Bevezetések

 

Én, Zwingli Ulrik vallást teszek arról, hogy Zürich nagyérdemű városában a theopneusztosz, azaz az Istentől ihletett Írás alapján ezt a következő 67 tételt és véleményt hirdettem és kijelentem, hogy e nevezett tételekkel védekezem és vitézkedem. És amennyiben e most érintett Írást nem helyesen érteném: elfogadom a jobb értelmű helyreigazítást, de csakis a mondott Írás alapján.

Zwingli Ulrik: 67 tétel (1523)

 

Akik tévelygésüket beismerik, azokat nem kell meglakoltatni, hanem engedni kell, hadd haljanak meg békességben és azután az egyháznak szánt javukat keresztyénileg kell rendezni.

Akik tévelygésüket beismerni nem akarják, azok majd számolnak az Isten előtt; tehát a testükön nem kell erőszakoskodni, kivéve ha olyan iszonyú módon viselkednének, hogy azt mellőzni nem lehetne.

Minden elöljáró buzgón alázza meg magát és egyedül Krisztus keresztjét állítsák fel, ne a pénzes ládát. Vagy elpusztulnak, mert a fejsze a fának gyökerére vettetett.

Ha valaki értekezni kíván velem a papbérről, tizedről, kereszteletlen gyermekekről, bérmálásról: készséggel ajánlkozom a feleletre.

Itt ne merészeljen senki se vitatkozni álokoskodással, vagy emberi fortéllyal, hanem járuljon a Szentíráshoz, hogy az legyen a bíró (Foras cares! - Az Írás az Isten lelkét leheli), hogy az igazságot vagy megtaláljuk, vagy, hogyha – amint remélem – megtaláltuk, megtartsuk. Ámen.

Adja Isten, hogy úgy legyen.

Zwingli Ulrik: 67 tétel: LXIV-LXVII. Tétel és Zárás (1523)

 

Minden legyen Isten és az Ő szent Igéjének tiszteletére!

Haller Berthold – Kolb Ferenc:

A 10 berni tézis: Zárás. (1528)

 

HITVALLÁS,

amelyet a győzhetetlen V. Károly császárnak az ágostai birodalmi gyűlésen adtak át az 1530. esztendőben.

„És a királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.” Zsolt 11.9,46

ELŐSZÓ

Győzhetetlen és felséges Császár, legkegyelmesebb Urunk! Császári Felséged birodalmi gyűlést hirdetett meg Augsburgba; hogy ez tanácskozzék majd a török - a keresztyén név és vallás e legádázabb, hagyományos régi ellensége - elleni védekezésről, hogyan lehetne dühödt támadásainak tartós és szakadatlan háborús felkészüléssel ellenállni; tanácskozzék továbbá szent vallásunk, a keresztyén hit ügyében támadt ellentétekről is, hogy a pártfelek egymás véleményét és álláspontját a vallás kérdésében kölcsönös szeretettel, jóakarattal és türelemmel nyilvánosan meghallgassák, megismerjék és mérlegre tegyék, s így - a mindkét oldal írásaiban eltérően tárgyalt kérdéseket helyreigazítva - ezeket a dolgokat újra rendezni lehessen az egyetlen, egyszerű igazság és a keresztyén egyetértés irányában; így kövessük és őrizzük meg ezután az egyetlen, tiszta és igaz vallást, s amiképpen egy Krisztus uralma alatt vagyunk és küzdünk, ugyanúgy egy keresztyén egyházban is élhessünk, egységben és egyetértésben. Az előbb említett gyűlésre - más választófejedelmekhez, fejedelmekhez és rendekhez hasonlóan - minket, alulírottakat is meghívtak. Mindezért, hogy a császári rendeletnek készségesen eleget tegyünk, idejében eljöttünk Augsburgba, s - dicsekvés nélkül mondjuk - a legelsők közt jelentünk itt meg.

Császári Felséged itt Augsburgban, e gyűlés kezdetén is tudtára adatta a választófejedelmeknek, fejedelmeknek és a birodalom többi rendjének más dolgokkal együtt, hogy a császári rendelet értelmében a birodalom minden egyes rendjének elő kell terjesztenie és át kell nyújtania véleményét, illetve állásfoglalását német és latin nyelven. Tanácskozást tartván, a múlt szerdán mi azt a választ adtuk Császári Felségednek, hogy részünkről hitvallásunk cikkeit a következő pénteken adjuk majd át. Hogy Császári Felséged akaratának eleget tegyünk, átnyújtjuk igehirdetőink és a magunk hitvallását a vallás kérdésében: így tanítottak nálunk mindeddig a Szentírás, Isten tiszta igéje, alapján.

Ha tehát majd a többi választófejedelem, fejedelem és rend is ugyanígy - latin és német nyelvű iratokban - előadta véleményét a vallás ügyében az említett császári előterjesztés szerint, erre az esetre a Császári Felségedet, legkegyelmesebb Urunkat megillető engedelmességgel készségesen felajánljuk: barátainkkal, az előbb említett fejedelmekkel, és a rendekkel baráti módon tanácskozunk alkalmas, elfogadható módozatokról avégből, hogy - amennyire tisztességgel lehet - megegyezésre jussunk, ezt az ügyet mindkét részről előterjesztett iratok alapján minden gyűlölködő szándéktól mentes, békülékeny szellemben ily módon megtárgyaljuk, a viszálynak köztünk, pártfelek közt Isten segítségével végét vessük és megint egy, igaz, egyértelmű vallásra jussunk. Császári Felséged rendeltének szavai szerint valamennyiünknek az egy Krisztus uralma alatt kell lennünk, küzdenünk s az egy Krisztust kell vallanunk; hogy mindenek így el is jussanak Isten igazságára, mi ezért könyörgünk forró imádságokban Istenhez, segítse ezt az ügyet és adjon békességet.

Ha pedig az ügynek ez a megtárgyalása nem sikerülne Császári Felséged rendeletének szándéka szerint és eredménytelenül végződnék, - ez a többi választófejedelemtől, fejedelemtől és rendtől mint a másik pártfél től függ, mi akkor is bizonyságát adjuk: amennyire ez Istennel és jó lelkiismerettel lehetséges, semmit sem utasítunk vissza, ami valamiképpen a keresztyén egyetértés elérésére vezethet. Császári Felséged, valamint a többi választófejedelem, birodalmi rend és akiket csak áthat a szeretet és buzgóság az igaz vallás iránt: mindazok, akik ezt az ügyet részrehajlás nélkül meghallgatni hajlandók, a magunk és a mieink hitvallásából ezt majd kegyesen megismerik és megértik.

Császári Felséged a választófejedelmeknek, fejedelmeknek és birodalmi rendeknek nem egyszer, hanem ismételten azt is kegyesen tudtára adta, az Úr 1526. esztendejében Speyerben tartott birodalmi gyűlésen pedig császári üzenetének megadott és élőírt formájában nyilvánosan felolvastatta, hogy Császári Felséged bizonyos, akkor megjelölt okoknál fogva ebben a vallási vitában nem kíván döntést hozni, ellenben a római pápánál szorgalmazni szándékozik a zsinat összehívását. Ez még részletesebben kifejeződött egy évvel ezelőtt, a legutóbbi speyeri birodalmi gyűlésen. Császári Felséged itt Ferdinánd úr, Csehország és Magyarország királya, a mi jóakarónk és kegyes urunk által, továbbá a szóvivő és a császári meghatalmazottak útján többek közt tudatta üzenetében, hogy Császári Felséged tudomásul vette és végiggondolta azt a javaslatot, amelyet Császári Felséged birodalmi helytartója, a császári kormány elnöke és tanácsosai és a Regensburgban egybegyűlt többi rend küldöttei terjesztettek elő az egyetemes zsinat összehívására, s hogy a zsinat összehívását Császári Felséged, is hasznosnak ítéli; mivel pedig azok az ügyek, amelyekről akkoriban Császári Felséged és a római pápa közt tárgyalás folyt, szorosan összefüggnek a megegyezés és a keresztyén kibékülés kérdésével, Császári Felséged nem kételkedik benne, hogy a. római pápa rávehető lesz az egyetemes zsinat megtartására. Mindezért Császári Felséged kegyesen kifejezte abbeli igyekezetét, hogya római pápa ilyen zsinatnak az első alkalmas időpontban meghívó levelek útján történő kihirdetéséhez és egybeseregléséhez hozzájáruljon.

Arra az esetre tehát, ha ezek az ellentétek köztünk és a másik fél között barátságos módon nem rendeződnének, itt Császári Felséged előtt az eddigieken felül teljes engedelmességgel még arra is késznek nyilatkozunk, hogy megjelenjünk és számot adjunk ilyen keresztyén, szabad egyetemes zsinaton, amelynek egybehívásáról a választófejedelmek, fejedelmek és birodalmi rendek mindig nagy egyetértéssel határoztak mindazokon a birodalmi gyűléseken, amelyeket Császári Felséged uralkodása idején tartottak. Ehhez a zsinathoz és Császári Felségedhez ebben a rendkívül nagy jelentőségű és súlyos ügyben kellő módon, törvényes formában már előbb is fellebbeztünk. Ehhez a fellebbezéshez mind a mai napig ragaszkodunk. Tőle - ha az ügyet a császári meghívó levél értelmében barátságos módon meg nem hallgatják és a keresztyén egyetértés helyre nem áll - sem ezen, sem más tárgyaláson eltérni nem szándékozunk, de nem is tudunk. Erről ezen a helyen is nyilvánosan tanúságot teszünk.

Melanchton Fülöp: Ágostai Hitvallás (1530)

Előszó

 

Nagyjából ez a foglalatata tanításunknak. Amint megállapítható, semmi sincsen benne, ami a Szentírástó1, az egyetemes keresztyén egyháztól vagy akár a római egyháztól eltérne, - amennyire ezt az egyházi írókból ismerjük. Mivel így áll a dolog, kíméletlenül ítélkeznek, akik azt követelik, hogy a mieinkkel eretnekek módjára kell bánni. Az egész vita a körül a néhány visszaélés körül folyik, amely megbízható alap nélkül jutott be a gyülekezetekbe. S ha ezekben a dolgokban volna is véleménykülönbség, annyi kíméletesség mégis csak illenék a püspökökhöz, hogy a most előterjesztett hitvallásra való tekintettel megtűrjék a mieinket. Hiszen még az egyházi kánonok sem olyan szigorúak, hogy mindenütt ugyanazokat az egyházi szokásokat követelnék meg, - nem is voltak soha egyforma szokások minden gyülekezetben. A mieink a régi szokások jórészét mégis gondosan megőrzik. Mert hazugság és rágalom, hogy gyülekezeteinkben minden régi szertartást, minden régi intézményt eltörölnek. Ellenben általános volt az a panasz, hogy elterjedt egyházi szokásokhoz bizonyos visszaélések fűződtek. Mivel ezeket jó lelkiismerettel nem lehetett megtűrni, bizonyos mértékig helyreigazították őket.

Melanchton Fülöp: Ágostai Hitvallás (1530)

Az I. Rész zárása.

 

Gyülekezeteink egyetlen hittételben sem térnek el az egyetemes keresztyén egyháztól. Egynéhány olyan visszaélést hagytak el csupán, amelyek újkeletűek és - az egyházi kánonok szándékával ellentétben - az elmúlt idők hibájából nyertek jóváhagyást. Kérjük ezért Császári Felségedet, hallgassa meg jóakarattal, mit változtattunk meg, és miért nem kényszerítjük többé a népet arra, hogy ezeket a visszaéléseket lelkiismerete ellenére megtűrje. Ne higgyen Császári Felséged azoknak, akik hallatlan rágalmakat hintenek el a nép között, hogya mieink ellen lángra lobbantsák az emberek gyűlöletét! Így ingerelték fel derék emberek lelkét, így adtak kezdetben is alkalmat erre a viszálykodásra; és most is ugyanezen a módon igyekeznek növelni az ellentéteket. Mert Császári Felséged kétségtelenül megbizonyosodik majd arról, hogy nálunk mind a tanítás, mind a szertartások módja elviselhetőbb, mint amilyennek ellenséges és rosszindulatú emberek leírják. Különben sem lehet az igazságot a tömeg híreszteléseiből vagy rosszakaratú emberek rágalmaiból összeállítani! Másfelől azt is könnyű megérteni, hogy az egyházi szertartások tekintélyének megőrzésére és az áhítat és kegyesség ébrentartására a nép között az használ a legtöbbet, ha a szertartások illő módon történnek.

Melanchton Fülöp: Ágostai Hitvallás (1530)

A II. Rész bevezetése

 

Felsoroltuk azokat a fő cikkeket, amelyekről - mint ez kitűnt - vita folyik. Bár jóval több visszaélésről is beszélhettünk volna, a hosszadalmasság kerülése végett csak a fő kérdéseket foglaltuk össze. Súlyos panaszok hallatszottak még a búcsúkkal, a zarándoklatokkal és a kiközösítés körüli visszaélésekkel kapcsolatban. Sokat zaklatták a gyülekezeteket a vándorló barátok. A lelkészeknek vég nélküli vitáik voltak a szerzetesekkel a parókusi jog, a gyónás, a temetés és számtalan más dolog miatt. Az ilyesfajta vitás kérdéseket mellőztük, hogy rövidre fogva könnyebben érthető legyen, mi ebben az ügyben a fontosabb. Semmit sem mondtunk vagy soroltunk itt fel sértő szándékkal. Csak azokat a dolgokat adtuk elő, amelyeknek elmondása szükségesnek látszott, hogy mindenki megérthesse: sem tanításunkban, sem szertartásainkban nem fogadtunk el semmi olyat, ami ellenkeznék a Szentírással vagy az egyetemes keresztyén egyházzal. Mert mi szemmel láthatóan a legnagyobb gonddal vigyáztunk rá, hogy valamilyen újfajta tévtanok be ne lopózzanak gyülekezeteinkbe.

Ezeket a föntebb írásba foglalt cikkeket kívántuk Császári Felséged rendelete értelmében átnyújtani, hogy belőlük nyilvánvalóvá legyen hitvallásunk és ismeretessé váljék azok tanításának rövid foglalata, akik a mi részünkön tanítanak. Ha ebben a hitvallásban valaki hiányol még valamit, készen vagyunk rá, hogy Isten segítségével bővebb felvilágosítást adjunk a Szent írás szerint.

Császári Felségednek hívei és alattvalói:
János szász herceg, választófejedelem.
György brandenburgi őrgróf
Ernő lüneburgi herceg, saját kezével.
Fülöp hesseni tartománygróf, aláírta.
János Frigyes szász herceg.
Ferenc lüneburgi herceg
Farkas anhalti fejedelem
Nürnberg tanácsa és előljárósága
Reutlingen tanácsa

Melanchton Fülöp: Ágostai Hitvallás (1530)

Befejezése és zárása

 

Keresztyén szent hitünk hitvallása, amint azt a bázeli egyház hiszi.

Bázeli Hitvallás (1534): Cím

 

Végül hitvallásunkat alá kívánjuk vetni a Bibliába foglalt isteni írásnak, s készek vagyunk arra, hogy minket bárki a Szentírás alapján valami jobbról meggyőzzön, mert mi minden időben, Istennek és az Ő szent igéjének, nagy hálával engedelmeskedni akarunk.

Készült tanácsülésünkön, szerdán, január 21. napján, Krisztusnak, a mi egyetlen üdvözítőnk születése utáni 1534. esztendejében.

Heinrich Ryhiner, Basel város írnoka.

Bázeli Hitvallás (1534): Záradék

 

A nagy és jó Isten akarta az emberi gyülekezetek létrejöttét, hogy minden összejövetelükön Őt, az Ő egyszülött Fiával és Szentlelkével dicsőítsék; ezért most amikor mi is Isten kegyelméből összegyűltünk, óhajtjuk, hogy amennyire tőlünk telik, előmozdítsuk a világ előtt az Ő dicsőségét.

Az 1545. évi erdődi első zsinat hitvallása

 

A többi hitágazatokban egyetértünk az igaz egyházzal, amint az nyilván látható azon hitvallásban, amely Ágostában, V. Károly mindig felséges győzhetetlen császárnak 1530. évben beadatott.

Az 1545. évi erdődi első zsinat hitvallása

XII. Cikk: Egyetértés az Ágostai Hitvallással

 

VALLÁSTÉTEL arról, hogy mit hisznek, és mit vallanak a Skót Királyságban élő protestánsok. Felolvastatott a Parlamentben, ahol ezt a hitvallást - Isten Igéje tévedhetetlen igazságán alapuló üdvösséges és egészséges tanításként- a Skót Királyság rendjei 1560-ban elfogadtak és jóváhagytak. Később a rendek közgyűlése 1567-ben törvényesen megerősítette és véglegesítette.

„az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”(Mt 24)

A Skót Királyság rendjei és lakosai, akik Jézus Krisztust és az ő szent evangéliumát vallják, köszöntik honfitársaikat és mindazokat az országokat és nemzeteket, akik velük együtt az Úr Jézust vallják: Kegyelem nektek, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjától, a Szentlélekkel együtt, aki az igaz ítéletnek Lelke.

Kedves testvéreink, már régóta óhajtottuk, hogy megis­merje a világ annak a tanításnak a summáját, amelyet mi vallunk, és amelyért gyalázatot és veszedelmeket hordoz­tunk. De olyan nagy volt a Sátán dühöngése ellenünk, sőt Jézus Krisztus és az ő – most végre nálunk is feltámadt­ igazsága ellen, hogy mind a mai napig nem volt alkalmunk tisztázni felfogásunkat, bár nagyon szerettük volna. (Úgy gondoljuk, Európa nagy része tudja, milyen csapások sújtot­tak bennünket az előző években. Most azonban, amikor a mi Istenünk végtelen jósága folytán, aki nem engedi egészen elveszni azt, akit szenvedéssel sújt, várakozásunkon felül valamelyes nyugalomhoz és szabadsághoz jutottunk, nem tehetünk egyebet, mint hogy előadjuk ezt a rövid és világos hitvallást a tanításról, amelyet kaptunk, s amelyet hiszünk és vallunk. Tesszük ezt egyrészt testvéreink megnyugtatására, akiknek szívét megsebezte és szüntelenül sebzi azoknak gya­lázatossága, akik a helyes beszédet nem tanulták meg. Más­részt pedig azért, hogy befogjuk a szemtelen káromlóknak száját, akik nem átallják vakmerőn kárhoztatni azt, amit sohasem hallottak, s így meg sem érthettek.

Nem mintha azt hinnénk, hogy a mi egyszerű hitvallásunk meggyógyíthatná e rákos rosszindulatot; nem, mert tud­juk, hogy az evangélium édes illata a kárhozatfiainak halált jelent. De tekintettel vagyunk azokra az atyánkfiaira, akik gyengék és erőtlenek; akik előtt egész szívűnket szeretnénk kitárni, nehogy megzavarják, vagy eltérítsék őket a Sátán ellenünk terjesztett rágalmai, amelyekkel legszentebb vállalkozásunkat meg akarja hiúsítani. Ünnepélyesen kijelentjük, ha bárki Isten szent Igéjével ellenkező tételt vagy mondatot talál hitvallásunkban, Krisztus szerelmére kérjük, legyen olyan emberséges és hívja fel arra figyelmünket írásban. Mi pedig szentül megígérjük, hogy vagy megfelelünk neki Isten tulajdon szájával (azaz a Szentírásból), vagy pedig kijavítjuk azt, ami tévesnek bizonyult. Isten a tanunk rá, hogy szívből gyűlölünk minden tévelygő szektát és minden tévtanítót, de teljes alázatossággal valljuk magunkénak Krisz­tus tiszta evangéliumát, amely lelkünknek egyetlen tápláléka és ezért oly drága nekünk, hogy készek vagyunk elszenved­ni a világban a legnagyobb veszedelmet is, mintsem hogy e táplálék híján szűkölködjünk. Meg vagyunk győződve arról, hogy aki megtagadja, vagy szégyelli Jézus Krisztust az emberek előtt, azt a mi Urunk is meg fogja tagadni a mennyei Atya és az ő angyalai előtt. Ezért szilárdan elhatároztuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmas Lelkének segítségével, az alábbi cikkelyekben kifejtett hitvallásunkhoz mindvégig állhatatosan ragaszkodni fogunk.

Skót Hitvallás (1560) Előszó

HITTÉTELEK, melyeket elfogadtak Írország érsekei, püspökei és papságának többi része, a Dublinban tartott gyűlésen, a mi Urunk Istenünk 1615. évében, a véleménykülönbségek elkerülése és az igaz vallásban való egyetértés létrehozása érdekében.

Ír Hitvallás (1615) Bevezetés

 

Ha valamely egyházi szolga, bármely tisztségben vagy minőségben, ezen elfogadott hittételekkel ellenkezően tanít nyilvánosan, megfelelő intésben részesüljön. Ha mégsem alkalmazkodnék, és továbbra is megzavarja az Egyház békességét, hallgattassák el, és fosszák meg minden lelki hatalomtól, aminek részese.

Ír Hitvallás (1615) A zsinat rendelése