Noha Isten tisztán hirdetett Igéje, a helyesen kiszolgáltatott sákramentumok és az Isten Igéje szerint gya­korolt fegyelem az egyháznak biztos és csalhatatlan jegyei, azt nem gondoljuk, hogy minden egyes személy, aki ehhez a közösséghez társul, Jézus Krisztus választott tagja. Tudjuk ugyanis, hogy tövis, konkoly és egyéb gyom bőségesen növekedhet és megtalál­ható a búza között, azaz az elvetettek társulhatnak a kiválasztottak közösségéhez és külsőképpen élhetnek is az Ige és a sákramentumok áldásaival. De az ilyenek, akik egy ideig csak szájjal, és nem szívvel tesznek vallást hitükről, visszaesnek, és nem tartanak ki mindvégig. Ezért nem is részesülnek Krisztus halálának, feltámadásának és mennybemenetelének gyümölcseiben. Azok viszont, akik tettetés nélkül, szívvel hisznek, és szájjal bátran vallást tesznek az Úr Jézusról, amint az előbb mondtuk, egész biztosan elveszik ajándékaikat. Elsőként, ebben az életben a bűnöknek bocsánatát, egyedül a Krisztus vérében való hit által, oly módon, hogy noha a bűn megmarad és folytonosan a mi halandó testünkben lakozik, Is­ten nem számítja be nekünk, hanem megbocsátja, és Krisztus igazságával elfedezi. Másodikként, az utol­só ítéletkor mindenki, férfiak és nők, elnyerik a test feltámadását. Mert a tenger kiadja a halottait, s a föld is, akiket magába zárt; sőt, az örökkévaló Isten kinyújtja kezét a porra, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, éspedig mindenki a saját testében, amelyet most hordoz, hogy cselekedetei sze­rint dicsőségben vagy büntetésben részesüljön. Azok, akik most hiábavalóságban, kegyetlenségben, tisztátalanságban, babonában vagy bálványimádásban gyönyörködnek, az olthatatlan tűzre ítéltetnek, ahol testük és lelkük, amellyel most minden utálatosságban az ördögöt szolgálják, örök kínban gyötrődik. Szi­lárdan hisszük, hogy azok, akik mindvégig kitartanak a jó cselekvésében, bátran vallást téve az Úr Jézusról, dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot nyernek, hogy az örök életben Jézus Krisztussal uralkodjanak. Az ő dicsőséges testéhez lesz hasonlóvá minden választott, amikor ismét megjelenik az ítéletkor, hogy átadja az országot Istennek, az ő Atyjának, aki majd minden lesz mindenekben, és az is marad, örökké áldott Isten. Neki legyen, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt, tisztesség és dicsőség, most és mindörökké. Úgy legyen.

Skót Hitvallás (1560) 25. cikkely: Az egyháznak adott lelki ajándékok

- Mit használ nekünk a mi Fejünknek, Krisztusnak ez a dicsősége?

- Először, hogy Szentlelke által mireánk, tagjaira, kitölti mennyei ajándékait; továbbá, hogy hatalmával minden ellenség ellen oltalmaz és megőriz.

Heidelbergi Káté (1563): 51. Kérdés – felelet

- Mit értesz „szenteknek egyességén”?

- Először, hogy minden egyes hivő, mint tag, az Úr Jézus Krisztusnak, minden Ő javainak és ajándékainak osztályrészese, továbbá, hogy ki-ki kötelességének ismerje, hogy Istentől nyert ajándékait készséggel és örömmel a többi tag javára és üdvösségére fordítsa.

Heidelbergi Káté (1563): 55. Kérdés – felelet

- Mi az a dicsőségben való közösség Krisztussal, melyet a láthatatlan egyház tagjai élveznek ebben az életben?

- A láthatatlan egyház tagjai Krisztussal megkapják ebben az életben a dicsőség első gyümölcseit, mivel ők tagjai neki, a főnek, és így részesei annak a dicsőségnek, amely őt teljesen befogadta. Ennek zálogaként átélik Isten szeretetét, a lelkiismeret békéjét, a Szentlélekben való örömet és a dicsőség reménységét. A gonoszok számára viszont éppen ellenkezőleg, Isten bosszúálló haragjának megérzése, a lelkiismeret rettegése és az ítélet félelmetes várása a kezdete azoknak a gyötrelmeknek, amelyeket haláluk után fognak elszenvedni.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 83. Kérdés – Felelet