2.

A Fiú munkája  

 

- Milyen tisztségeket tölt be Krisztus, mint a mi Megváltónk?

- Krisztus, mint a mi Megváltónk, a prófétai, főpapi és királyi tisztségeket tölti be, mind a megaláztatás, mind a felmagasztaltatás állapotában. (ApCsel 3,22; Zsid 5,6; Zsolt 2,6)

Westminsteri Kiskáté (1646) 23. Kérdés – felelet

c. Királyi tiszte: preegzisztenciája, feltámadása, mennybemenetele, ül az Atya jobbján, közbenjárás

 

Harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe ott ül a mindenható Atya Isten jobbján

Apostoli Hitvallás

 

Aki által lettek mindenek, amik a mennyben, és amik a földön vannak… és harmadnapon feltámadott és fölment a mennyekbe

A Niceai Egyetemes Zsinat (325) hitvallása

 

Aki által minden lett… és harmadnapra feltámadt az írások szerint. Fölment a mennybe és ül az Atya jobbján

A Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat (381) hitvallása

 

Istenségére nézve öröktől fogva az Atyától… született.

Az Efézusi Egyetemes Zsinat (431) után elfogadott egységformula (433)

 

Istensége szerint az Atyától született az idők előtt

A Khalkédóni Egyetemes Zsinat (451) hitvallása

 

Harmadnap feltámadt a halottak közül. Fölment a mennyekbe ül a (mindenható) Atya (Isten) jobbján

Pszeudo-Athanasziosz „Quicumque” Hitvallása

 

… s halálával diadalmaskodott, s legyőzte a világot, a halált és a poklot (Jn 16,11. 33; Fil 2,9-11, 2Kor 2,4. 15). Miután testét eltemették leszállt a pokolba, harmadnapon feltámadt a halottak közül (1Kor 15,14), és miután így elégszer megjelent (Mk 16,19, Lk 24 vége), testestől, lelkestől felment a mennybe (ApCsel 1,9-11). Ott ül, hogy ítélkezzen az Ő jobbján (Mt 26,34; Ef 1,20-22; Kol 3,1), azaz Istennek, az ő mennyei Atyjának a dicsőségében (Zsid 1,13; 10,12; 12,2), innen jön el ítélni élőket és holtakat, ő küldte el tanítványainak, amint megígérte a Szentlelket, akiben ugyanúgy, mint az Atyában és a Fiúban hiszünk (ApCsel 2,7). 

Bázeli Hitvallás (1534): 4. Krisztusról, aki igaz Isten és igaz ember

 

… Azért, hogy a reménységünk és bizalmunk a mi halhatatlan életünk felől tökéletes legyen, az Ő testét, amely a halálból újra életre kelt, mindenható Atyja jobbjára ültette.

Ez az Úr Krisztus, aki a halált, bűnt és minden pokolbéli hatalmasságot legyőzött és diadalt nyert, Ő a mi elöljárónk, királyunk és a mi fejünk; Ő az igaz főpap, aki ott ül  az Isten jobbján, és a mi ügyeinket szüntelen óvja és irányítja, amíg Ő minket képmására, amelyre teremtettünk, meg nem újít és vissza nem formál, s isteni lényének közösségébe bevezet.

Ettől az Úr Jézus Krisztustól várjuk, hogy eljöjjön a világ végén, mint valóságos, igaz bíró, aki igazságos ítéletet hoz minden test fölött, akik általa ítéletre támasztatnak fel; a kegyeseket és a hívőket a mennybe vezeti, és a hitetleneket testestől-lelkestől az örök kárhozatba taszítja és elítéli. …

I. Helvét Hitvallás (1536): Az Úr Krisztusról, és arról, amit általa nyertünk

 

L. Milyen az a királyság, melyet említettél?

Gy. Lelki, mivel Isten igéjében és Lelkében áll, s ezek magukkal hozzák az igazságot és az életet.

…

L. Mit használ nekünk királysága?

Gy. E jótétemény lelkiismeretünket szabaddá teszi, lelki kincsekkel gazdagít, hogy szentül és kegyesen éljünk, s egyszersmind ad erőt arra, hogy lelkünk örök ellenségeit, a bűnt, testet, sátánt s a világot legyőzhessük.

…

L. Folytasd!

Gy. Következik harmadszor, hogy feltámadt a halálból. Ezáltal megmutatta, hogy Ő a bűnnek s halálnak legyőzője. Mert feltámadásával a halált megszüntette, az ördög láncait széttépte s annak egész hatalmát semmivé tette.

L. Hányszoros haszna van ránk nézve feltámadásának?

Gy. Háromszoros. Az első az, hogy feltámadása által nekünk tökéletes megigazulást szerzett. (Róm 4,24) Második hasznunk az, hogy feltámadása biztos zálog arra, hogy egyszer mi is feltámadunk dicsőséges halhatatlanságra. (1Kor 15) Harmadik hasznunk az, hogy e feltámadás által mi is feltámadunk már most új, tiszta és szent életre, Isten. parancsainak követésére.

L. Menjünk tovább!

Gy. Felméne a mennyekbe.

L. Úgy felment, hogy többé nincs a földön?

Gy. Úgy. Mert miután minden tisztjét teljesítette, mit az Atya rábízott, s a mi üdvösségünkre szolgált, nem volt szükség többé a földön járnia.

L. Mily javak hárulnak ránk Krisztus mennybemeneteléből?

Gy. Kettős hasznunk van belőle. Krisztus az égbe a mi nevünkben ment, amint a földre is értünk jött, s ezáltal az égbe vezető utat előttünk megnyitotta, hogy az ajtó, melyet bűneink miatt Isten bezárt előttünk, újra kinyíljék. Isten előtt pedig közbenjárónk s védelmezőnk gyanánt jelenik meg.

L. De hát Krisztus mennybemenetelével örökre elvált tőlünk?

Gy. Nem. Sőt ellenkezőleg, azt mondta, hogy velünk lesz a világ végéig.

L. Testi értelemben kell-e venni, hogy velünk lakozik?

Gy. Nem. Mert más az Ő teste, mely az égbe emeltetett, s más az ereje, mely mindenekre kiöntetik.

L. Mit értesz azon, hogy üle az Atyának jobbjára?

Gy. E szavak azt jelentik, hogy Isten az ég és föld felett való uralkodással s mindeneknek igazgatásával Krisztust bízta meg.

L. Mit jelent Isten jobb keze, s hogy ő jobb felől ül?

Gy. A hasonlat a fejedelmekről van véve, akik jobb kezük felől helyetteseiket szokták ültetni.

L. Tehát úgy érted, mint ahogy Pál apostol előadja, hogy ti. Krisztus az egyház fejévé tétetett, minden királyok fölé emeltetett s olyan méltóságot nyert, amely minden méltóság felett való. (Fil 2,9)

Gy. Igen.

L. Menjünk tovább!

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A hit

 

Szilárdan hisszük, hogy mivel a halál fajdalmai nem tarthatták fogva az élet fejedelmét, a mi Urunk Jézus, akit megfeszítettek, meghalt és eltemettek, aki a poklokra alászállott, feltámadott a mi megigazulásunkra, és a halál fejedelmét legyőzvén, nekünk, kik a halál uralma és szolgasága alá voltunk vetve, újra életet adott. Tudjuk, hogy az ő feltámadását legádázabb ellenségeinek tanúságtétele is bizonyítja, s azoknak a sírból kikelt halottaknak feltámadása is, akik sokaknak megjelentek Jeruzsálemben. Ugyanígy megerősítette ezt az angyalok bizonyságtétele, majd az apostolok, és akik őt látták és megérintették, és másoké, akik beszéltek, együtt ettek és ittak vele feltámadása után.

Skót Hitvallás (1560) 10. cikkely: A feltámadás

 

Nem kételkedünk abban, hogy ugyanaz a test, amely szűztől született, amelyet megfeszítettek, meghalt és eltemettek, és amely újra feltámadott, a mennybe emelkedett, hogy mindeneket betöltsön. Ott értünk és a mi vigasztalásunkra megkapott minden ha­talmat mennyen és földön; ül az Atya jobbján és ural­kodik, mint ügyvédünk és egyetlen Közbenjárónk. Ezt a dicsőséget, tisztességet és kiváltságot atyjafiai között egyedül ő birtokolja, mígnem ellenségeit lábai zsámolyává teszi, ami hitünk szerint meg is fog történni az utolsó ítéletben. Hisszük, hogy ennek végrehajtására vissza is jön a mi Urunk Jézus, látható módon, amint látták is őt a mennybe emelkedni. Akkor majd eljön mindenek megújításának és helyreállítá­sának ideje oly módon, hogy azok, akik kezdettől fogva erőszakot, sérelmeket és gyalázatot szenvedtek az igazságért, örökölni fogják a boldog halhatatlanságot, amelyet Isten kezdettől fogva megígért. Ezzel szemben a makacsok, az engedetlenek, a kegyetlen elnyomók, a tisztátalanok, a bálványimádók és az efféle hitetlenek mind a külső sötétség tömlöcébe vettet­nek, ahol férgük meg nem hal, sem tüzük ki nem al­szik. Az ítélet napjáról való megemlékezésünk nem­csak arra szolgál, hogy testi kívánságainkat megfékezzük, hanem egyben felbecsülhetetlen vigasztalásul is: a világ fejedelmeinek minden fenyegetése, a földi halálnak és a jelen veszedelmeinek semmilyen rettentése sem vehet rá minket arra, hogy megtagadjuk és elhagyjuk a mi fejünkkel és egyetlen Közbenjárónkkal, Jézus Krisztussal való közösségünket. Vall­juk és tanúsítjuk, hogy ő a megígért Messiás, egyházának egyedüli feje, igaz törvényadónk, egyetlen Főpa­punk, Ügyvédünk és Közbenjárónk. Ha pedig akár ember, akár angyal ezeket a méltóságokat és tisztségeket magának kisajátítja, azt mi megvetjük és elutasítjuk mint Jézus Krisztusnak, a mi Királyunknak és Fővezérünknek káromlóját.

Skót Hitvallás (1560) 11. cikkely: A mennybemenetel

 

Krisztus valóban feltámadt a halálból, újra testet öltött, húst és csontot, valamint mindent, ami az ember természetére jellemző, hogy felmenjen a mennybe, és ott ül, amíg vissza nem tér ítélni mindeneket az utolsó napon.

Az Anglikán Egyház 39 Cikkelye (1562): 4. Krisztus feltámadásáról

 

- Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?

- Először: feltámadásával legyőzte a halált, hogy minket részesíthessen abban az igazságban (megigazulásban), amelyet nekünk halálával szerzett; másodszor: az Ő ereje most minket is új életre támaszt fel; harmadszor: Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak bizonyos záloga számunkra.

Heidelbergi Káté (1563): 45. Kérdés – felelet

 

- Hogy érted azt, hogy „felméne a mennyekbe”?

- Hogy Krisztus a földről tanítványainak szemeláttára emelkedett fel az égbe és a mi javunkra ott van, míg majd ismét eljön, hogy ítéletet tartson elevenek és holtak felett.

Heidelbergi Káté (1563): 46. Kérdés – felelet

 

- Nincsen-e velünk Krisztus mind e világ végezetéig, amint ezt nekünk megígérte?

- Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. Emberi természete szerint nincs többé e földön, de istenségére, fenségére, kegyelmére és Lelkére nézve soha sem távozik el tőlünk.

Heidelbergi Káté (1563): 47. Kérdés – felelet

 

- Nem válik-e el ilymódon egymástól a Krisztusban való két természet, ha az emberi természet nincs mindenütt ott, ahol az isteni természet ott van?

- Semmiképpen nem, mert az isteni természet megfoghatatlan és mindenütt-jelenvaló lévén, ebből szükségképpen következik, hogy magára öltött emberi természetén kívül is létezik, de ugyanakkor abban magában is benne van és vele személy szerint egyesülve marad.

Heidelbergi Káté (1563): 48. Kérdés – felelet

 

- Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?

- Először, hogy Ő a mennyben az Atya színe előtt nekünk Közbenjárónk. Másodszor, hogy a mi testünk a mennyben biztos zálog nekünk afelől, hogy Ő, mint a mi Fejünk, minket tagjait szintén fel fog venni oda. Harmadszor, hogy Ő viszontzálogul Lelkét küldi alá nekünk, akinek ereje által nem a földiekkel törődünk, hanem az odafelvalókkal, ahol Krisztus van, ülvén Istennek jobbján.

Heidelbergi Káté (1563): 49. Kérdés – felelet

 

- Miért mondod ezt: „Ül a mindenható Atya Istennek jobbján”?

- Mert Krisztus azért ment fel a mennyekbe, hogy ott az Ő keresztyén egyháza Fejének bizonyítsa magát, aki által mindeneket igazgat az Atya.

Heidelbergi Káté (1563): 50. Kérdés – felelet

 

- Mit használ nekünk a mi Fejünknek, Krisztusnak ez a dicsősége?

- Először, hogy Szentlelke által mireánk, tagjaira, kitölti mennyei ajándékait; továbbá, hogy hatalmával minden ellenség ellen oltalmaz és megőriz.

Heidelbergi Káté (1563): 51. Kérdés – felelet

 

(Krisztus valóságos feltámadása.) Hisszük és valljuk, hogy ugyanaz a mi Urunk Jézus Krisztus támadt fel halottaiból abban az ő valóságos testében, melyben megfeszíttetett és meghalt és nem más testet támasztott fel az eltemetett test helyett, sem nem vett fel szellemi alakot test helyett, hanem valóságos testét tartotta meg. Azért mikor tanítványai úgy vélték, hogy az Úr szellemét látják, megmutatta nékik kezeit és lábait, melyek a szögek és sebek helyével voltak megjelölve, és hozzátette: Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van (Lk 24,39).

(Krisztus valóságos mennybemenetele.) Hisszük, hogy a mi urunk Jézus Krisztus ugyanabban az ő testében ment fel feljebb minden látható egeknél,* magába a legfelső égbe, azaz Isten és a boldog lelkek lakóhelyére, az Atya Isten jobbjára. Ámbár ez az Isten dicsőségében és királyi felségében való egyenlő részesedést jelenti, mindamellett bizonyos helyet és értünk rajta, amelyről az Úr az evangéliumban szólva ezt mondja: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek (Jn 14,2). De Péter apostol is az mondja: Krisztust az égnek kell magába fogadnia mint az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek (ApCsel 3,21). Ugyanő azonban a mennyekből vissza fog jönni ítéletre akkor, amikor legjobban elhatalmasodik a világon a bűn és az Antikrisztus, megrontván az igaz vallást, elárasztott már mindent babonasággal és istentelenséggel és az egyházat vérrel és tűzzel kegyetlenül pusztította (Dán 11). Vissza fog jönni pedig a Krisztus, hogy megszabadítsa az övéit és megsemmisítse az ő megjelenésének feltűnésével az Antikrisztust és megítéljen eleveneket és holtakat (ApCsel 17,31). Mert feltámadnak a halottak (1Thess 4,14 skk.) és akik azon a napon (mely egy teremtmény előtt sem ismeretes, Mk 13,32) még életben lesznek, egy szempillantás alatt eltávoznak és a hívek mindnyájan együtt Krisztus elé ragadtatnak az egekbe, hogy onnan vele bemenjenek a boldog hajlékokba örök életre (1Kor 15,51 sk). A hitetlenek pedig és az istentelenek leszállanak az ördögökkel a pokolba, hogy örökké égjenek és gyötrelmeiktől soha meg ne szabaduljanak (Mt 25,46).

(Szekták.) Elítéljük tehát mindazokat, akik tagadják a test valóságos feltámadását (2Tim 2,18) vagy akik Jeruzsálemi Jánossal, aki ellen írt Jeromos, helytelenül vélekednek a megdicsőült testekről. Elítéljük azokat, akik úgy vélekedtek, hogy mind az ördögöknek, mind pedig minden istentelennek valamikor üdvözülniük kell és büntetésüknek vége lesz. Mert világosan megmondta az Úr: Az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik (Márk 9:48). Elítéljük továbbá azokat a zsidós ábrándokat, hogy az ítélet napja előtt aranykor lesz a földön és a kegyesek, miután istentelen ellenségeik megkötöztettek, elfoglalják a világ országait. Mert az evangéliumi igazság (Máté 24–25 r, valamint Lk 18) és az apostoli tanítás (2Thess 2 és 2Tim 3–4) egészen mást állít.

(Krisztus halálának és feltámadásának gyümölcsei.) Továbbá szenvedésével és halálával, sőt mindazzal, amit testben való megjelenésétől fogva cselekedett és szenvedett a mi Urunk, minden hívővel megbékítette a mennyei Atyát, engesztelést szerzett a bűnért, lefegyverezte a halált, megtörte a kárhozat és a pokol hatalmát, és a halottak közül való feltámadásával visszahozta és helyreállította az életet és a halhatatlanságot. Mert Ő a mi igazságunk, életünk és feltámadásunk, egyszóval minden hívő számára a teljesség és tökéletesség, az üdvösség és mindenre elégséges gazdagság (Róm. 4,25, 10,4, 1Kor 1,30, Jn 6,29 skk, 11,25 skk). Azt mondja ugyanis Pál apostol: Tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség. És: Őbenne vagytok beteljesedve (Kol 1–2).

II. Helvét Hitvallás (1566): XI. fejezet:

Jézus Krisztus igaz Isten és ember,

a világ egyetlen üdvözítője

 

Krisztusról, az Isten és ember Fiáról valljuk, hogy Ő egészen, mind a két természeténél fogva, igaz Melkisédek, Főpap, Király, Közbenjáró, Üdvözítő, Megváltó a következő okoknál fogva:

1. Igazságának és kegyelmének mértékénél fogva, amennyiben a végtelen igazságnak és a bűnért büntető törvénynek testi halálával s az örökkévaló Szentlélek erejével és hatalmával eleget tett; továbbá amennyiben a választottakat megelevenítő isteni kegyelemnek is ugyanazon Igének és isteni egyszülött fiúságának mindenhatóságával eleget tesz, a Krisztusban öröktől fogva megtörtént kiválasztás által. (Ef 1)
2. A teljes bűnváltság, vagyis azon egyenértékű bérnél fogva, mely szerint a Közbenjáró a választottakért az üdvösség díját tökéletesen lefizetheti, hogy tudniillik az emberek bűnéért testben meghalhat. Azután, hogy a bűnt, halált, ördögöt, poklot, a törvény átkát leronthatja, az Isten elveszett képét pedig, az életet, igazságot, Isten bölcsességét visszaállíthatja, megelevenítheti és mindeneket megújíthat a maga istenségének erejével és hatalmával. (Róm 3; 4; 8; 2Kor 3; 5; Kol 1-2; Ef 1, 3)
3. Mert szó szerint Közbenjárónak nevezik az Isten halhatatlan egyszülött Fiát, azaz az igaz Istent, az örök életet, azaz a halhatatlan Jehovát, az örök nagy és mindörökké dicsőítendő Istent, a maga hatalmával és erejével megváltó nagy Istent. (1Kor 1;3; Kol 1; Zsid 1; 7; 9; Zak 1; 3; 10; 13; 14; Hós 1-3; 12) Ugyanezt a Közbenjárót Isten és ember között nevezik az ember Jézus Krisztusnak.

Tehát az Isten dicsőségének, igazságának, igazságosságának, istenségének lerombolói és az emberek közbékéjének ellenségei azok, akik tagadják, hogy az a Krisztus, - aki Istennek az Atyától származott egyszülött Fia és valóságos ember, - a mi Közbenjárónk. Lk 1-2. Mert lehetetlen, hogy az Isten dicsősége is az égben tökéletessé lehessen, az Isten Fia, - az igaz istenember és igaz ember nélkül. Róm 1; 3; Kol 1-2; Ef 1; 3.

Méliusz Juhász Péter: Csengeri Hitvallás (1570) A Közbenjáróról

 

- Hogyan tölti be Krisztus a királyi tisztségét?

- Krisztus a királyi tisztségét úgy tölti be, hogy uralma alá von minket, vezet és védelmez bennünket, valamint visszatartja és legyőzi az ő és a mi ellenségeinket. (Zsolt 110,3; Ézs 33,22; 1 Kor 15,25)

Westminsteri Kiskáté (1646) 26. Kérdés – felelet

 

- Miben áll Krisztus felmagasztaltatása?

- Krisztus felmagasztaltatása abban áll, hogy feltámadt a halálból a harmadik napon, majd felemeltetett a mennybe és most az Atya Isten jobbján ül, az utolsó napon pedig visszajön, hogy ítélkezzen a világ fölött. (1Kor 15,4; Mk 16,19; ApCsel 17,31)

Westminsteri Kiskáté (1646) 28. Kérdés – felelet

 

8. Akiknek megváltást szerzett, azokkal ezt biztos és hatékony módon közli és rajtuk beteljesíti. Közbenjár értük, valamint Igéjében és Igéje által kijelenti nekik az üdvösség titkait. Lelke által eredményesen győzi meg őket, hogy higgyenek és engedelmeskedjenek. Igéje és Lelke által irányítja szívüket. Mindenható ereje és bölcsessége által legyőzi minden ellenségüket oly módon, ahogyan az az Ő csodálatos és kikutathatatlan végzésének a legmegfelelőbb.

Westminsteri Hitvallás (1647): 8. Fejezet: A közbenjáró Krisztusról

 

- Hogyan gyakorolja Krisztus a királyi tisztségét?

- Krisztus a királyi tisztségét úgy gyakorolja, hogy kihív a világból egy népet magának, és tisztviselőket, törvényeket és fegyelmezési előírásokat ad nekik, melyek által láthatóan kormányozza őket. Választottainak adományozza üdvözítő kegyelmét, megjutalmazza engedelmességüket, megfeddi őket bűneikért, megőrzi és támogatja őket minden kísértésük és szenvedésük közepette, visszatartja és legyőzi minden ellenségüket, valamint saját dicsőségére és választottai javára rendel el hatalmasan minden dolgot. Ezenkívül bosszút áll mindenki máson, aki nem ismeri Istent és nem engedelmeskedik az evangéliumnak.

Westminsteri Nagykáté (1648) 45. Kérdés – Felelet

 

- Mi volt Krisztus felmagasztaltatásának állapota?

- Krisztus felmagasztaltatásának állapota magában foglalja azt, hogy feltámadt, felemeltetett, az Atya jobb keze felől ült, és visszajön, hogy ítélkezzen a világ fölött.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 51. Kérdés – Felelet

 

- Hogyan magasztaltatott fel Krisztus feltámadásában?

- Krisztus feltámadásában úgy magasztaltatott fel, hogy nem látván romlást a halálban (hiszen lehetetlen volt, hogy az fogva tartsa őt), és miután ugyanaz a teste, amelyben szenvedett, annak lényeges tulajdonságával (kivéve a halandóságot, és más, ehhez az élethez tartozó közönséges gyengeségeket), valóságosan egyesülve lelkével, a harmadik napon feltámadt halottaiból saját hatalma által. Ezáltal kinyilvánította önmagáról, hogy Isten Fia, hogy kielégítette az isteni igazságszolgáltatást, hogy legyőzte a halált, és azt, akinél volt annak uralma, valamint hogy élők és holtak Ura. Mindezt mint képviselő tette, egyházának fejeként, megigazulásukra, a kegyelemben való megelevenítésükre, az ellenséggel szemben való támogatásukra, és hogy meggyőzze őket arról, hogy feltámadnak a halálból az utolsó napon.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 52. Kérdés – Felelet

 

- Hogyan magasztaltatott fel Krisztus mennybemenetelében?

- Krisztus úgy magasztaltatott fel mennybemenetelében, hogy miután gyakran megjelent és beszélgetett apostolaival feltámadása után, beszélt nekik az Isten országának dolgairól, és megparancsolta nekik, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek, feltámadása után negyven nappal, a mi természetünkben, mint a mi fejünk, győzedelmeskedve ellenségein, láthatóan felment a mennyei magasságokba, hogy ott ajándékokat kapjon az emberek számára, felemelje tekintetünket az odafennvalókra, és helyet készítsen nekünk ott, ahol ő maga van, és ahol marad második eljöveteléig a világ végezetén.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 53. Kérdés – Felelet

 

- Hogyan magasztaltatik fel Krisztus abban, hogy az Atya jobb keze felől ül?

- Krisztus úgy magasztaltatik fel abban, hogy az Atya jobb keze felől ül, hogy Isten-emberként az Atya Isten legnagyobb kegyébe emeltetett fel, minden örömmel, dicsőséggel és hatalommal mindenek felett a mennyben és a földön. Ezenkívül összegyűjti és megvédelmezi az egyházát, leigázza ellenségeiket, valamint szolgáit és népét ajándékokkal és kegyelmekkel látja el és közbenjár értük.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 54. Kérdés – Felelet

 

- Hogyan jár közben értünk Krisztus?

- Krisztus úgy jár közben értünk, hogy földi engedelmessége és áldozata érdeméért állandóan megjelenik emberi természetünkben az Atya előtt a mennyben, kinyilvánítva azt az akaratát, hogy földi engedelmessége és áldozata alkalmazva legyen az összes hívőre. Megválaszolja az ellenük felhozott vádakat, és naponkénti bukásaik ellenére a lelkiismeret nyugalmát, a kegyelem trónusához való szabad bejárást, valamint személyük és szolgálatuk elfogadását szerzi meg számukra.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 55. Kérdés – Felelet

 

- Hogyan fog felmagasztaltatni Krisztus, amikor újra eljön, hogy megítélje a világot?

- Krisztus úgy fog felmagasztaltatni, amikor újra eljön, hogy megítélje a világot, hogy ő, akit igazságtalanul ítéltek el gonosz emberek, újra eljön az utolsó napon nagy hatalommal, saját, és Atyja dicsőségének teljes megnyilvánulásában, összes szent angyalával, a riadó hangjával, az arkangyal szózatával és az Isten harsonájával, hogy megítélje a világot igazságban.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 56. Kérdés – Felelet

 

- Milyen javakat szerzett meg nekünk Krisztus közbenjárásával?

- Krisztus a megváltást és a kegyelmi szövetség összes többi javát szerezte meg számunkra közbenjárásával.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 57. Kérdés – Felelet