Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott).

Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma.

De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.

Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták.

Luther Márton: 95 tétel (1517): 60, 62-65.

 

Annak okáért minden keresztyén ember legfőbb gondját arra fordítsa, hogy mindenütt egyedül a Krisztus evangéliuma prédikáltassék.

Zwingli Ulrik: 67 tétel (1523): XIV. Tétel

 

Mert ennek (az evangéliumnak) hivésében van a mi üdvösségünk és ennek nem hivésében a mi elkárhozásunk, mert a teljes igazság benne világít.

Zwingli Ulrik: 67 tétel (1523): XV. Tétel

 

Az evangéliumból tanuljuk meg, hogy az emberek tanításai és rendelései az üdvösségre nézve semmit sem érnek.

Zwingli Ulrik: 67 tétel (1523): XVI. Tétel

 

Isten azért rendelte az evangéliumhirdetésnek és szentségosztásnak szolgálatát, hogy erre a hitre eljussunk. Mert az igén és szentségeken mint közvetítő eszközökön keresztül kapjuk a Szentlélek ajándékát. Ő támaszt hitet - ahol és amikor Istennek tetszik - azokban, akik hallják az evangéliumot: azt tudniillik, hogy Isten nem érdemeink miatt, hanem a Krisztusért igaznak fogadja el azokat, akik hiszik, hogy Krisztusért kegyelmet nyernek. „Hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk” (Gal 3,14).

Elítélik az anabaptistákat és másokat, akik azt tartják, hogy az ember külső ige nélkül, saját előkészületei és cselekedetei útján nyeri el a Szentlelket.

Melanchton Fülöp: Ágostai Hitvallás (1530)

I. Rész: A fő hitcikkek: V. Az egyházi szolgálat

 

Ezt a szent, isteni Írást nem lehet máshonnan, mint önmagából magyarázni, és értelmezni a hit és a szeretet vezérfonala által.

I. Helvét Hitvallás (1536): 2. Az Írás magyarázásáról

 

Ahol tehát a szent atyák és a régi tanítók, akik az Írást magyarázták és értelmezték, ettől a vezérfonaltól nem tértek el, nem csak az Írás értelmezőinek ismerjük és tartjuk őket, hanem kiválasztott eszközöknek is, akiken keresztül Isten szólt és munkálkodott.

I. Helvét Hitvallás (1536): 3. A régi tanítókról

 

Ami viszont az emberi tanításokat és előírásokat illeti, ezek oly szépnek, tetszetősnek néztek ki, és régóta szokásban vannak, mintha csak Istentől származnának, és igaz hitre vezetnének el minket. Mi viszont hiábavalónak és erőtlennek tartjuk, amint ezt szent Máté a 15. fejezetben tanúsítja, amikor ezt mondja: „Hiábavalóságokkal tisztelnek engem, amikor emberi tanításokat tanítanak.”

I. Helvét Hitvallás (1536): 4. Az emberi tanításokról

 

Ezért kell annak a legfőbb és legfontosabb résznek lennie minden evangéliumi tanításban, amit minden prédikációban is nyomatékosan szorgalmazni kell, és szükséges az emberek szívébe bevésni, hogy mi egyedül Isten kegyelmessége és Krisztus érdeme által tartatunk meg és nyerünk üdvösséget. Ezáltal pedig az emberek megértik, milyen elengedhetetlen számukra Krisztus ahhoz, hogy elnyerjék az üdvösséget és örök életük legyen. A bűn nagyságát és súlyát számukra a törvényen és Krisztus halálán keresztül a legérthetőbben és a legvilágosabban hirdetni kell, eléjük kell tárni és szembesíteni kell vele őket.

I. Helvét Hitvallás (1536): 12. Mi az evangéliumi tanítás célja?

 

Újra az evangéliumra térünk át, amely különféle módon ad nekünk tanácsot és segedelmet a bűn ellen, mert Isten kegyelmének gazdagsága kimeríthetetlen. Első módja az élőszóbeli Ige, amelyben bűnök bocsánata hirdettetik az egész világnak; ez az evangélium tulajdonképpeni tiszte. Második a keresztség. Harmadik az oltári szentség. Negyedik a kulcsok hatalma és az együtt érző hittestvérek vigasztalása. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 20)

Luther Márton: Shmalkaldeni cikkek (1537)

III. A cikkek harmadik része

Az evangéliumról

 

L. Nem kell-e hát szorgalmasoknak lennünk s minden buzgalmunkkal arra törekednünk, hogy a szent igét olvassuk, halljuk és felette gondolkozzunk?

Gy. De igen. Míg az egyeseknek az a kötelességük, hogy napról-napra olvassák az írást, addig mindenkinek főgondja legyen, hogy szorgalmasan látogassa az istentiszteletet, ahol az üdvösség tudományát fejtegetik a hívők gyülekezetében.

L. Nem tartod hát elégnek, ha mindenki otthon magányosan olvassa a Szentírást és nem jön össze a nép ugyanazon tudomány hallgatására?

Gy. Egybe kell gyülekeznünk, amennyiszer csak lehet.

L. Bizonyítsd be!

Gy. A bizonyításra bőven elégséges Urunk egy akarata. Mert az egyház számára nem oly istentiszteleti rendet szabott, amelyet ketten vagy hárman tartanak meg, hanem általában véve mindenki. Azonfelül azt mondja, hogy az egyház épülésének és fenntartásának ez az egyedüli módja. Legyen hát ez előttünk szent és sérthetetlen szabály, és senki se higgye, hogy a mester felett bölcselkedhet.

L. Tehát szükséges, hogy az egyházak élén pásztorok álljanak?

Gy. Igen, sőt szükség hallgatni őket, s Krisztus tudományát, melyet hirdetnek, tisztelettel és félelemmel fogadni tőlük. Ennélfogva, aki őket megveti, hallgatni röstelli, Krisztust veti meg s elszakad a hívők társaságától.

L. De elégséges-e, ha a pásztor egyszer megtanítja a keresztyén embert, vagy egész életünkben tanulnunk kell?

Gy. Kitartás nélkül a kezdet vajmi keveset ér. Krisztus tanítványainak kell lennünk mindvégig, helyesebben vég nélkül. S az egyház szolgáira azt a feladatot bízta, hogy helyette és nevében tanítsanak minket.

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A szentségekről

 

- Honnan tudod ezt?

- A szent evangéliumból,         melyet Isten először a paradicsomban jelentett ki, majd a pátriárkák  és próféták  által hirdettetett s az áldozatok és a törvény más szertartásai által kiábrázolt, végre pedig az Ő egyetlenegy, szerelmes Fia által beteljesített.

Heidelbergi Káté (1563): 19. Kérdés – felelet

 

- Mivel tehát egyedül a hit tesz Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé, honnan származik ez a hit?

- A Szentlélektől, aki azt az evangélium hirdetése által szívünkben felgerjeszti és a sákramentumokkal való élés által megerősíti.

Heidelbergi Káté (1563): 65. Kérdés – felelet

 

- Mi a kulcsok hatalmával való élés?

- A szent evangélium hirdetése és a keresztyén egyházi fegyelem. E kettő által a mennyek országa hivők előtt megnyílik, a hitetlenek előtt pedig bezárul.

Heidelbergi Káté (1563): 83. Kérdés – felelet

 

- Mimódon nyílik meg és zárul be a mennyek országa az evangélium hirdetése által?

- Oly módon, hogy a Krisztus parancsa szerint minden hivőnek egyenként és együttesen hirdetik, és nyilvánosan bizonyságot tesznek afelől, hogy Isten a Krisztus érdeméért minden bűnüket megbocsátja, valahányszor az evangélium ígéretét igaz hittel elfogadják; viszont minden hitetlennek és képmutatónak azt hirdetik, hogy Isten haragja és az örök kárhozat mindaddig rajtuk marad, míg meg nem térnek. E szerint az evangéliumi bizonyságtétel szerint ítél Isten mind a jelen, mind a jövendő életben.

Heidelbergi Káté (1563): 84. Kérdés – felelet

 

(Isten igéjének hirdetése Isten beszéde.) Ezért mikor manapság Istennek ezt az igéjét törvényesen elhívott prédikátorok hirdetik az egyházban, hisszük, hogy olyankor maga Isten igéje hirdettetik, és azt fogadják be a hivők; és hogy semmiféle más Isten igéjét nem kell ki találni vagy a mennyből várni; és hogy közvetlenül magát a hirdetett igét kell néznünk, nem pedig az igehirdető szolgát, aki ha gonosz és bűnös is, mindamellett Isten igéje megmarad igaznak és jónak.

És nem gondoljuk, hogy a külső (azaz emberi) igehirdetés haszontalan volna csak azért, mert az igaz vallásban való okulás a Szentlélek belső megvilágosításától függ, amint meg van írva: „Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem” (Jer 31,34). És: „Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja” (1Kor 3,7). Igaz ugyan, hogy senki sem jöhet énhozzám, hanem ha az Atya vonja azt (Jn 6,41) és belülről megvilágosítja a Szentlélek; tudjuk mégis, hogy Isten mindenképpen akarja, hogy külsőleg is hirdettessék az Ő igéje. Megtehette volna ugyan, hogy az Ő Szentlelke által, vagy angyal szolgálata által és Péter szolgálata nélkül tanítsa az Apostolok Cselekedeteiben szereplő Kornéliust, mégis Péterhez utasítja őt, akiről az angyal kijelenti: Ő megmondja néked, mit kell cselekedned. ApCsel 10,6. (A belső megvilágosodás nem teszi fölöslegessé a külső igehirdetést.) Mert aki belsőleg megvilágít bennünket a Szentlélek ajándékával, ugyanaz megparancsolta tanítványainak: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Ezért Pál Lydiának, a philippibeli bíborárus asszonynak kívülről hirdette az igét, belül pedig az Úr megnyitotta az ő szívét (ApCsel 16,14). És ugyanez a Pál egy szép gondolatláncolat végén ezt a következtetést vonja le a Római levél 10,17-ben: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Elismerjük mégis, hogy Isten külső (igehirdetői) szolgálat nélkül is megvilágosíthat embereket, akiket és amikor akar: ez neki hatalmában van. Mi azonban most az emberek tanításának arról a szokásos módjáról beszélünk, melyet Isten mind parancsolatban, mint példák által ránk bízott.

(A Szentírás igaz magyarázata.) Péter apostol azt mondta, hogy az Írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból (2Pt 1,20). Ezért nem helyeslünk akármilyen magyarázatokat. Így nem ismerjük el a Szentírás igaz vagy hiteles magyarázatának azt, amelyet a római egyház szerinti értelmének mondanak és amelyet a római egyház védői egyszerűen rá akarnak tukmálni mindenkire. Az Írásnak csak azt a magyarázatát ismerjük el igaz keresztyén értelmű magyarázatnak, amely magából az Írásból van véve (annak a nyelvnek szelleme szerint, amelyen írták azt, valamint a körülmények szerint mérlegelve és a hasonló vagy eltérő, több és világosabb helyeknek egybevetésével kifejtve), amely egybevág a hitnek és a szeretetnek szabályával és kiváltképpen szolgálja Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét.

II. Helvét Hitvallás (1566): I. fejezet: A Szentírás Isten igaz igéje,

II. fejezet: A Szentírás magyarázata,

az egyházi atyák, zsinatok és hagyományok

 

Amire tehát sem a természetes világosság, sem a törvény nem képes, azt véghezviszi Isten a Szentlélek üdvözítő munkájával, az Ige prédikálása, avagy a békéltetés szolgálata révén, amely nem más, mint a Messiást hirdető evangélium, mert Isten úgy találta jónak, hogy ezzel az eszközzel viselje gondját minden hívő embernek az ószövetségi és újszövetségi időben egyaránt.

Dordrechti Kánonok (1618-1619):

3-4. Fejezet. VI. Cikkely. Az ember megromlott állapotáról, és arról, hogy miként van lehetősége Isten felé fordulni

 

- Hogyan működik hatékonyan az Ige az üdvösségre?

- Isten Lelke teszi hit által az Ige olvasását, de főként az igehirdetést a bűnösök meggyőzésének és megtérítésének, továbbá a szentségben és örömben való növelésüknek hatékony üdvözítő eszközévé. (Zsolt 19,7; 1Thesz 1,6; Róm 1,16)

Westminsteri Kiskáté (1646) 89. Kérdés – felelet

 

- Hogyan kell olvasni és hallgatni az Igét, hogy az hatékonnyá válhasson az üdvösségre?

- Ahhoz, hogy az Ige hatékonnyá válhasson az üdvösségre, szorgalmasan, felkészülten és imádsággal kell vele foglalkoznunk, hittel és szeretettel kell azt elfogadnunk, szívünkbe kell zárnunk, és alkalmaznunk kell az életünkben. (Péld 8,34; 1Pt 2,1-2; Zsolt 119,18; Zsid 4,2; 2Thesz 2,10; Zsolt 119,11; Jak 1,25)

Westminsteri Kiskáté (1646) 90. Kérdés – felelet

 

- Hogyan működik hatékonyan az Ige az üdvösségre?

- Isten Lelke teszi hit által az Ige olvasását, de főként az igehirdetést a bűnösök szemeinek felnyitásának, meggyőzésének és megalázásának hatékony üdvözítő eszközévé, továbbá annak, hogy önmaguktól elfordítsa és Krisztushoz vonzza őket, az ő képére átformálja és akaratának alávesse őket, továbbá a kísértésekkel és romlottsággal szemben megerősítse, a kegyelemben felépítse őket és szívüket szentségben és örömben alapozza meg.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 155. Kérdés – Felelet

 

- Kik hirdethetik Isten Igéjét?

- Isten Igéjét egyedül azok hirdethetik, akiknek megfelelő ajándékuk van erre, és akiket elismertek és beiktattak erre a tisztségre.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 158. Kérdés – Felelet

 

- Hogyan kell hirdetniük Isten Igéjét azoknak, akik erre hívattak el?

- Azoknak, akik az Ige szolgálatában való munkálkodásra hívattak el, az egészséges tanítást kell hirdetniük, szorgalmasan, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő; egyszerűen, nem az emberi bölcsesség megejtő szavaival, hanem a Lélek bizonyító erejével; hűségesen, megismertetve Isten teljes akaratát; bölcsen, hallgatóik szükségleteihez és befogadóképességükhöz alkalmazkodva; buzgó lélekkel, Isten és az ő népe iránt érzett szorongató szeretettel; őszintén, Isten dicsőségére, valamint az ő megtérésükre, épülésükre és üdvösségükre törekedve.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 159. Kérdés – Felelet

 

- Mi a kívánalom azokkal szemben, akik hallgatják az Igét?

- Azoknak, akik hallgatják az Igét, szorgalommal, felkészülten és imádsággal kell azt tenniük, megvizsgálva az írások alapján, amit hallanak; hittel, szeretettel, szelíden és teljes készséggel kell fogadniuk az igazságot, mint az Isten beszédét; elmélkedniük kell azon és meg kell beszélniük azt; szívükbe kell zárniuk és meg kell teremniük annak gyümölcsét az életükben.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 160. Kérdés – Felelet