a világmindenséget és minden benne lévőt a láthatókat és láthatatlanokat, azaz a semmiből megalkossa hat nap alatt. Mindez pedig nagyon jó volt.

2. Miután Isten minden más teremtményt megalkotott, megteremtette az embert a saját képére, férfiúvá és nővé, értelmes és halhatatlan lélekkel. Ismerettel, igazságossággal és valóságos szentséggel ruházta fel. Szívébe Isten törvényét írta, és erőt adott neki, hogy teljesítse azt. Megkapta viszont a törvényszegés lehetőségét is, a változásnak alávetett szabad akarat folytán. A szívébe írt törvény mellé még azt a parancsot kapta, hogy ne egyen a jó és gonosz tudásának fájáról. Ameddig engedelmeskedett ennek a parancsnak, boldog volt az Istennel való közösségben és uralkodott a teremtmények fölött.

Westminsteri Hitvallás (1647): 4. Fejezet: A teremtésről

 

- Mi a teremtés munkája?

- A teremtés munkája az, amelyet Isten kezdetben tett, vagyis a semmiből hat nap alatt, hatalmának szavával, saját magának, igen jónak megalkotta a világmindenséget és minden benne lévőt.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 15. Kérdés – Felelet

 

- Hogyan teremtette Isten az angyalokat?

- Isten minden angyalt léleknek, halhatatlannak, szentnek, az ismeretben kiválónak, hatalmas erejűnek teremtett, parancsolatainak végrehajtására és nevének magasztalására, mégis a változásnak alávetve.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 16. Kérdés – Felelet

 

- Hogyan teremtette Isten az embert?

- Miután Isten minden más teremtményt megalkotott, megteremtette az embert férfiúvá és nővé. A föld porából formálta meg a férfi testét, a nőt pedig a férfi oldalbordájából és megáldotta őket élő, értelmes és halhatatlan lélekkel. A saját képmására teremtette őket, megáldva őket ismerettel, igazságossággal és szentséggel, törvényét a szívükbe írta és erőt adott annak betöltéséhez, valamint uralmat adott nekik a teremtmények fölött. Mégis az elbukás lehetőségével teremtette meg őket.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 17. Kérdés – Felelet