Tévednek és Istent szidalmazzák mindazok, akik azt mondják, hogy az evangélium az egyház bizonyságtétele nélkül semmi.

Zwingli Ulrik: 67 tétel (1523): I. Tétel

Ez most még el van rejtve addig, amíg az időben ki nem jelenti magát külsőképpen az isteni ige, aki a Fiú, Krisztus (1Tim 1,1-3) emberré létele (1Tim 3,16) és hirdetése (1Kor 2,2) által; belsőképpen a Szentlélek által és a hit által, aki Isten saját adománya és bennük való munkája (Jn 6,29; Ef 2,8).

Kelet-Frízlandi Hitvallás (1528) 2. artikulus

(Voltak a régieknek is evangéliumi ígéretei.) Az evangéliumot ugyan szembe szoktuk állítani a törvénnyel, mert a törvény haragot nemz és átkot mond, az evangélium pedig kegyelmet és áldást hirdet. János is azt mondja: A törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett (Jn 1,17). Mindamellett bizonyos, hogy akik a törvény előtt és alatt voltak, nem voltak teljesen híjával az evangéliumnak. Voltak ugyanis nagyszerű evangéliumi ígéreteik, mint pl.: magodban megáldatnak a földnek minden nemzetségei (1Móz 22,18). Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül, míg eljő Siló (1Móz 49,10). Prófétát támaszt az Isten a te atyádfiai közül stb. (5Móz 18,15; ApCsel 3,22).

(Kétféle ígéret.) És azt is elismerjük, hogy az atyák éppen úgy, mint mi, kétféle ígéretet kaptak. Némelyik ígéret tárgya földjére és a győzelmekre, ma pedig a mindennapi kenyérre vonatkozó ígéretek. Más ígéretek tárgyai – akkor is, most is – mennyei és örökkévaló dolgok, tudniillik az isteni kegyelem, a bűnbocsánat és az örök élet a Jézus Krisztusban való hit által. (Kaptak az atyák nemcsak testi, hanem lelki ígéreteket is.) Voltak pedig a régieknek nemcsak külső vagy földi, hanem lelki, sőt mennyei ígéreteik is a Krisztusban, Mert Péter azt mondja, hogy az üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántunk való kegyelem felől jövendöltek stb. (1Pt 1,10). Ezért mondja Pál apostol is, hogy Isten az ő evangéliumát eleve megígérte az ő prófétái által a szentírásokban (Róm 1,2). Innen tehát kivilágosodik, hogy a régiek nem voltak teljességgel híjával minden evangéliumnak.

(Micsoda tulajdonképpen az evangélium?) És ámbár ilyen mértékben volt a mi atyáinknak evangéliumuk a próféták írásaiban, amelynek révén a Krisztusban való üdvösséget is elnyerték hit által, mégis szigorúbb értelemben azt az örvendetes és boldog üzenetet mondjuk evangéliumnak, melyben nekünk először Keresztelő János, azután maga Krisztus Urunk, majd az ő apostolai és az apostolok utódai hirdették a világnak, hogy Isten már beteljesítette azt, amit a világ kezdete óta ígért, és elküldte, sőt nekünk ajándékozta egyszülött Fiát és benne az Atyával való megbékélést, bűneinknek bocsánatát, minden teljességet és az örök életet. Ezért azt a négy evangélistától megírt történetet, amelyik kifejti, hogyan végezte el, vagy hogyan töltötte be mindezt Krisztus, mit tanított és mit cselekedett és hogy benne a hívőknek megvan minden teljessége, helyesen nevezzük evangéliumnak. Az apostoli prédikálást és írást pedig, amelyben kifejtik az apostolok, hogyan adta nekünk az Atya a Fiút és benne mindent, ami életünkhöz és üdvösségünkhöz szükséges, helyesen nevezzük evangéliumi tudománynak, úgyannyira, hogy még ma is méltán viseli ezt a szép nevet, ha tiszta és elegyítetlen.

(Lélek és betű.) Az evangéliumnak ezt a hirdetését ugyancsak az apostol a Lélek szolgálatának hívja azért, mert a megvilágosító Szent Lélek teszi hatásossá és élővé hit által a hívők fülében, sőt szívében (2Kor 3,6). Mert a betű, melyet szembe szoktak álltani a Lélekkel, jelöl ugyan minden külső dolgot, de leginkább a törvény tudományát, amely, ha nem járul hozzá Lélek és hit, a nem élő hittel hívőkre Isten haragját vonja és őket bűnre ingerli. Ezért az apostol a halál szolgálatának is nevezi. Erre vonatkozik ugyanis az apostolnak az a mondása: A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. A hamis apostolok egy a törvény hozzáelegyítésével megrontott evangéliumot hirdettek, mintha Krisztus a törvény nélkül nem tudna bennünket megtartani. (Szekták.) Ilyeneknek mondják az ebionitákat, akik egy Ebion nevű eretnektől származtak és a nazareusokat, akiket régente mineusoknak is hívtak. Mindezeket elítéljük mi, akik tisztán hirdetjük az evangéliumot és azt tanítjuk, hogy egyedül a Lélek által és nem a törvény által igazulnak meg a hívők. Erről a dologról a megigazulás címe alatt nemsokára bővebben is szólunk.

(Az evangéliumi tanítás nem új, hanem a legrégibb tanítás.) És ámbár az evangéliumi tanítás, amikor először hirdette azt Krisztus, új tanításnak látszott a farizeusok törvény-tanításához képest – amint Jeremiás is „új szövetségről” jövendölt – valójában azonban nemcsak régi volt és még mindig az (jóllehet a pápisták ma is újnak mondják a pápisták már elfogadott tanításához képest), hanem régibb mindenféle tanításnál a világon. Isten ugyanis öröktől fogva eleve elhatározta, hogy a világot Krisztus által tartja meg és az evangélium által ezt az ő örök végzését és tanácsát jelentette ki a világnak (2Tim 1,9 sk.). Ebből világos, hogy az evangéliumi vallás és tanítás minden múlt, jelen és jövendő tanítás között a legrégibb. Ezért mondjuk, hogy mindazok szégyenletesen tévelyegnek és Isten örök tanácsához méltatlan dolgokat beszélnek, akik azt állítják, hogy az evangéliumi tanítás és vallás csak napjainkban keletkezett és alig harmincéves. Ezekre talál Ézsaiás prófétának az a mondása: Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édeset keserűvé! (Ézs 5,20).

II. Helvét Hitvallás (1566): XIII. fejezet:

Mit tanítunk Jézus Krisztus evangéliumáról,

az ígéretekről, valamint a Lélekről

és a betűről

- Mit kíván Isten az embertől?

- Isten azt kívánja az embertől, hogy engedelmeskedjen az ő kijelentett akaratának. (Mik 6,8)

Westminsteri Kiskáté (1646) 39. Kérdés – felelet