Főpapi tiszte
|
2. |
A Fiú munkája
- Milyen tisztségeket tölt be Krisztus, mint a mi Megváltónk?
- Krisztus, mint a mi Megváltónk, a prófétai, főpapi és királyi tisztségeket tölti be, mind a megaláztatás, mind a felmagasztaltatás állapotában. (ApCsel 3,22; Zsid 5,6; Zsolt 2,6)
Westminsteri Kiskáté (1646) 23. Kérdés – felelet
b. Főpapi tiszte: bűnnélkülisége, szenvedése, halála, áldozata, helyettes elégtétel, megváltás, pokolra szállás
Szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra.
Apostoli Hitvallás
Szenvedett
A Niceai Egyetemes Zsinat (325) hitvallása
Megfeszíttetett érettünk Poncius Pilátus alatt, és szenvedett és eltemettetett.
A Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat (381) hitvallása
Aki szenvedett a mi üdvösségünkért, alászállt a poklokra.
Pszeudo-Athanasziosz „Quicumque” Hitvallása
Hiszem, hogy Jézus Krisztus… engem elveszett és megítélt embert megváltott: minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ő országában Ő alatta éljek és Őt szolgáljam örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert Ő feltámadt a halálból, él és uralkodik örökké. Ez így igaz!
Luther Márton: Kis Káté (1529)
… szenvedett Pontius Pilátus alatt, megfeszítették és meghalt a mi bűneinkért (Mt 20,28; 6,2 Rm 5,6-8; 1Kor 15,3-4; 1Pt 2,2. 4.), és saját maga feláldozásával Istennek a mi mennyei Atyánknak a mi bűneinkért és minden hívő bűnéért eleget tett és minket vele kiengesztelt (Zsid 9,14. 15. 26. 28; 10,10. 12. 14; Rm 9; 1Pt 3,18) …
Bázeli Hitvallás (1534): 4. Krisztusról, aki igaz Isten és igaz ember
Elismerjük, hogy Isten Jézus Krisztusban adta nekünk az alábbiakat: először is, mivel természetünknél fogva Isten ellenségei vagyunk, és csak haragját és ítéletét érdemeljük, azonban Jézus Krisztus közbenjárásával kiengeszteli Istent és visszakerülünk az ő kegyelmébe, Jézus igazságáért és ártatlanságáért megbocsáttatnak bűneink, kiontott vére minden bűntől megszabadít és megtisztít minket.
Fárel Vilmos – Kálvin János:
Genfi Hitvallás (1536)
7. Kegyelem Jézusban
L. S minő a papsága?
Gy. Kötelesség és tisztesség, hogy Isten színe előtt megjelenjen, s a kegyelmet elvegye, hogy neki kedves áldozatot mutasson be, s ezzel haragját kiengesztelje.
…
L. S miért hasznos ránk nézve a főpapsága?
Gy. Először azért, mert ez oknál fogva közbenjárónk, ki bennünket az Atyával megbékéltet, másodszor, mivel általa nyílik előttünk út az Atyához, hogy színe elé bizalommal járuljunk, s neki áldozatul ajánljuk magunkat, s mindent, ami a miénk. S így bennünket a főpapságban mintegy hivataltársaivá tesz.
…
L. Miért térsz át születéséről egyenesen halálára, mellőzve egész élete történetét?
Gy. Mert most nem beszélünk semmi oly dologról, mely megváltatásunkkal nincs oly szoros kapcsolatban, hogy szinte annak lényegét magában foglalja.
L. Miért nem mondod egyszóval, hogy meghalt; mért emlegeted a tiszt nevét, ki alatt szenvedett?
Gy. Nem a történelmi hűség okáért, hanem azért, mert tudnunk kell, hogy halála elítéltetéssel volt egybekötve.
L. Magyarázd meg világosabban!
Gy. Meghalt, hogy megérdemlett büntetésünket elszenvedje, s így attól megváltson. Mivel bűnös voltunkhoz képest Isten ítélete is sújtott volna, elhatározta, hogy helyettünk földi bíró elé áll s annak szája által elítéltetik, hogy viszont mi a mennyei Úrnak trónja előtt felmentessünk.
L. De Pilátus ártatlannak nyilvánítja s így nem ítéli el gonosztevő gyanánt.
Gy. Mindkét dolgot figyelembe kell vennünk. Mert ártatlanságát azért tanúsítja a bíró, hogy ezáltal bebizonyuljon, hogy nem saját gonosztetteiért bűnhődött, hanem a mieinkért. Ugyane bíró ünnepélyesen mégis ítéletet mond felette, s ezáltal napfényre jő, hogy a megérdemlett ítélet súlyát helyettünk kezesünk gyanánt elviselte, s ezáltal a vádtól megmentett.
L. Jól mondád. Mert ha bűnös lett volna, nem lett volna alkalmas kezes arra, hogy idegen bűn büntetését hordozza. Hogy pedig elítéltetése ránk nézve a szabadulást eredményezze, a gonosztevők közé kellett számíttatnia.
Gy. Így értem.
L. Többet jelent, hogy keresztre feszíttetett, mint, ha más halálnem érte volna?
Gy. Mindenesetre. Pál is erre tanít, mikor azt írja, hogy a keresztre azért feszítették, hogy hordozza kárhoztatásunkat, s minket attól megszabadítana. Mert e halálnem átokkal volt sújtva. (5Móz 21,23.)
L. Hogyan? Hát nem szolgál Isten Fiának kisebbségére, ha azt mondjuk, hogy Isten színe előtt is átok alá vettetett?
Gy. Nem, mert midőn az átkot magára vette, egyszersmind megszüntette azt, s valójában sohasem szűnt meg áldott lenni, hogy minket áldásában részesítsen.
L. Folytasd!
Gy. S amennyiben az emberi vétekre büntetés gyanánt a halál szabatott, az Isten Fia elszenvedte, s ezáltal le is győzte. Hogy pedig halálának valósága annál világosabb legyen, azt akarta, hogy egyéb emberek módjára sírba helyeztessék.
…
L. Mit értesz az ő poklokra való leszállásán?
Gy. Amint Péter mondja, Ő nemcsak a közhalált szenvedte el, hanem a halál kínjait is. (ApCsel 2,24) E kínok alatt azokat a borzasztó gyötörtetéseket értem, melyek lelkére nehezedtek.
L. Mondd el Krisztus szenvedéseinek okát és módját!
Gy. Midőn Isten ítélőszéke elé állt, hogy a bűnösökért eleget tegyen, ama borzasztó kétségnek kell-e gyötörni lelkét, hogy Isten Őt elhagyta, sőt ellene fordult. E lelki kínokban kiáltotta fel az Atyához: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46)
L. Tehát haragudott rá az Atya?
Gy. Semmi esetre. De e szigort azért alkalmazta vele szemben, hogy beteljesedjék, amit kijelentett Ézsaiás által: „Megsebesíttetett álnokságainkért, megrontatott bűneinkért”.
L. De ha Isten volt, hogyan retteghetett attól, hogy Isten elhagyja?
Gy. Azt kell gondolnunk, hogy embervoltának érzése mondatta vele e szavakat. S hogy ez megtörténhessék, rövid időre isteni mivolta elgyengült, azaz nem fejtette ki erejét.
L. De hogyan történhetett, hogy Krisztus, a világ üdvössége, ily ítélet alá vettetett?
Gy. Nem úgy vette ezt az ítéletet, hogy alatta is maradjon. Mert az említett félelem csak úgy fogta el, hogy kétségbe nem ejthette, sőt küzdött a pokol hatalmával, megtörte azt, és lába alá vetette.
L. Ebből látjuk, hogy minő különbség van azon lelkiismereti kínok között, melyeket ő szenvedett el, s azok között, melyek a bűnösöket gyötrik, akiket a haragvó Isten karja üldöz. Mert ami Krisztus kínjában mulandó volt, az emezekében örök, s ami Krisztuséban csak sértő fullánk, az emezekében halálos fegyver, hogy így mondjam, szívük keresztülütésére.
Gy. Igen, mert Isten fia a legborzasztóbb kínok között sem szűnt meg reménykedni az Atyában. De a bűnösök, kiket Isten ítélete sújt, kétségbeesésbe zuhannak, zúgolódnak ellene, sőt nem átallják nyíltan káromolni.
L. Ebből ugyebár megtudhatjuk, hogy Krisztus halála milyen gyümölcsöt termett a hívő számára?
Gy. Igen. Először látjuk, hogy ez a halál áldozat, mellyel Istent engesztelte ki bűneinkért s az ő haragját csillapította le, s vele minket megbékéltetett. Aztán látjuk, hogy vére oly fürdő, mely lelkünket minden szennytől megtisztítja, s végül látjuk, hogy e halál törölte el bűneink emlékezetét, hogy többé Isten szeme elé ne kerüljenek, s így a kötelezvény, mely ellenünk Isten kezében volt, megsemmisült.
L. Más haszna nincs Krisztus halálának?
Gy. De van. Mert e halál következtében leszünk valóban mintegy Krisztus tagjaivá, ez által feszítjük keresztre ó emberünket, ez öli meg a bűnnek testét, hogy többé ne uralkodjanak bennünk a test gonosz kívánságai.
Kálvin János:
A Genfi Egyház Kátéja (1545)
A hit
Hisszük, hogy az Úr Jézus kereszten bemutatott egyetlen áldozata révén megbékéltünk Istennel, hogy így igaznak tartassunk szemében; mert mi másképp nem lehetünk kedvesek előtte, sem a fiúvá fogadtatásból részünk nem lehet, csak amennyiben megbocsátja bűneinket és eltemeti azokat. Ekképpen valljuk, hogy Jézus Krisztus a mi teljes és tökéletes megmosatásunk, hogy halálában teljes elégtételt nyerünk és így felmentetünk minden gonosztettünk és igazságtalanságunk tartozása alól, melyekkel vétkeztünk, és csakis ily módon lehet szabadulásunk.
2Kor 5,19; Ef 5,2; Zsid 5,7-9; 9,14; 10,10. 12. 14; 1Tim 1,15; 1Pt 2,24-25; Ef 5,26; Tit 3,5; Zsid 9,14; 1Pt 1,18-19; 1Jn 1,7; Róm 3,26.
La Rochelle-i Hitvallás (Confessio Gallicana 1559) (17.)
Valljuk és teljes bizonyossággal hisszük, hogy a mi Urunk Jézus önként áldozta fel magát érettünk az ő Atyjának, hogy érettünk szenvedett a bűnösöktől gyalázatot, s a mi vétkeinkért sebesíttetett meg. Mint Istennek tiszta és ártatlan Báránya földi bíró színe előtt ítéltetett el, hogy mi az Isten ítélőszéke előtt kegyelmet nyerjünk. Nem csupán a szörnyű kereszthalált szenvedte el, amelyet Isten megátkozott, hanem egy ideig az Atyának a bűnösök elleni jogos haragját is. Valljuk azonban, hogy a testében lelkében elszenvedett gyötrelem és kín, közepette is, amellyel tökéletesen eleget tett a nép bűneiért, az Atyának szeretett és áldott Fia maradt. Végül valljuk és kijelentjük, hogy azóta nincs más bűnért való áldozat. Ha valaki mégis ezt állítja, habozás nélkül kijelentjük, hogy az ilyen káromolja a Krisztus halálát és az általa szerzett örök megtisztulást és elégtételt.
Skót Hitvallás (1560) 9. cikkely: Krisztus halála, szenvedése és temetése
Hisszük, hogy a tökéletesen irgalmas és igazságos Isten elküldte Fiát, hogy magára öltse, azt a természetet, melyben az engedetlenséget elkövették, és hogy ugyanebben a természetben elégtételt tegyen, és a bűnök miatt kiérdemelt büntetésért gyötrelmes szenvedésével és halálával engesztelést szerezzen. Isten tehát igazságosságát oly módon nyilvánította ki, hogy saját Fiára helyezte bűneink terhét, ránk pedig, kárhozatot érdemlő bűnösökre kiárasztotta jóságát és irgalmasságát, midőn Fiát értünk halálra adta és a halottak közül feltámasztotta a mi megigazulásunkra, hogy általa elnyerjük a halhatatlanságot és az örök életet.
Belga Hitvallás (1561) 20. cikkely: A megváltás útja Isten igazságosságának és irgalmasságának Krisztusban való kinyilatkoztatása által
Hisszük, hogy Jézus Krisztus örökre szóló esküvel felszentelt főpap a Melkisedek rendje szerint, aki a mi nevünkben az Atya színe elé állt, hogy teljes elégtételével az Atya haragját megengesztelje, önként a keresztfára adta magát és kiontotta drága vérét bűneink elmosására, ahogy azt a proféták megjövendölték. Megíratott ugyanis: békességünknek büntetése Isten Fiára tétetett és az ő sebeivel gyógyultunk meg; mint bárány halálra adatott és a bűnösök közé számláltatott, Pontius Pilatus elítélte, mint gonosztevőt, noha kezdetben ártatlannak mondta őt. Megfizette, amit nem ragadott el, és mint igaz a hamisakért mind testben, mind lélekben szenvedett, amikor a bűneinkért kijáró rettenetes büntetéseket magára vette, és földre hulló vércseppeket izzadt, végül így kiáltott fel: - Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet. Mindezt pedig bűneink bocsánatára tette. Ezért méltán mondjuk Pál apostollal: semmi másról nem akarunk tudni, csak a megfeszített Krisztusról. Sőt, mindent szemétnek ítélünk azért, hogy a mi Urunk Jézus Krisztust kiváltképpen megismerjük, akinek sebeiben teljes vigasztalást találunk. Éppen ezért nem tartjuk szükségesnek Isten megengesztelésére semmi mást keresnünk vagy kitalálnunk, amaz egyetlenegy, és egyszeri áldozat mellett, amely a hívőknek örökre elegendő. Ezért van az, hogy Isten angyala őt Jézusnak, azaz Megváltónak nevezte, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
Belga Hitvallás (1561) 21. cikkely: Krisztus elégtétele bűneinkért
… aki valóban szenvedett, megfeszítették, meghalt, és eltemették, az Ő Atyja értünk feltámasztotta. Ő nem csak az eredendő bűnért, hanem az emberek által elkövetett bűnökért is feláldozta magát.
Az Anglikán Egyház 39 Cikkelye (1562):
2. Az Igéről, vagyis Isten Fiáról, aki valóságos emberré lett
Mivel Krisztus meghalt értünk és eltemették, ezért hisszük, hogy alászállt a poklokra.
Az Anglikán Egyház 39 Cikkelye (1562):
3. Krisztus alászállásáról a pokolba
Krisztus mindenben hasonlóvá lett hozzánk, egyedül a bűnt kivéve, amitől Ő mentes, mind testben, mind lélekben. Ő a folt nélküli bárány, aki feláldozta magát egyszer, hogy elvegye a világ bűneit, Ő bűn nélküli volt, ahogy szent János mondta. Azonban mi, bár megkeresztelkedtünk és újjászülettünk Jézusban, mégis vétkezünk sok mindenben, és ha azt mondjuk, nem vagyunk bűnösek, becsapjuk magunkat és igazság nincs mibennünk.
Az Anglikán Egyház 39 Cikkelye (1562):
15. Arról, hogy egyedül Krisztus bűn nélküli
Elítélendőek azok is, akik azt feltételezik, hogy mindenkit az a törvény vagy felekezet ment meg, amiben ő hisz, ahogy ő annak a törvénynek és természetnek fénye szerint szervezi meg az ő életét. A Szentírásban azt találjuk, hogy csak Jézus Krisztus nevében van az emberek szabadulása.
Az Anglikán Egyház 39 Cikkelye (1562):
18. Arról, hogy egyedül a Krisztus nevében van örök üdvösségünk
- Mit értesz az alatt, hogy „szenvede”?
- Azt, hogy Ő földi életének egész ideje alatt, különösen pedig annak végén, Istennek az egész emberi nemzetség bűne ellen való haragját testében-lelkében elhordozta, és pedig avégre, hogy e szenvedésével, mint egyetlenegy engesztelő-áldozattal a mi testünket és lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa és számunkra Istennek kegyelmét, az igazságot (megigazulást) és az örök életet megszerezze.
Heidelbergi Káté (1563): 37. Kérdés – felelet
- Miért szenvedett Jézus a Poncius Pilátus bírósága alatt?
- Azért, hogy a polgári bíró által ártatlanul ítéltessék el, és ily módon szabadítson meg minket Istennek szigorú ítéletétől, amely reánk szállana.
Heidelbergi Káté (1563): 38. Kérdés – felelet
- Nagyobb dolog-e az, hogy Jézus keresztre feszíttetett, mintha másnemű halállal halt volna meg?
- Nagyobb, mert ebből vagyok bizonyos afelől, hogy Ő azt az átkot, amelynek súlya rajtam volt magára vette; a kereszthalált ugyanis Isten megátkozta.
Heidelbergi Káté (1563): 39. Kérdés – felelet
- Miért kellett Krisztusnak a halált elszenvednie?
- Azért, mert Isten igazságos és igazmondó lévén, semmi más módon a mi bűnünkért eleget tenni nem lehetett volna, hanem csakis magának Isten Fiának a halála által.
Heidelbergi Káté (1563): 40. Kérdés – felelet
- Miért temettetett el?
- Azért, hogy ez bizonysága legyen annak, hogy valósággal meghalt.
Heidelbergi Káté (1563): 41. Kérdés – felelet
- Mi egyéb hasznunk van még Krisztus keresztfán való áldozatából és halálából?
- Az, hogy az Ő ereje által a mi ó-emberünk Ővele együtt megfeszíttetik, megöletik és eltemettetik, hogy a test gonosz gerjedelmei ne uralkodjanak többé mibennünk, hanem mi magunkat hálaáldozatul Őneki szenteljük.
Heidelbergi Káté (1563): 43. Kérdés – felelet
- Miért teszed azt is hozzá: „szálla alá poklokra”?
- Azért, hogy legnagyobb megpróbáltatásaim között bizonyos lehessek afelől, hogy az én Uram, a Krisztus, az Ő kibeszélhetetlen gyötrődéseivel, szenvedéseivel és rettegéseivel, melyeket lelkében a keresztfán és annakelőtte is elszenvedett, engem a pokol kínjaitól és gyötrelmeitől megszabadított.
Heidelbergi Káté (1563): 44. Kérdés – felelet
- Mit hiszel a bűnök bocsánatáról?
- Hiszem, hogy Isten a Krisztus elégtételéért minden bűnömről és bűnös természetemről, amellyel teljes életemben harcolnom kell, soha többé meg nem emlékezik, hanem Krisztusnak igazságát (igaz-voltát) kegyelemből nekem ajándékozza, hogy soha ítéletre ne jussak.
Heidelbergi Káté (1563): 56. Kérdés – felelet
(Valósággal szenvedett a mi Urunk.) Továbbá hisszük, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus igazán szenvedett és amint Péter mondja, meghalt értünk test szerint (1Pt 4,1). Tehát útálattal elvetjük a mi Urunk szenvedését gyalázó jakobitáknak és az összes törököknek istentelen őrjöngését. De azért nem tagadjuk, hogy – Pál apostol szavai szerint – a dicsőség ura is megfeszíttetett érettünk (1Kor 2,8). (A tulajdonságok áthárulása.) Mert a „tulajdonságok áthárulását”, melyet a Szentírásból vettünk és melyet az egyetemes ős egyház is felhasznált a látszólag egymásnak ellenmondó szentírási helyek magyarázatára és egyeztetésére, kegyelettel és áhítattal elfogadjuk és felhasználjuk.
II. Helvét Hitvallás (1566): XI. fejezet:
Jézus Krisztus igaz Isten és ember,
a világ egyetlen üdvözítője
- Mi a Krisztus tiszte?
- Az hogy az ő egyszeri halálának és vére hullásának jó illatú áldozatával az Isten haragját kiengesztelje, és a mi Ádámban elvesztett javainkat helyreállítsa, amint ezt a sákramentumok igen szépen elénk tárják.
Siderius János: Katechizmus (1597) 42. Kérdés - felelet
Isten nemcsak hogy teljességgel könyörületes, de teljességgel igazságos is. Igazságossága viszont – annak megfelelően, ahogy Igéjében kinyilatkoztatta magát – azt kívánja, hogy bűneink, amelyeket az ő végtelen fensége ellenében követtünk el, ne csupán időbeli, hanem örök – mind lelki, mind testi – büntetést is nyerjenek. E büntetést nincs módunk elkerülni, hacsak elégtételt nem nyújtunk Isten igazságosságának.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet I. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
Minthogy azonban erre nem vagyunk képesek, valamint arra sem, hogy saját erőnkből szabadítsuk meg magunkat Isten haragjától, mérhetetlen könyörületességében Isten saját egyszülött Fiát adta nekünk kezesként, aki bűnnek és gyalázatnak lett kitéve a kereszten értünk és helyettünk, hogy általa nyerjen elégtételt az ő igazságossága.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet II. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
Isten Fiának halála egyetlen és tökéletes áldozat és elégtétel a világ bűneiért, mégpedig végtelen hasznú és értékű elégtétel, s bőségesen elegendő ahhoz, hogy jóvátegye az egész világ bűneit.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet III. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
E halál azért ily nagy hasznú és értékű, mert az a személy, aki alávetette magát neki, nemcsak valódi és teljességgel szent ember, hanem Isten egyszülött Fia, aki ugyanazzal az örök és végtelen lényeggel bír, mint az Atya és a Szentlélek, amely isteni természet szükséges volt ahhoz, hogy Megváltónk lehessen; de azért is, mert halála összekapcsolódott Isten haragjának és a gyalázatnak az érzésével, amelyet mi érdemeltünk ki bűneinkkel.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet IV. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
Másrészt az evangélium azt ígéri, hogy aki csak hisz a megfeszített Krisztusban, az nem vész el, hanem az örök élet részese lesz. Ezen ígéretet a megjavulásra és a hitre való felszólítással együtt egyformán, megkülönböztetés nélkül hirdetni kell, és el kell juttatni mindazon népekhez és emberekhez, akikhez Isten, jóakarat gyanánt, elküldi az evangéliumot.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet V. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
Az pedig, hogy az evangélium hívása ellenére sokan nem javulnak meg, és nem hisznek Krisztusban, hanem elvesznek hűtlenségükben, nem Krisztus keresztáldozatának fogyatékosságára vagy sikertelenségére, hanem csakis azoknak a bűnére vall.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet VI. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
Akik viszont valóban hisznek, és Krisztus halála révén megszabadulnak bűneiktől és megmenekülnek a pusztulástól, azokat csakis Isten kegyelméből – amelyet öröktől fogva nekik adott Krisztusban (s amelyet senkinek nem köteles megadni) – illeti meg ez a jutalom.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet VII. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
Az Atyaisten legszabadabb döntése, legkegyesebb akarata és szándéka volt az, hogy mindegyik kiválasztottban kinyilvánítsa Fia legbecsesebb halálának éltető és megváltó erejét, hogy megigazító hittel ajándékozza meg őket, s ezáltal elkerülhetetlenül vezesse el őket az üdvösségre. Azaz: Isten akarata úgy, hogy Krisztus, az Ő kereszten kifolyt vérével (mellyel az új szövetséget megerősítette) minden nép, törzs, nemzet és nyelv képviselői közül hathatósan megváltsa azokat, akik öröktől fogva az üdvösségre vannak kiválasztva, s akiket Atyja neki adott – de csak ezeket; továbbá, hogy hittel ajándékozza meg őket (miként a Szentlélek egyéb megváltó adományait, ezt is halálával eszközölte ki számukra), s vérével tisztítsa meg őket minden bűnüktől, mégpedig az eredendő bűntől és jelenlegi bűneiktől egyaránt, akár a hit előtt, akár már utána követték el ezeket, valamint hogy egészen végig hűségesen megőrizze őket, hogy végül minden szennytől és folttól mentesen, megdicsőülve a saját színe elé juttassa őket.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet VIII. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
Ez a szándék, mely a kiválasztottak iránti örök szeretetből kifolyólag a világ kezdetétől egészen a jelen ideig töretlenül fejtette ki hatását – hiába szegültek ellene a mélység kapui –, teljes mértékben beteljesedett, és ezután is be fog teljesedni; úgy, hogy minden idők kiválasztottai egybegyűljenek, és mindig létezzék a hívők Krisztus vérében megalapított egyháza, amely állhatatosan szereti, kitartóan ápolja, és most és mindörökké ünnepli Megváltóját, aki, miként a jegyes menyasszonyáért, életét adta érte a kereszten.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet IX. Cikkely. A Krisztus halála általi megváltásról
A Zsinat kifejtette az igaz hitvallást a krisztus halála általi megváltásról, s elutasítja azoknak a tévelygéseit
Akik azt tanítják, hogy „Az Atyaisten úgy szánta Fiát kereszthalálra, hogy nem volt világos és meghatározott szándéka arra nézve, hogy ez konkrétan kinek a megváltására irányuljon, sőt Krisztus halálának szükségessége, hasznos volta és méltósága érintetlen, minden részében tökéletes, teljes és sérthetetlen maradna akkor is, ha e kieszközölt megváltásból ténylegesen egyetlen ember sem részesült volna.” Ez az állítás ugyanis gyalázat az Atyaisten bölcsességére és Jézus Krisztus érdemére nézve, s amellett ellentétes a Szentírással is, hiszen a Megváltó azt mondja: „én életemet adom a juhokért… és én ismerem őket” (Jn 10, 15. 27.), Ézsaiás próféta pedig ezt mondja a Megváltóról: „De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele.” (Ézs 53,10). Ráadásul ez az állítás lerombolja azt a hitszakaszt, amely az Egyházban való hitünk megalapozására szolgál.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet I. Anatéma.
A Zsinat kifejtette az igaz hitvallást a krisztus halála általi megváltásról, s elutasítja azoknak a tévelygéseit
Akik azt tanítják, hogy „Krisztus halálának nem az volt a rendeltetése, hogy a kegyelem új szövetségét saját vérével erősítse meg, hanem csupán az, hogy megszerezze az Atya jogát arra, hogy bármifajta – akár kegyelemből, akár tevékenységből eredő – szövetséget újra megköthessen az emberekkel.” Ez ugyanis ellentmond a Szentírásnak, amely azt tanítja, hogy Krisztus jobb, azaz új szövetség kezese és közvetítője lett (Zsid 7,22; 9,15). És azt is, hogy A végrendelet holtak után jogerős (Zsid 9,17).
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet II. Anatéma.
A Zsinat kifejtette az igaz hitvallást a krisztus halála általi megváltásról, s elutasítja azoknak a tévelygéseit
Akik azt tanítják, hogy „Krisztus megváltása valójában senkinek sem szerezte meg a valódi üdvösséget és hitet (amennyiben ez a megváltás kifejezetten az üdvösség elnyeréséhez szükséges), hanem csupán Atyja hatalmát és tökéletes akaratát nyerte el általa, amely arra irányul, hogy új dolgokról tárgyaljon az emberekkel, s új, neki tetsző feltételeket írjon elő, amelyeknek teljesítése az ember szabad akaratától függ, és mindez azért lehetett így, hogy vagy senki, vagy pedig mindenki teljesítse ezeket.” Ezek ugyanis túlságosan lekicsinylően vélekednek Krisztus haláláról, s éppen az általa kieszközölt legfontosabb haszonról és jótéteményről feledkeznek meg – ezzel Pelagius téves nézeteit idézik fel.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet III. Anatéma.
A Zsinat kifejtette az igaz hitvallást a krisztus halála általi megváltásról, s elutasítja azoknak a tévelygéseit
Akik azt tanítják, hogy „A kegyelemnek ez az új szövetsége, amelyet az Atyaisten Krisztus halálának közbenjárásával kötött az emberekkel, nem abban áll, hogy a hit révén – amennyiben ez Krisztus szolgálattételének a jutalma – megigazulunk és megváltást nyerünk Isten színe előtt, hanem abban, hogy Isten – miután megkövetelte a tökéletes és illendő engedelmességet – a még nem tökéletes hitet és a hitnek való engedelmességet a törvénynek való tökéletes engedelmességként veszi tekintetbe, s kegyesen az örök élet jutalmára tesz méltóvá.” Ezek ugyanis ellentmondanak a Szentírásnak: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek” (Róm 3,24-25). Emellett az istentelen Socinussal egybehangzóan az ember Isten színe előtti megigazulásáról szóló új és idegen tanítást hangoztatják, az egész egyház közös nézete ellenében.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet IV. Anatéma.
A Zsinat kifejtette az igaz hitvallást a krisztus halála általi megváltásról, s elutasítja azoknak a tévelygéseit
Akik azt tanítják, hogy „Minden ember részesült a visszafogadásban és a szövetség kegyelmében, úgyhogy az eredendő bűn miatt senki sincs kárhozatra ítélve, illetve senkinek nem kell elkárhoznia, hanem immár mindenki fel van mentve az eredendő bűn vádja alól.” E nézet ugyanis ellentétben áll a Szentírással, amely kifejezetten azt állítja, hogy „a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint” (Ef 2,3).
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet V. Anatéma.
A Zsinat kifejtette az igaz hitvallást a krisztus halála általi megváltásról, s elutasítja azoknak a tévelygéseit
Akik a kieszközlés és az általa nyújtott lehetőséghez való csatlakozás közötti különbséget hangsúlyozzák, s a következő nézettel fertőzik a vigyázatlanokat és járatlanokat: „Isten a maga részéről minden embernek egyenlőképpen meg akarta adni azokat a jótéteményeket, amelyeket Krisztus szerzett halálával; az a megkülönböztetés pedig, hogy némelyek másokkal szemben részesei lesznek a bűnök bocsánatának és az örök életnek, az ő szabad akaratuktól függ, amennyiben élnek a mindenki számára különbség nélkül megadott kegyelemmel, s nem pedig valamiféle személyre szóló, bennük hatékonyan működő könyörület adományából következik, hogy másokkal ellentétben élnek a kegyelemmel.” Ezek ugyanis, miközben úgy tűnnek fel, mintha józan ésszel állítanák fel ezt a különbséget, valójában azon vannak, hogy a pelagianizmus veszedelmes mérgét csepegtessék a népbe.
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet VI. Anatéma.
A Zsinat kifejtette az igaz hitvallást a krisztus halála általi megváltásról, s elutasítja azoknak a tévelygéseit
Akik azt tanítják, hogy „Krisztus nem halhatott meg, nem is kellett meghalnia, s nem is lehetett halott azokért, akiket Isten leginkább szeretett, s az örök életre választott ki; velük Krisztus halálának nincs semmi tennivalója.” Ellentmondanak ugyanis az apostolnak, aki így beszél: „Krisztus szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal 3,20). Valamint, „Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít. Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt” (Róm 8,33-34) – kétségkívül érettünk. Azonkívül ellentmondanak a Megváltónak is, aki így szólt: „Én életemet adom a juhokért” (Jn 1015). Valamint, „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-13).
Dordrechti Kánonok (1618-1619):
2. Fejezet VII. Anatéma.
- Hogyan tölti be Krisztus a főpapi tisztségét?
- Krisztus a főpapi tisztségét úgy tölti be, hogy egyszer feláldozta önmagát az isteni igazságszolgáltatás kiengesztelésére, hogy megbékítsen minket Istennel; és úgy, hogy állandóan közbenjár értünk. (Zsid 9,28; 2,17; 7,25)
Westminsteri Kiskáté (1646) 25. Kérdés – felelet
- Miben állt Krisztus megaláztatása?
- Krisztus megaláztatása abban állt, hogy megszületett – egyszerű körülmények között, a törvénynek alávetve –, megtapasztalta az élet nyomorúságait, Isten haragját és a kereszthalál átkát, eltemették és a halál uralma alatt maradt egy ideig. (Lk 2,7; Gal 4,4; Ézs 53,3; Mt 27,46; Fil 2,8; Mt 12,40)
Westminsteri Kiskáté (1646) 27. Kérdés – felelet
- Melyek azok a külső eszközök, amelyek által Krisztus a megváltás javait közli velünk?
- A külső és rendes eszközök, amelyek által Krisztus a megváltás javait közli velünk, a rendelései, különösen az Ige, a sákramentumok és az imádság, amelyek hatékonyan működnek a választottak üdvösségére. (ApCsel 2,41-42)
Westminsteri Kiskáté (1646) 88. Kérdés – felelet
4. Ezt a tisztet az Úr Jézus a legkészségesebben vállalta, és annak érdekében, hogy kötelességeinek eleget tegyen, a törvény alatt született és tökéletesen betöltötte azt. A legszörnyűbb kínokat viselte el lelkében és a legfájdalmasabb szenvedést testében, megfeszítették, meghalt és eltemették. A halál hatalmába került, de teste nem látott romlást, és a harmadik napon feltámadt a halálból ugyanabban a testben, amelyben szenvedett. Ebben a testben ment fel a mennybe, ahol az Atya jobbján ül, közbenjár érettünk, és vissza fog térni, megítélni embereket és angyalokat a világ végén.
5. Az Úr Jézus tökéletes engedelmessége és önmaga feláldozása révén, az Örökkévaló Lélek által egyszer s mindenkorra felajánlotta magát Istennek. Ezzel teljes mértékben eleget tett az Atya igazságának, és azok számára, akiket az Atya neki adott, megszerezte nemcsak az engesztelést, hanem a mennyek országának örökkévaló örökségét is.
Westminsteri Hitvallás (1647): 8. Fejezet: A közbenjáró Krisztusról
- Hogyan gyakorolja Krisztus a főpapi tisztségét?
- Krisztus a főpapi tisztségét úgy gyakorolja, hogy egyszer felajánlotta önmagát szeplőtelen áldozatként Istennek, engesztelésül népe bűneiért, továbbá úgy, hogy állandóan közbenjár érettük.
Westminsteri Nagykáté (1648) 44. Kérdés – Felelet
- Mi volt Krisztus megaláztatásának állapota?
- Krisztus megaláztatásának állapotát azok az egyszerű körülmények jelentik, amelyekben miértünk, megüresítve önmagát dicsőségétől, szolgai formát vett fel, fogantatásában és születésében, életében, halálában és halála után, a feltámadásáig.
Westminsteri Nagykáté (1648) 46. Kérdés – Felelet
- Hogyan alázta meg magát Krisztus fogantatásában és születésében?
- Krisztus abban alázta meg magát fogantatásában és születésében, hogy bár Isten örökkévaló Fia és öröktől fogva az Atya kebelén van, tetszett neki, hogy az idők teljességekor az ember fiává legyen, egyszerű származású asszonytól származzon, tőle szülessen; igen lealacsonyító körülmények között.
Westminsteri Nagykáté (1648) 47. Kérdés – Felelet
- Hogyan alázta meg magát Krisztus életében?
- Krisztus úgy alázta meg magát életében, hogy alárendelte magát a törvénynek, amelyet tökéletesen betöltött, valamint megküzdött a világ méltatlanságaival, a Sátán kísértéseivel és a test gyengeségeivel, amelyek vagy az emberi természet jellemzői, vagy kifejezetten egyszerű körülményeinek a velejárói voltak.
Westminsteri Nagykáté (1648) 48. Kérdés – Felelet
- Hogyan alázta meg magát Krisztus halálában?
- Halálában Krisztus úgy alázta meg magát, hogy miután Júdás elárulta, a tanítványai elhagyták, a világ megvetette és elutasította, Pilátus elítélte, és üldözői megkínozták, valamint miután megküzdött a halál rettenetével és a sötétség erőivel is, és érezte és elszenvedte Isten haragjának a súlyát, feláldozta életét a bűnökért, vállalva a fájdalmas, gyalázatos és átkozott kereszthalált.
Westminsteri Nagykáté (1648) 49. Kérdés – Felelet
- Miben állt Krisztus megaláztatása halála után?
- Krisztus megaláztatása halála után abban állt, hogy eltemették és a holtak állapotában maradt, a halál hatalma alatt a harmadik napig. Ezt másképpen így fogalmazták meg: „szálla alá poklokra”.
Westminsteri Nagykáté (1648) 50. Kérdés – Felelet
- Kik részesülnek a megváltásban Krisztus által?
- A megváltás bizonyosan alkalmaztatik és hatékonyan közöltetik mindazokkal, akiknek azt Krisztus megszerezte. Őket a Szentlélek kellő időben képessé tesz arra, hogy higgyenek Krisztusban az evangélium szerint.
Westminsteri Nagykáté (1648) 59. Kérdés – Felelet