… onnan jön el ítélni élőket és holtakat

Apostoli Hitvallás

 

és eljövendő ítélni élőket és holtakat

A Niceai Egyetemes Zsinat (325) hitvallása

 

Ismét eljön dicsőséggel ítélni élőket és holtakat,

A Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat (381) hitvallása

 

Onnan jön el ítélni élőket és holtakat… és számot adnak majd cselekedeteikről. És akik jót cselekedtek, az örök életre mennek; akik pedig gonoszat, azok örök tűzre.

Pszeudo-Athanasziosz „Quicumque” Hitvallása

 

Tanítják továbbá: Krisztus a világ végén megjelenik majd, hogy ítéletet tartson. A halottakat mind feltámasztaja . Az istenfélőknek és választottaknak örök életet és soha el nem múló boldogságot ád. A istenteleneke és az ördögöket pedig arra kárhoztatja, hogy vég nélkül gyötrődjenek.

Elítélik az anabaptistákat, akik azt tartják, hogy az elkárhozott emberek és az ördögök büntetése egyszer véget ér.

Elítélnek másokat is, akik most olyan zsidós nézeteket terjesztenek, hogy a halottak feltámadása előtt - az istentelenek teljes leigázásával - az istenfélők szerzik meg a világuralmat.

Melanchton Fülöp: Ágostai Hitvallás (1530)

I. Rész: A fő hitcikkek: XVII. Krisztus visszajövetele ítéletre

 

A 17. cikket ellenfeleink minden ellenvetés nélkül elfogadják, amelyben azt valljuk, hogy Krisztus a világ végén meg fog jelenni és az összes holtakat feltámasztja, az istenfélőknek örök életet és örökké tartó örömöket ad; a hitetleneket pedig elkárhoztatja, hogy az ördöggel vég nélkül szenvedjenek.

Melanchton Fülöp: Ágostai Hitvallás Apológiája (1531)

XVII. cikk.  Krisztusnak visszatéréséről az utolsó ítéletre

 

Hisszük, hogy lesz utolsó ítélet, amikor a test feltámad, akkor mindenki meg fog állni Krisztus, a bíró előtt, annak megfelelően, hogyan viselkedett itt ebben az életben (Mt 24,30; 25,31-46; 2Tim 4,1. 8). Mégpedig az örök életre, ha igaz hitből, hamisítatlan szeretettel, a hit gyümölcseit teremte, ezek az igazságosság cselekedetei. És az örök tűzre, ha hit nélkül, vagy színlelt hittel, szeretet nélkül jót[1] vagy rosszat tett (Róm 2,5-10; 2Kor 5,10; Jn 5).

Bázeli Hitvallás (1534): 10. Az utolsó ítéletről

 

Gy. S onnan eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. E szavaknak az az értelmük, hogy amint a tanítványok látták Őt égbe emelkedni, úgy ismét eljő ítéletre.

L. Ha az ítélet napja a világ vége előtt meg nem lesz, hogy mondod azt, hogy az emberek közül még némelyek élnek; hiszen mindenkinek meg kell egyszer halnia?

Gy. E kérdésre megfelelt Pál, amikor azt állítja, hogy azok, akik még élnek az ítélet idején, hirtelen való változással megújhodnak, s levetvén testük romlandóságát, felöltözik a romolhatatlanságot. (1Kor 15)

L. Tehát azt gondolod, ugye, hogy e változás rájuk nézve olyan lesz, mint a halál, mert előző természetük végét s az új élet kezdetét fogja jelenteni?

Gy. Azt gondolom.

L. Örül-e lelkünk valamennyire azon, hogy Krisztus a világ bírájaként fog eljönni?

Gy. Igen, örvendezik; mert tudjuk, hogy csak üdvösségünkre jő.

L. Nem illik hát félnünk ez ítélettől, hogy ránk nézve borzasztó lesz.

Gy. A legkevésbé sem. Hiszen csak az Ő ítélőszéke elé kell állnunk, aki nekünk oltalmazónk, s aki ügyünket kezébe vette.

Kálvin János:

A Genfi Egyház Kátéja (1545)

A hit

 

- Micsoda vigasztalásod van abból, hogy Krisztus ismét eljön „ítélni eleveneket és holtakat”?

- Az, hogy mindennemű háborúság és üldöztetés közepett felemelt fővel várom az égből ugyanazt az ítélőbírót, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy ő majd minden ellenségeit és ellenségeimet örök kárhozatra vesse, engem pedig minden Ő választottjaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe magához vegyen.

Heidelbergi Káté (1563): 52. Kérdés – felelet

 

- Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyek országa az evangélium hirdetése által?

- Oly módon, hogy a Krisztus parancsa szerint minden hivőnek egyenként és együttesen hirdetik és nyilvánosan bizonyságot tesznek afelől, hogy Isten a Krisztus érdeméért minden bűnüket megbocsátja, valahányszor az evangélium ígéretét igaz hittel elfogadják; viszont minden hitetlennek és képmutatónak azt hirdetik, hogy Isten haragja és az örök kárhozat mindaddig rajtuk marad, míg meg nem térnek. E szerint az evangéliumi bizonyságtétel szerint ítél Isten mind a jelen, mind a jövendő életben.

Heidelbergi Káté (1563): 84. Kérdés – felelet

 

Amint az, aki az egyenlően munkálkodóknak egyenlő bérét igazságosan megadja és aki az érdemteleneknek kegyelemből önként ajándékoz amit akar, az nem személyválogató: így az Isten, midőn a halált és kárhozatot, mint a bűnnek zsoldját, minden azt érdemlőre egyenlően elhozza, - önigazsága és törvénye szerinti tartozásánál fogva, - igazságosan cselekszik. Ellenben midőn az érdemteleneknek a Fiúért kegyelme teljéből és szabad akaratából igazságot és életet ajándékoz, nem személyválogató. Amint megmondatott: Vedd fel, ami a tiéd, és amit megérdemeltél, és menj el. Avagy nem szabad-e nékem az enyémmel azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz-e, mert én jó vagyok? (Mt 20).

Méliusz Juhász Péter: Csengeri Hitvallás (1570) Az Isten nem személyválogató

 

Ennek a világnak a végén eljön az Úr Jézus a felhőkön, az Ő Atyja dicsőségében. Ugyanakkor Isten mindenható ereje az élőket átváltoztatja, a halottakat feltámasztja, és mindannyian megjelennek testben és lélekben az Ő ítélőszéke előtt, hogy elvegyék jutalmukat, aszerint amit cselekedtek a testben, jót vagy gonoszt.

Az utolsó ítélet végeztével átadja az Ő országát Atyjának, és Isten lesz minden mindenekben.

Ír Hitvallás (1615) Az emberek lelkének állapota ez életből való eltávozásuk után, valamint a feltámadás és az utolsó ítélet (103-104)

 

1. Isten kijelölt egy napot, amelyen megítéli a világot igazságban Jézus Krisztus által, akinek az Atya minden hatalmat és ítéletet átadott. Azon a napon nemcsak az elpártolt angyalok nyerik el ítéletüket, hanem minden ember, aki valaha is a földön élt, meg fog jelenni Krisztus ítélőszéke előtt azért, hogy számot adjon gondolatairól, szavairól és cselekedeteiről, és megkapja ítéletét annak megfelelően, amit testben tett - legyen az jó vagy rossz.

2. E nap kijelölése által Isten célja az, hogy megmutassa az Ő irgalmának dicsőségét a választottak örök üdvözítésében, és az Ő igazságának dicsőségét az elvetettek kárhoztatásában, akik gonoszak és engedetlenek voltak. Azon a napon az igaz átmegy az örök életre, és részese lesz annak a felüdülésnek és teljes örömnek, amely az Úr jelenlétéből fakad; de a gonosz, aki nem ismeri Istent, és nem engedelmeskedik Jézus Krisztus evangéliumának, örökkévaló gyötrelemre vettetik, és az Úr jelenléte, valamint az Ő erejének dicsősége örökkévaló pusztulással bünteti és sújtja.

3. Krisztus azt akarja, hogy teljesen meggyőződjünk afelől, hogy lesz ítélet napja, azért hogy elriassza az embereket a bűntől, és hogy vigasztalja az istenfélőket a csapásokban; mégsem ismertette meg ezt a napot az emberekkel, azért hogy ők elvessenek minden testi biztonságot, és mindig éberek legyenek - mert nem tudják, mely órában jön el az Úr -, legyenek mindig készek elmondani „ Jövel, Uram Jézus. Jövel hamar. Ámen!”

Westminsteri Hitvallás (1647): 33. Fejezet: Az utolsó ítéletről

 

- Mi fog történni a gonoszokkal az ítélet napján?

- Az ítélet napján Krisztus a gonoszokat bal keze felől állítja, és a kárhozat félelmetes, de igazságos ítéletét mondja ki rájuk, lelkiismeretük teljes bizonyosságával és meggyőződésével. Azonnal kitaszíttatnak Isten kedves jelenlétéből és a Krisztussal, a szentjeivel és a szent angyalokkal való dicsőséges közösségből, a pokolra vettetnek, hogy ott testben és lélekben, kimondhatatlan gyötrelmek között bűnhődjenek, az ördöggel és angyalaival örökké.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 89. Kérdés – Felelet

 

- Mi fog történni az igazakkal az ítélet napján?

- Az ítélet napján az igazak elragadtatnak felhőkön Krisztushoz, ő jobb keze felől állítja őket, nyilvánosan elismeri és felmenti őket, és ők vele együtt ítélkeznek majd az elvetemült angyalok és emberek felett, és befogadtatnak a mennybe, ahol teljesen és véglegesen megszabadulnak minden bűntől és nyomorúságtól. Felfoghatatlan örömmel telnek meg, tökéletesen szentté és boldoggá válnak mind testben, mind lélekben, a szentek és szent angyalok megszámlálhatatlan társaságában, de különösen az Atya Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus és a Szentlélek közvetlen látványában és a bennük való beteljesedésükben, az egész örökkévalóságon át. Ez a teljes és tökéletes közösség, amelyet a láthatatlan egyház tagjai élvezni fognak Krisztussal a dicsőségben, a feltámadáskor, az ítélet napján.

 Westminsteri Nagykáté (1648) 90. Kérdés – Felelet