… minden dolgot fenntart és megerősít Lelke által (ApCsel 2,23), azaz ereje által, ezért aztán Isten mindenről gondoskodik és mindent kormányoz, úgy, ahogy mindent meg is teremtett. …

Bázeli Hitvallás (1534): 1. Istenről

 

S bármennyire is vettetett az ember a bűneset által átok alá, és lett Isten ellenségévé (Róm 5,16), mégsem vonta meg Isten az emberi nemzettségből senkitől sem a róla való gondoskodását, erről tanúskodnak a patriarchák (1Móz 121. kk; 14,19-20; 15 stb), és az ígéretek a bűneset előtt és után (1Móz 3,15; 21,15; 26,3-4. 24; 28,13-15). Isten inkább törvényt adott Mózes által és a próféták által. 

Bázeli Hitvallás (1534): 3. Isten gondviselése rólunk

 

Istenről valljuk, … és minden dolgot az Ő gondviselése által helyesen, igazán és bölcsen igazgat, intéz és megtart.

I. Helvét Hitvallás (1536): 6. Az Istenről

 

L. De miért mondod Istent csak teremtőnek, mikor a teremtményeket állapotukban megőrizni sokkal nagyobb dolog, mint egyszer megteremteni?

Gy. Az a szavacska nem is jelenti, hogy Isten teremtményeit egyszer s úgy alkotta, hogy aztán minden gondjukat elvetette magától. Sőt azt kell tartanunk, hogy amint a világot egyszer megteremtette, úgy most fenntartja, s a földet minden más teremtménnyel egyetemben erejével, mintegy karjával őrzi. Ezenkívül abból, hogy így mindent kezében tart, az is következik, hogy Ő ura és kormányzója mindeneknek. Ennélfogva abból, hogy ő az ég és föld teremtője, azt kell megértenünk, hogy ő amaz egy, ki bölcsességével, jóságával, hatalmával a természet pályafutását igazgatja, ki esőnek és szárazságnak, jégnek s egyéb csapásoknak, szép időnek egyaránt szerzője; Ő az, ki kegyelmeivel a földet megtermékenyíti s megint terméketlenné teszi, elvonva róla áldó jobbját, akitől jő egészség és betegség; akinek uralma alatt áll minden, intésének engedelmeskedvén.

L. Mit mondunk az istentelenekről és az ördögökről? Ezek is alá vannak vetve hatalmának?

Gy. Bár lelkével nem kormányozza őket, mégis hatalmával úgy féken tartja ezeket is, hogy engedelme nélkül mozdulni sem tudnak. Sőt akaratának szolgáivá teszi őket, úgy hogy kívánságuk s szándékuk ellenére kényszerülnek arra, amit ő jónak lát.

L. Mi haszon hárul rád e dolog megismeréséből?

Gy. Igen sok. Mert szerencsétlenek volnánk, ha az istenteleneknek Isten akarata ellenére minden szabad volna; nem lennénk nyugton, s mindig arra gondolnánk, hogy a gonoszok szenvedélyének ki vagyunk téve. De ha tudjuk, hogy Isten akarata mint egy vár, fogva tartja őket s engedelme nélkül semmit nem tehetnek, akkor megnyugszunk, kivált, ha halljuk Isten ígéretét, hogy Ő lesz védőnk s üdvösségünk oltalmazója.

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A hit

 

Hisszük, hogy Isten nem csupán megteremtett minden dolgot, hanem kormányozza és vezeti is azo­kat, úgy, hogy akarata szerint rendelkezik és határoz minden felől, ami a világon történik. Nem úgy azon­ban, hogy ő volna a gonosz szerzője, vagy hogy a bűnt neki tulajdoníthatnánk, hisz épp az ő akarata csa­latkozhatatlan és öntörvényű mércéje minden jogosságnak és méltányosságnak, ellenben csodálatos mó­don úgy veheti hasznát mind az ördögöknek, mind a gonoszoknak, hogy jóra fordítja az általuk elkövetett rosszat, melyért ők maguk felelősek. Ily módon mi­közben megvalljuk, hogy semmi sem történik Isten gondviselése nélkül, alázattal hódolunk a számunkra rejtett titkok előtt, anélkül azonban, hogy mérték felett tudakozódnánk róluk. Hasznunkra fordítjuk viszont mindazt, amit a Szentírás elénk ad, hogy békében és biztonságban legyünk, hisz Isten, aki mindent saját hatalma áll vetett, olyan atyai gonddal őrködik felettünk, hogy akarata nélkül meg csak egy hajszál sem eshetik le a fejünkről, ugyanakkor az ördögöket és minden mi ellenségünket úgy kötőféken tartja, hogy engedelme nélkül nekünk semmit sem árthatnak.

1Móz 3,15; Jób 1,12. 22; 2,6; Zsolt 104; 119,89-96; 147; Péld 16,4; Mt 8,31; 10,29. 30; Lk 21,18; Jn 19,11; ApCsel 2,23-24; 4,27-28; 17,24. 26. 28; Róm 9,11. 19-20; 11,33; Ef 1,11; Zsolt 5,5; Hós 13,9; 1Jn 2,16; 3,8.

La Rochelle-i Hitvallás (Confessio Gallicana 1559) (8.)

 

Hisszük, hogy ez a kegyes Isten, mindenek megteremtése után semmit sem engedett át a véletlennek és a végzetnek, hanem szentséges akarata szerint a teremtményeket úgy irányítja és kormányozza, hogy akarata nélkül semmi nem történhet a világon; mindazonáltal nem Isten a szerzője a bűnnek és nem is felelős érte. Hatalma és jósaga ugyanis oly nagy és felfoghatatlan, hogy munkáját a lehető legjobban és legigazságosabban rendeli el és viszi véghez, még ak­kor is, amikor az ördög és a hitetlenek igazságtalanul cselekszenek. Ám mindez meghaladja emberi értelmünket, tehát csak addig a fokig vizsgálhatjuk, amed­dig felfogóképességünk engedi. Sőt lelkünk teljes alá­zatával és tiszteletével imádjuk Istennek előlünk rejt­ve maradt döntését, és megelégedünk azzal, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, egyedül csak azt tanul­mányozván, amit Igéjében elénk tár, hogy soha át ne lépjük annak határait. Ez a tan kifejezhetetlen vigaszt nyújt számunkra midőn megtanuljuk belőle, hogy semmi sem történhet velünk véletlenül, hanem csak a mi jóságos mennyei Atyánk akaratából, aki atyai gondoskodással őrködik felettünk és minden teremtmény annyira hatalma alatt áll, hogy még a fejünk hajszálait is mind számon tartja és Atyánk akarata nélkül egyet­len hajszál, sőt egyetlen verebecske sem hull a föld­re. Ebben teljesen megnyugszunk, meg lévén győ­ződve, hogy mind az ördögöket, mind valamennyi el­lenségünket megzabolázza, hogy azok, engedélye és akarata nélkül, ne árthassanak nekünk. Így aztán el­vetjük az epikureusok megvetésre méltó tévedését, akik azt állítják, hogy Isten nem törődik semmivel, és mindent rábíz a szerencsére.

Belga Hitvallás (1561) 13. cikkely: Az isteni gondviselés

 

- Micsoda az isteni gondviselés?

- Istennek mindenható és mindenütt jelenvaló  ereje, mely által mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az Ő  atyai kezéből jön.

Heidelbergi Káté (1563): 27. Kérdés –felelet

 

- Mit használ nekünk Isten teremtői munkájának és gondviselésének megismerése?

- Azt, hogy mindennemű viszontagságban tűrők, a boldogságban háládatosak, a jövőt illetőleg pedig a mi hűséges Istenünk és Atyánk iránt jó reménységben  legyünk afelől, hogy az Ő szeretetétől semmi el nem szakíthat minket, mivel minden teremtmény annyira az Ő kezében van, hogy az Ő akarata nélkül semmit sem tehet, de még csak meg sem mozdulhat.

Heidelbergi Káté (1563): 28. Kérdés –felelet

 

(Az isteni gondviselés igazgat mindent.) Hisszük, hogy ennek a bölcs, örökkévaló és mindenható istennek a gondviselése tart fenn és igazgat mindent égen, földön és minden teremtményben. Erről tesz ugyanis bizonyságot Dávid mondván: Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön (Zsolt 113,4 kk). Másutt pedig így szól: Minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram! (Zsolt 139,3 k) – Ezt bizonyítja Pál apostol is mondván: Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28) és: Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek (Róm 11,36). – Tehát nagyon helyesen és a Szentírás szerint jelentette ki Ágoston a Lib. de Agone Christi Cap. 8-ban: „Az Úr mondta: Nemde két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért (Mt 10,29)? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! – E szavaival arra akart rámutatni, hogy még azt is, aminek a legkisebb jelentőséget tulajdonítanak az emberek, az Úr mindenhatósága igazgatja. Mert az, aki maga volt az Igazság, aki szerint még hajunk szálai is számon vannak, azt mondja, hogy mind az égi madarakat Ő táplálja, mind a mező liliomait Ő ruházza” stb. (Mt 6,26 k). …

(Az epikureusok.) Elítéljük tehát az epikureusokat, akik tagadják az isteni gondviselést és mindazokat, akik káromlást szólva azt mondják, hogy az Isten az ég távoli magasságaiban lakik és minket és a mi dolgainkat sem nem látja, sem nem törődik velük. Elítélte ezeket Dávid is, a királyi próféta, amikor ezt mondta: Uram, meddig még, meddig örvendeznek a hitetlenek? És ezt mondják: Nem látja az Úr és nem veszi észre a Jákób Istene! Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok mikor tértek eszetekre? Aki a fület plántálta, avagy nem hall-e? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-e? (Zsolt 94,3.7–9.) …

(Az eszközöket nem kell megvetni.) Közben azonban azokat asz eszközöket, melyek által működik az isteni gondviselés, nem vetjük meg mint haszontalanokat, hanem azt valljuk, hogy ezekhez annyira kell alkalmazkodnunk, amennyire azt nekünk Isten igéje ajánlja. Ezért helytelenítjük azoknak a meggondolatlan beszédét, akik azt mondják: Ha minden Isten gondviselése által történik, bizonyára hiábavalók a mi próbálkozásaink és törekvéseink. Elég, ha mindent az isteni gondviselésre bízunk eligazítás végett és nincs okunk arra, hogy bármi gondot okozzon nekünk, vagy bármit is tegyünk. Mert ámbár Pál apostol tudta, hogy annak az Istennek a gondviselésével hajózik, aki maga megmondta neki: Rómában is bizonyságot kell tenned (ApCsel. 23,11) – és aki ezenfelül megígérte, hogy egy lélek sem vész el közületek, se nem esik le egy hajszál sem a fejetekről (ApCsel 27,24. 34); mégis, amikor a hajósok el akartak szökni, ugyanez a Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok (ApCsel 27,31). Mert az az Isten, aki bármely dolognak megszabta a végét, megszabta az elejét is, meg azokat az eszközöket is, melyek által azt véghez vihetik az emberek.

A pogányok egyes dolgokat a vak szerencsének és a véletlennek tulajdonítanak, de Jakab apostol nem akarja, hogy azt mondjuk: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba és kalmárkodunk, hanem hozzáteszi: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt vagy amazt fogjuk cselekedni (Jak 4,13.15). Ágoston is így szól: „Mindaz, ami a balgatagoknak úgy látszik, hogy a természetben véletlenül történik, csak az Ő szavának engedelmeskedik: mert minden az Ő parancsára történik” (Enarr. in Psalm. 148). Így talán véletlen dolognak látszott, hogy Saul, atyja szamarait keresve, összetalálkozott Sámuel prófétával, de az Úr már előbb megmondta a prófétának: Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről stb. (1Sám 9,16).

II. Helvét Hitvallás (1566)

VI. fejezet: Az isteni gondviselés

 

- Mi Isten gondviselése?

- Isten gondviselése az, hogy szentül, bölcsen és hatalommal fenntartja és kormányozza minden teremtményét és azok minden cselekvését. (Zsolt 145,17; Ézs 28,29; Zsid 1,3; Zsolt 103,19; Mt 10,29)

Westminsteri Kiskáté (1646) 11. Kérdés – felelet

 

- A gondviselés milyen különleges cselekedetét mutatta Isten az ember felé a teremtésben?

- Amikor Isten megteremtette az embert, akkor az élet szövetségére lépett vele, a tökéletes engedelmesség feltételével. Isten megtiltotta neki, hogy egyék a jó és a rossz tudásának fájáról, mert ha megteszi, meghal. (Gal 3,12; 1Móz 2,17)

Westminsteri Kiskáté (1646) 12. Kérdés – felelet

 

1. Isten - minden dolog nagy Alkotója - minden teremtményt, történést, ügyet a legnagyobbtól a legkisebbig fenntart, igazgat, elrendel és kormányoz legbölcsebb és legszentebb gondviselése által. Ezt tévedhetetlen eleve ismerése, akaratának szabad és változhatatlan végzése szerint gyakorolja bölcsessége, hatalma, igazsága, jósága, és irgalma dicsőségének magasztalására.

2. Habár Isten eleve ismeréséből és végzéséből, mint elsődleges okból minden változhatatlanul és tévedhetetlenül beteljesedik, mégis ugyanezen gondviselés által, a másodrendű okok természete szerint elrendelte, hogy azok vagy szükségszerűen, vagy szabadon, vagy véletlenszerűen történjenek meg.  

3. Mindennapi gondviselésében Isten eszközöket használ, habár Ő szabad arra, hogy ezek nélkül, ezek fölött vagy akár ezek ellenében cselekedjen, ha neki ez úgy kedves.

4. Isten mindenható ereje, kikutathatatlan bölcsessége és végtelen jósága gondviselésében olyan nyilvánvaló, hogy az kiterjed még az első bűnre, valamint az angyalok és emberek minden más bűnére. Nem csak azáltal, hogy megengedi azokat, hanem mint amelyeket a legbölcsebb és legerőteljesebb módon korlátozza, és ily módon igazgatja és kormányozza a különböző korokban, az ő szent célja érdekében. Így a bűn egyedül a teremtménytől származik és nem Istentől, aki a legszentebb és legigazságosabb lévén, nem lehet és nem is szerzője, vagy jóváhagyója a bűnnek.

5. A legbölcsebb, legigazságosabb és legirgalmasabb Isten gyakran hagyja gyermekeit egy időre különféle kísértések között, és szívük romlottságában, hogy korábbi bűneikért megfedje őket vagy, hogy felfedje számukra a romlottság rejtett erejét, szívük csalárdságát, azért hogy megalázkodjanak. Ugyanakkor azért is teszi ezt, hogy egy sokkal közvetlenebb és állandóbb ráhagyatkozásra serkentse őket az ő védelmükben, hogy éberebbekké tegye őket a bűn mindenféle eljövendő kísértésével szemben, valamint egyéb különféle igaz és szent célok érdekében.

6. Egyes gonosz és istentelen embereket Isten, mint igazságos bíró megvakít és megkeményít korábbi bűneikért, és nemcsak visszatartja tőlük kegyelmét, amely által értelmük megvilágosodhatna, és szívűk érzékenyé válhatna, hanem olykor elveszi ajándékaikat, melyekkel rendelkeznek, és kiteszi őket olyan körülményeknek, amelyeket romlott természetük felhasznál a bűnre. Továbbá átadja őket saját vágyaiknak, a világ kísértéseinek és a Sátán hatalmának, mely által ők még jobban megkeményítik magukat, még olyan eszközök alatt is, melyeket Isten mások szívének meglágyítására használ fel.

7. Ahogy Isten gondviselése általánosan minden teremtményre kiterjed, úgy különleges módón gondoskodik egyházáról, és minden dolgot javára fordít.

Westminsteri Hitvallás (1647): 5. Fejezet: A gondviselés

 

- Mi Isten gondviselése?

- Isten gondviselése az, hogy szentül, bölcsen és hatalommal fenntartja és kormányozza minden teremtményét, és elrendeli azokat és azok minden cselekvését a saját dicsőségére.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 18. Kérdés – Felelet

 

- Mi Isten gondviselése az angyalok felé?

- Isten az ő gondviselése által megengedte az angyalok egy részének, hogy szándékosan és jóvátehetetlenül bűnbe és kárhozatba essenek, korlátozva és elrendelve azt, valamint bűneiket, a saját dicsőségére. A többieket megerősítette szentségben és boldogságban, és tetszése szerint hatalmának, irgalmának és igazságának kiszolgáltatására rendelte el mindannyiukat.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 19. Kérdés – Felelet

 

- Mi volt Isten gondviselése az ember felé abban az állapotában, amelyben Isten megteremtette?

- Isten gondviselése az ember felé abban az állapotában, amelyben Isten megteremtette az volt, hogy a paradicsomba helyezte, megbízta annak művelésével, és szabadon ehetett a föld minden gyümölcséből. Uralma alá helyezte a teremtményeket, és elrendelte a házasságot a segítségére. Megengedte neki, hogy közösségben legyen vele, megszentelve a hetedik napot, és az élet szövetségére lépett vele, a személyes, tökéletes és állandó engedelmesség feltételével, amely szövetségnek az élet fája volt a pecsétje. Ezenkívül megtiltotta neki, hogy egyék a jó és a rossz tudásának a fájáról, mert máskülönben meghal.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 20. Kérdés – Felelet