Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában… és Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban… Hiszek Szentlélekben.

Apostoli Hitvallás

 

Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában… és egy Úr Jézus Krisztusban, az Istennek a Fiában… és a Szentlélekben

A Niceai Egyetemes Zsinat (325) hitvallása

 

Hiszünk (az) egy Istenben, mindenható Atyában… És (az) egy Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában… És a Szentlélekben, a megelevenítő Úrban

A Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat (381) hitvallása

 

Az egyetemes hit pedig az, hogy tiszteljük az egy Istent a Háromságban és a Háromságot az egy Istenben; sem a személyeket össze nem elegyítve, sem a lényeget szét nem választva. Mert más az Atya személye, más a Fiúé; és más a Szentléleké… Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, és teremtetlen a Szentlélek. Végtelen az Atya, végtelen a Fiú, és végtelen a Szentlélek. Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, és örökkévaló a Szentlélek… Ugyanígy mindenható az Atya, mindenható a Fiú, és mindenható a Szentlélek… Éppen így Isten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek… Úgyszintén Úr az Atya, Úr a Fiú, és Úr a Szentlélek… Mert ahogy kötelez minket a keresztyén igazság egyenként mindegyik személyt Istennek és Úrnak vallani… Az Atya senkitől nem lett, sem nem teremtetett, sem nem született. A Fiú egyedül az Atyától való, nem lett, sem nem teremtetett, hanem született. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól való, nem lett, sem nem teremtetett, sem nem született, hanem származik. Tehát (csak) egyetlen Atya és nem három az Atya; egy Fiú, és nem három a Fiú, egy Szentlélek, nem pedig három a Szentlélek. És ebben a Háromságban semmi nem első vagy második, semmi sem nagyobb vagy kisebb. Hanem mind a három személy egyként örökkévaló és egyként egyenlő. Úgy, hogy mindenben, ahogy már fentebb kimondatott, tisztelni kell mind az egységet a Háromságban, mind a Háromságot az egységben. Aki tehát üdvözülni akar, így gondolkodjék a Szentháromságról.

Pszeudo-Athanasziosz „Quicumque” Hitvallása

 

Gyülekezeteink teljes egyetértéssel tanítják: a niceai zsinat határozata az isteni lényeg egységéről és a három személyről igaz és azt minden kételkedés nélkül hinni kell. … és mégis három személy van, egyenlő lényegű és hatalmú, együtt örökkévaló: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A személy szót pedig olyan értelemben használják, ahogyan ebben az összefüggésben az egyházi írók használták: nem részt vagy tulajdonságot jelöl másvalamiben, hanem azt, aminek önálló léte van.

Elítélik mindazokat a tévtanításokat, amelyek ez ellen a hittétel ellen támadtak, mint a manicheusokat, akik két őslétezőt vallottak, a jót és a rosszat; továbbá a valentiniánusokat, ariánusokat, eunomiánusokat, mohamedánokat és minden hozzájuk hasonlót. Elítélik a régi és újfajta szamoszaténusokat is. Ezek azt állítják, hogy csak egyetlen isteni személy van; ezért az Igéről és a Szentlélekről körmönfont és bűnös módon úgy okoskodnak, hogy azok nem külön személyek, hanem az Ige csupán a hangzó igét, a Lélek pedig a létezőkben található teremtett mozgatóerőt jelenti.

Melanchton Fülöp: Ágostai Hitvallás (1530)

I. Rész: A fő hitcikkek: I. Az Isten

 

Hiszünk az Atya Istenben, a Fiú Istenben és a Szentlélek Istenben; az egy szent isteni Szentháromságban, aki három személy és egyetlen örök, mindenható Isten lényegére és szubsztanciájára nézve, és nem három Isten. …

Bázeli Hitvallás (1534): 1. Istenről

 

Istenről valljuk, … személyére nézve három…

I. Helvét Hitvallás (1536): 6. Az Istenről

 

1. Hogy: Atya, Fiú és Szentlélek, egy isteni lényegben és természetben, három külön személy, egyedül való egy Isten, aki a mennyet s földet teremtette.

2. Hogy: Az Atya senkitől, a Fiú az Atyától született; a Szentlélek az Atyától és Fiútól származott.

3. Hogy: nem az Atya, sem nem a Szentlélek, hanem a Fiú lett emberré.

4. Hogy: a Fiú úgy lett emberré, hogy a Szentlélektől férfiú közreműködése nélkül fogantatott, és a szeplőtelen szent Szűz Máriától született; azután szenvedett, meghalt, eltemettetett, poklokra szállott, a halálból feltámasztatott, mennybe ment, az Atya jobbjára ült, s onnan jő el ítélni eleveneket és holtakat stb., amint ezt az apostolok, úgyszintén a szent Athanasius hitvallása és a közönséges kis káté tanítja.

E cikkek fölött vita és per nincsen, mivel ezeket mind a két rész vallja, azért nem is szükséges róluk több szót ejteni.

Luther Márton: Shmalkaldeni cikkek (1537)

I. RÉSZ: Az Isteni felség fő cikkeiről

 

L. Ha Isten egy, miért említesz nekem hármat, Atyát, Fiút és Szentlelket?

Gy. Mivel Istennek egy lényegében fel kell ismernünk az Atyát, ki mindennek kezdete és eredete, minden dolog első oka, aztán a Fiút, ki az ő örök bölcsessége, s végre a Szentlelket, mintegy a mindenségre kiöntött erejét, amely mégis örökké benne nyugszik meg.

L. Így hát ugye azt mondod, hogy nem képtelenség, ha az egy istenségben három különböző személyt állapítunk meg. Isten ezzel még nincs részekre osztva.

Gy. Közelről sem.

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A hit

 

Ezért valljuk mindenek előtt az egy Istent a Háromságban és a háromságot az Egységben, az igazhitű atyák nézete szerint, és kárhoztatjuk mindazokat, akik mást hisznek, kiváltképpen azokat, akik azt mondják, hogy mi az egy Istenből három Istent költünk, és az ilyeneket meggátolni kívánjuk, hogy a Szentháromság dicsősége oltalmaztassék és maradjon meg.

Az 1545. évi erdődi első zsinat hitvallása

I. Cikk: A Szentháromságról

 

Ez a Szentírás arra tanít minket, hogy ebben az egyedi és osztatlan isteni lényegben, akit megval­lottunk, három személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az Atya, minden létező ősoka, forrása és ere­dete. A Fiú, az ő örökkévaló Igéje és bölcsessége. A Szentlélek az Atya ereje, hatalma és hatékonysága. A Fiút öröktől fogva nemzette az Atya. A Szentlélek öröktől fogva mindkettőtől származik. A három személy elegyítetlenül különböző, ugyanakkor nem megosztott, hiszen ugyanazt a lényeget, örökkévalóságot, hatalmat és egyenlőséget birtokolják. Valljuk tehát erről, amit a régi zsinatok meghatároztak, és megvetünk minden olyan szektát és tévtanítást, ame­lyeket a szent doktorok - mint szent Hilarius, szent Athanásius, szent Ambrus és szent Cirill - már elutasítottak.

5Móz 4,12; 10,17; Mt 28,19; Jn 1,1; Jn 17,5; ApCsel 17,25; Róm 1,7; 1Jn 5,7.

La Rochelle-i Hitvallás (Confessio Gallicana 1559) (6.)

 

Isten Igéjébe foglalt ezen igazság szerint hiszünk az egy Istenben, aki egyetlen lényeg, és akiben három személy van, melyek közölhetetlen tulajdonságaik szerint öröktől fogva valóságosan és ténylegesen elkü­lönülve léteznek, név szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az Atya ősoka, eredete és kezdete minden látható és láthatatlan dolognak; a Fiú az Atya Igéje, bölcsessége és képmása; a Szentlélek erő és örök hata­lom, aki az Atyától és a Fiútól származik. Mindazonáltal ez a megkülönböztetés nem jelenti azt, hogy Is­ten három részre lenne osztva, mint ahogy a Szentírás tanítja is: az Atya, a Fiú és a Szentlélek sajátos tulajdonságaik szerint különböző lényegű (hüposztaszisz - állag) személyek, ám oly módon, hogy ez a három Személy mégis amaz egy és egyedüli Isten. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az Atya nem a Fiú, a Fiú pedig nem az Atya; hasonlóképp a Szentlélek sem az Atya, sem a Fiú. E személyek viszont ily módon megkülön­böztetve sincsenek megosztva, sem összeelegyítve vagy összekeverve egymással, hiszen nem az Atya vagy a Szentlélek öltött testet, hanem egyedül a Fiú, az Atya pedig sohasem létezett a Fiú és az ő Szentlelke nélkül, mivel e három személy egy és ugyanazon lényegben öröktől fogva egyenlőek. Egyik sem előzte meg vagy követte a másikat, mivelhogy mindhárman egyek mind igazságban és hatalomban, mind jóságban és irgalomban.

Belga Hitvallás (1561) 8. cikkely:

A személyek szentséges háromsága az egy isteni lényegben

 

Mindezeket egyrészt a Szentírás tanúságtételeiből, másrészt e személyek munkáinak hatásaiból ismerjük meg; különösképpen azokból, melyeket önma­gunkban érzékelünk. A Szentírás tanúságtételei, me­lyek arra tanítanak, hogy a Szentháromságot higgyük, az Ószövetségben számos helyen előttünk állnak, me­lyeknek nem is annyira a felsorolására kell töreked­nünk, mint inkább kiválogatásukra és rendszerezésükre. A Genezis könyvében így szól Isten: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra...; Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt. Férfivá és asszonnyá teremté őket.” Hasonlóképpen: „Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy.” Tehát ab­ból, hogy azt mondta, teremtsünk embert a mi képünkre, meglátszik, hogy az istenségben több személy van. Az a kijelentés pedig, hogy teremté Isten, az egységre utal. Igaz ugyan, hogy itt nem fejezi ki azt, hogy hány személyről is van szó, de ami az Ószövetségben még kissé homályos, az Újszövetségben már egészen világos. Mert amikor a mi Urunk megkeresztelkedett a Jordánban, az Atya szózata hangzott, mondván: Ez amaz én szerelmes fiam. A Fiú a folyóban volt, a Szentlélek pedig galamb formájában jelent meg. Sőt, min­den hívő megkeresztelésére nézve ezt a kifejezést írta elő Krisztus: kereszteljetek meg minden népeket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Szent Lukács evangéliumában így köszönti Gábriel angyal Máriát, a mi Urunk anyját: A Szentlélek száll tereád, és a Magas­ságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának. Hasonlóképp: Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. És: Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek: és ez a három egy. Mindezen he­lyekből tökéletesen megtanuljuk, hogy Isten egyetlen lényegében három személy van. Ámbár ez a tanítás messze meghaladja emberi értelmünk határait, mégis Isten Igéjéből e földi életben elhisszük azt, várván viszont ennek teljes ismeretét és közösségét a mennyekben. Továbbá meg kell említenünk e három személy irányunkba végzett sajátos szolgálatainak hatását: az Atyát a mi Teremtőnknek nevezzük ereje mi­att, a Fiú Szabadítónk és Megtartónk vére által, a Szentlélek pedig szent Megszentelőnk, aki szívünkben lakozik. A Szentháromság tanát az igaz egyházban mindig is védelmezték és őrizték az apostolok korától napjainkig a zsidókkal, a mohamedánokkal, egyes ha­mis keresztyénekkel és eretnekekkel szemben, úgymint Markión, Manes, Praxeász, Szabelliosz, Samosate­nus, Áriusz és más hasonlók, akiket joggal és méltán ítéltek el az igazhitű egyházatyák. Ezért e tantételre nézve készséggel elfogadjuk ama bizonyos három hitvallást, ti. az Apostolit, a Niceait és az Athanászioszét; hasonlóképp mindazt, amit az egyházatyák e hitvallások alapján tanításként meghatároztak.

Belga Hitvallás (1561)

9. cikkely: A Szentháromság

 

- Hány része van e hitvallásnak?

- Három; az első rész szól az Atya Istenről és a mi teremtetésünkről,        a második a Fiú Istenről és a mi megváltásunkról, a harmadik a Szentlélek Istenről és a mi megszenteltetésünkről.

Heidelbergi Káté (1563): 24. Kérdés – felelet

 

- Mivel csak egyetlenegy isteni lény van, miért nevezed meg e hármat: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket?

- Azért, mert Isten úgy jelentette ki magát az Ő igéjében, hogy ez a három megkülönböztetett személy amaz egy, igaz, örök Isten.

Heidelbergi Káté (1563): 25. Kérdés – felelet

 

 

(Isten személyében három.) Mindamellett hisszük és tanítjuk, hogy ugyanebben a véghetetlen, egy és oszthatatlan Istenben elválaszthatatlanul és elegyítetlenül a következő személyek különböztethetők meg: Atya, Fiú és Szentlélek, még pedig úgy, hogy az Atya öröktől fogva nemzette a Fiút, a Fiú emberi szóval ki nem fejezhető módon született, a Szentlélek pedig mindkettőtől származik, még pedig öröktől fogva, és mindkettővel együtt imádandó, úgy, hogy nincs három Isten, hanem van három, ugyanazon lényegű, egyaránt örökkévaló és egyenlő méltóságú személy, amelyek megkülönböztethetők ugyan tulajdonságaik szerint és sorrendben megelőzik egyik a másikat, de nem valamely egyenlőtlenség alapján. Mert ami a természetüket vagy lényegüket illeti, úgy függenek össze egymással, hogy ez a három egy Isten és közös egy isteni természete van az Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek.

A személyek ilyen nyilvánvaló megkülönböztetését jelentette ki nekünk az Írás, amikor az angyal a szent szűznek egyebek között ezt mondja: „A Szent Lélek száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának” (Lk 1,35). De Krisztus keresztelésekor is mennyből jövő szózat hallatszik Krisztusra vonatkozólag ezt mondván: „Ez amaz én szerelmes fiam” (Mt 3,17) és megjelenik a Szentlélek is galamb képében (Jn 1,32). Amikor pedig maga az Úr rendelte el a keresztséget, meghagyta, hogy az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében kereszteljenek (Máté 28:19). Másutt is, az evangéliumban így szól: „a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya”. Ugyanő ismét így szólt: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot” (Jn 14,26; 15,26). Egyszóval elfogadjuk az Apostoli hitvallást, mely minket az igaz hitre tanít.

(Eretnekségek.) Kárhoztatjuk tehát a zsidókat és a mohamedánokat és mindazokat, akik ezt a szentséges és imádandó Szentháromságot káromolják. Szintúgy kárhoztatunk minden olyan eretnekséget és eretneket, akik azt tanítják, hogy a Fiú és a Szent Lélek csak név szerint Isten, vagy hogy van a Szentháromságban teremtett és a másiknak szolgáló vagy alárendelt személy, szóval hogy van benne valami nem egyenlő, nagyobb vagy kisebb, testi vagy testileg elképzelt, jellemére vagy akaratára nézve különböző, vagy elegyített, vagy magábanálló elem; mintha a Fiú és a Szentlélek csak elváltozásai és tulajdonságai volnának az egy Atya Istennek: ahogy a monarchianusok, a novatianusok, Praxeas, a patripassianusok, Sebellius, Samosatenus, Aetius, Macedonius, az anthropomorphiták, Arius és a hozzájuk hasonlók vélekedtek.

II. Helvét Hitvallás (1566): III. fejezet:

Isten, az Ő egysége és a Szentháromság

 

… Ebben az istenségben egyesül három személy, egy lényegből, erőből és örökkévalóságból: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Az Anglikán Egyház 39 Cikkelye (1562):

1. A Szentháromságba vetett hitről

 

Hisszük, hogy ez az egyetlen Isten az égben három valóság, Atya, Fiú és Szentlélek; akik noha hárman vannak önálló tulajdonságaikra és feladatkörükre nézve, mégis ez a három egy, mint az apostol bizonyítja 1Jn 5. rész.

Méliusz Juhász Péter: Csengeri Hitvallás (1570) Az egy Jehova háromságáról

 

- Miért nevezzük meg tehát e hármat: Atyát, Fiút, és a Szentlelket?

- Ezzel mi nem három Istent vallunk, hanem csak azt akarjuk a Szentírással együtt kifejezni, hogy az egy Istenségben három olyan személy van, akik egymástól saját egyedi tulajdonságaikkal különböznek. Mert az egy Istenségben néhol Atyáról van szó, néhol pedig Fiúról, és Szentlélekről. Azért, aki Atya, az nem lehet a Fiú, sem pedig a Fiú nem nevezhető Atyának, így a Szentlélek is különbözik attól, akinek lelkének mondatik.

Siderius János: Katechizmus (1597) 8. Kérdés - felelet

 

- Bizonyítsd be, hogy három személy van az Istenségben!

- Először az Írásból bizonyosodik be nyilvánvaló módon, amikor azt mondja János első levelének ötödik részében, hogy hárman vannak, akik az égből bizonyságot tesznek: az Atya, az Ige és a Szentlélek (Jn 5; Jn 14; 1Kor 15; Ézs 63). Másodszor a keresztség formájából, mert Krisztus azt parancsolja a tanítványoknak, hogy kereszteljenek az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében (Mt 28). Harmadszor, ez megerősítést nyert látható megjelenés által is: mert Krisztus megkeresztelkedésekor az Atyaisten az égből szól, a Fiú a Jordán vizében keresztelkedik, a Szentlélek galamb képében száll le Krisztusra (Mt 3). Negyedszer az Apostoli Hitvallás is erre tanít, amikor egyformán mondjuk, hogy hiszünk az Atyában, Jézus Krisztusban, és a Szentlélekben.

Siderius János: Katechizmus (1597) 9. Kérdés - felelet

 

- Hány személy van az Istenségben?

- Három személy van az Istenségben; az Atya, a Fiú és a Szentlélek; és ők hárman egy Isten, azonos lényegűek, egyenlőek hatalomban és dicsőségben. (Mt 28,19; 1Jn 5,7)

Westminsteri Kiskáté (1646) 6. Kérdés – felelet

 

- Hány személy van az Istenségben?

- Három személy van az Istenségben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman egy igaz, örök Isten, azonos lényegűek, egyenlőek, hatalomban és dicsőségben, mégis megkülönböztethetőek sajátosságaik alapján.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 9. Kérdés – Felelet

 

- Melyek a sajátosságaik az Istenség három személyének?

- Az Atya sajátossága, hogy ő nemzette a Fiút, a Fiúé az, hogy az Atyától nemzetett, a Szentléleké pedig, hogy az Atyától és a Fiútól származik öröktől fogva.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 10. Kérdés – Felelet

 

- Honnan tudható, hogy a Fiú és a Szentlélek Isten, egyenlő az Atyával?

- A Szentírás kinyilvánítja, hogy a Fiú és a Szentlélek Isten, egyenlő az Atyával, olyan neveket, tulajdonságokat, munkákat és imádatot tulajdonítva nekik, amelyek egyedül Istent illetik meg.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 11. Kérdés – Felelet