A halál

8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.

9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet.

10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban.

11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak…

13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás.

14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt.

Luther Márton: 95 tétel (1517): 8-11; 13-14.

 

L. De úgy látszik, e győzelemből semmi haszon sem hárul ránk, ha mi is meghalunk.

Gy. Ez nem jelent semmit, mert a hívők halála most nem egyéb, mint átmenetel egy jobb életre.

L. Ebből az következik, hogy többé nem kell a haláltól úgy rettegnünk, mint valami borzasztó dologtól, de rendületlen lélekkel követnünk kell vezérünket, a Krisztust, mert amint Ő nem veszett el a halálban, minket sem enged elveszni.

Gy. Ezt kell cselekednünk.

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A hit

 

Az elhunyt választottak békében vannak, és megnyu­godtak az ő faradságaiktól. Nem alusznak, sem feledésbe nem merültek, amint azt némely képzelgők állítják, hanem megszabadultak minden félelemtől, kíntól és kísértéstől, amelyeknek mi és Isten min­den választottja alá vagyunk vetve ebben az életben, amiért is a küzdő egyház a nevünk. A meghalt elvetettek és hitetlenek viszont kimondhatatlan gyöt­relemben, kínban és szenvedésben vannak. Egyik sincs tehát oly álomba merülve, hogy ne érezne vagy örömet vagy kínt. Ezt látjuk a Jézus Krisztus Lukacs 16-ban leirt példázatából, a latorhoz intézett szavai­ból, és az oltár alatt levő lelkek szavaiból: „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?”

Skót Hitvallás (1560) 17. cikkely A lelkek halhatatlansága

 

- Ha Krisztus meghalt érettünk, miért kell nekünk is meghalni?

- A mi halálunk nem bűnűnkért való elégtétel, hanem csak meghalás a bűnnek és átmenetel az örök életre.

Heidelbergi Káté (1563): 42. Kérdés – felelet

 

- Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?

- Először: feltámadásával legyőzte a halált, hogy minket részesíthessen abban az igazságban (megigazulásban), amelyet nekünk halálával szerzett; másodszor: az Ő ereje most minket is új életre támaszt fel; harmadszor: Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak bizonyos záloga számunkra.

Heidelbergi Káté (1563): 45. Kérdés – felelet

 

(A halál.) A halálon azért nemcsak a testi halált értjük, amelyet bűneinkért egyszer mindnyájunknak el kell szenvednünk, hanem azokat az örökkétartó büntetéseket is, melyek bűneinkért és romlottságunkért kijárnak nekünk. Mert Pál apostol ezt mondja: Holtak valánk a mi vétkeink és bűneink miatt és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is; de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal (Ef. 2:1 skk). Továbbá: Miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek… (Róm. 5:12).

II. Helvét Hitvallás (1566

VIII. fejezet: Az ember elbukása,

a bűn és a bűn oka

 

- Milyen előnyökben részesülnek Krisztustól a hívők halálukkor?

- A hívők lelke halálukkor tökéletessé válik a szentségben és azonnal belép a mennyei dicsőségbe, testük pedig, még mindig Krisztussal egyesülve nyugszik a sírban a feltámadásig. (Zsid 12,23; Fil 1,23; 1Thesz 4,14; Ézs 57,2; Jób 19,26)

Westminsteri Kiskáté (1646) 37. Kérdés – felelet

 

- Minden ember meghal?

- Mivel a bűn zsoldjaként a halál fenyeget, ezért elrendeltetett, hogy minden ember egyszer meghaljon, mert mindenki vétkezett.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 84. Kérdés – Felelet

 

- Ha a bűn zsoldja a halál, miért nem menekülnek meg az igazak a haláltól, tekintettel arra, hogy minden bűnük megbocsáttatott Krisztusban?

- Az igazak meg fognak szabadulni magától a haláltól az utolsó napon, és még a halálban is megszabadulnak annak fullánkjától és átkától. így tehát, bár meghalnak, ezt Isten az ő szeretetéből teszi, hogy tökéletesen megszabadítsa őket a bűnből és nyomorúságból, és hogy felkészítse őket a Krisztussal való további közösségre, amelybe akkor lépnek be.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 85. Kérdés – Felelet

 

- Mi az a dicsőségben való közösség Krisztussal, amelyben a láthatatlan egyház tagjai részesülnek közvetlen a halál után?

- A dicsőségben való közösség Krisztussal, amelyben a láthatatlan egyház tagjai részesülnek közvetlen a halál után, abban áll, hogy Isten tökéletesen szentté teszi lelküket, és befogadja őket a mennyei magasságokba, ahol világosságban és dicsőségben szemlélhetik az ő orcáját, testük teljes megváltását várva, amely a halálban továbbra is Krisztussal egyesülve nyugszik a sírban, mint fekvőhelyén, amíg az utolsó napon ismét egyesül lelkével. A gonoszok lelke azonban halálukkor a pokolra vettetik, ahol gyötrelemben és teljes sötétségben marad, testük pedig a sírban, mint börtönben tartatik, a feltámadásáig és ítéletéig ama nagy napon.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 86. Kérdés – Felelet